Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kelet-közép-európai banki és biztosítói akvizíciók elsőszámú hajtóereje épp a helyi bankrendszer és a gazdaság növekedése - jelentette ki egy tegnapi sajtóbeszélgetésen Simonyi Tamás, a KPMG kelet-közép-európai pénzintézeti fúziós tanácsadási csoportjának igazgatója. A szakember szerint a mérlegfőösszeg átlagosan 6,4 százalékára megképzett céltartalék növekedése az esetenként 30-40 százalékos dinamikával bővülő banküzem mellett idővel olyan terhet jelent az eredeti tulajdonosok számára, amit már nem tudnak tovább a profitból, saját pénzeszközből, sőt utóbb már kölcsönből sem finanszírozni. A másik komoly kihívás a szakember szerint az információtechnológiai fejlesztések hihetetlen költsége, s szerinte az sem elhanyagolható indok a régiós bankeladáskor, hogy az ügyfelek szeretik a nagy nemzetközi márkaneveket. Ez utóbbi akkor is igaz, ha a vevő végül a helyi beágyazódás miatt végül megtartja az eredeti nevet.
A bankakvizíciók kirakatban lévő része természetesen versenyben dől el, ám a kisebb jelentőségű bankok esetében, ahol az eladás vagy a megszűnés a lényeg, sokszor kizárólagosan tárgyalnak az ügyféllel. Simonyi szerint tőlünk keletebbre kizárólagossághoz vezet az a gyakorlat is, ha a potenciális vevőnek sikerül lenyűgöznie az eladót - luxusutak, exkluzív meghívások ugyanúgy részei lehetnek a "csábításnak", mint a rendkívül gyors tárgyalás és az attraktív árazás ígérete. Az ilyen tárgyalásokból az idő múltával már nehezen tud szabadulni, a tranzakciós ár ugyanakkor akár a harmadával is csökkenhet.
Igaz, ez a versenytárgyalásos esetre is áll. Simonyi szerint az előzetes ár ugyan sok esetben már szűrő lehet, de a végleges árajánlattal köszönő viszonyban sincs. Azt persze jelezheti, hogy ki akar komolyan tárgyalni, ám e téren a szakértő szerint sokkal többet nyom a latba, hogy hajlandó-e a potenciális vevő menedzsmentjének idejét s legalább félmillió eurót rááldozni az adatszobában történő kutakodásra és a menedzsmentinterjúkra. Azt látni kell, hogy a valódi érdemi tárgyalások a vevő és az eladó tulajdonosai között sok esetben csak az adatszobai kutakodások után kezdődnek, sőt nemegyszer az adásvételi szerződés szövegezésének jogi egyeztetése után kerül csak sor az első komoly találkozóra és a végső alku megindulására.
