Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Jelentősen nőhet a Kelet-Közép-Európát célpontként kijelölő kockázati tőkebefektetések száma - vélekedik Seres Béla, a Deloitte Zrt. Pénzügyi Tanácsadás üzletágának vezető partnere. A szakértők egyértelműen a pénzpiacok visszaesésével magyarázzák, hogy a Deloitte "Kockázati tőke bizalmi felmérés"-e szerint még a 2003-as értékeknél is alacsonyabb szinten maradt a kockázati tőkebizalmi index. Seres Béla szerint ugyanakkor az alacsony bizalmi szint ellenére Közép-Európa változatlanul vezeti azon régiók listáját, ahol az európai kockázati tőkebefektető cégek a legtöbb jövőbeli befektetési lehetőséget látják. Az elmúlt 6-12 hónapban több jelentős globális és európai alap nyitott irodát és vett föl kockázatitőke-szakembereket Közép-Európában. Ezért a Deloitte arra számít, hogy középtávon jelentős növekedést fog elérni a kockázati tőkepiac.
Az érdeklődés növekedését több tényező magyarázza. A legfőbb momentum, hogy - főleg az uniós csatlakozást követően - a befektetők már nem tekintik kockázatosnak a régiót, ráadásul a térségben jelen lévő vállalkozások egyre komolyabb méretűek, mind több közülük régiós szinten is komoly érdekeltségekkel bír. Bár a régiót a nyugat-európainál alacsonyabb hozamok jellemzik, a befektetők közti verseny sem olyan intenzív, ám a várakozások szerint Közép-Európa gazdasági növekedése a következő öt évben meg fogja haladni Nyugat-Európáét. Nem tagadható az sem, hogy az elmúlt időszakban számottevően csökkent a tranzakciós aktivitás Nyugat-Európa és az Egyesült Államok kockázati tőkepiacain, így a kisebb is jobb alapon valóban felértékelődhet a régió.
A szakember szerint a globális hitelpiaci válság önmagában nem módosította a kockázati és a private equity típusú befektetők hozamelvárásait, ahol utolérhető a forrásszűke hatása, azaz a tőkeáttétel: a korábbi szinteken már nem igazán valósíthatóak meg új tranzakciók, a potenciális befektetőknek tőkeoldalon egyre komolyabb áldozatot kell hozniuk. A befektetők a régióban egyelőre a nagy összegű kivásárlási tranzakciókat keresik, ennél lényegesen csekélyebb a fejlődési szakaszban lévő cégek iránti érdeklődés. A Deloitte tapasztalatai szerint az induló, start-up vállalkozások iránti kereslet csekély, Seres úgy véli, korántsem bizonyos, hogy ezt a területet valóban az intézményi befektetőknek kellene fellendítenie, hiszen itt a befektetési igény sokszor olyan alacsony, ami nem éri el a kockázati és magántőkealapok ingerküszöbét.
Érdekes megfigyelni, hogy a kockázati tőkebefektetők egyre inkább a kiegészítő felvásárlásokat részesítik előnyben a portfóliócégeik bővítésénél - erre jó példa a Penta által felvásárolt magyar és szlovák húsipari cégek esete. Seres szerint ennek fő oka abban keresendő, hogy így hamarabb érhető el egy mérethatékony befektetési platform, amely a stabil üzletmenethez, az elvárt befektetési hozam realizálásához kell. Le kell számolni azzal az elképzeléssel, hogy a kockázati és magántőke mintegy csendestársként, csak a pénzével vesz részt egyes tranzakciókban. A Deloitte partnere kifejtette: erre mindennél jobb példa a HTCC esete, ahol a kockázati tőkés saját menedzsmentet épített és ezzel működteti egyre hatékonyabban a céget. A kockázati tőkecégek nemzetközi tapasztalataik, kiépített háttérintézményeik révén képesek felkutatni a céljaiknak leginkább megfelelő menedzsereket, akik azután további fejlődési pályára állítják a céget. A megoldás nem iparágfüggő - figyelmeztet Seres: egy-egy alap általában több, egymástól sokban különböző iparágban is büszkélkedhet sikeres, általa irányított befektetésekkel - itt ugyanis a vállalatirányítási módszer az, ami a minősít.
