Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nemzetközi kártyacégek lényegében szabad kezet adnak a plasztikokat kibocsátó hitelintézeteknek, hogy milyen ábrázolás kerüljön egy-egy plasztikra. Általában csak azokat az alapelemeket veszik sorra, amelyek a bankkártyák kötelező elemeiként fontosak. Ezek a standardok többnyire európai, illetve világszintű előírások, amelyek például a logó elhelyezésére, a megszemélyesítési adatok kötelező tartalmára vonatkoznak, illetve az aláírási panel formáját és elhelyezését írják elő. Bizonyos esetekben – a Raiffeisen tapasztalata szerint – a kártyatársaságok ennél is jelentősebb beleszólással bírnak a plasztikok arculatába: az ő döntésük alapján előre meghatározzák, hogy milyen színeket lehet használni például a goldkártyák előállításakor.
A bankok döntő része szerint a régi, kialakult kapcsolatnak, a tiszta elvárásoknak köszönhetően zökkenőmentes egy-egy új plasztik tervének elfogadtatása a kártyacégekkel. Az Erste esetében előfordult már, hogy a kártya arculati elemein módosítani kellett a kártyatársaság kérésére, és a CIB is tapasztalta már, hogy a plasztik megszemélyesíthetősége kapcsán kérdések merültek fel a nemzetközi elfogadást biztosító logó birtokosa és a bank között. Egy másik pénzintézetünk az elmúlt hónapokban a kártyacég innovációs hajlandóságát próbálta ki, amikor újszerű elrendezéssel rendelkező plasztikra vonatkozó tervet adott be a partnercégnek. Ott viszont – egyelőre – elutasításban volt része: a kártyacég szerint az innovatív megoldásokat leginkább csak az új típusú, chippel ellátott plasztikok esetében támogatják, az „elavult”, mágnescsíkos plasztikok esetében a fejlődés első lépése szerintük inkább maga a chipkártyára váltás – a többi majd csak ezután jöhet.
Érdekes történetek azért mostanság is akadnak. Bár a nagy, nemzetközi kártyatársaságok adatbázist vezetnek az egy-egy országban forgalomban lévő plasztikokról és elvben ellenőrzik is azt, de hibák persze becsúszhatnak. Így történhetett, hogy a Credigen Bank több évvel azt követően dobta piacra delfineket ábrázoló kártyáját, hogy hasonló témával már forgott a hazai piacon a KDB Bank plasztikja. Ráadásul a két kártya megtévesztésig hasonló: mindkettőn két-két delfin repül a tenger vize felett, természetesen a plasztikok alapszíne is megegyezően kék. A hiba vélhetően azért nem derült ki korábban, mivel a Credigen-plasztik a hitelkártyák mezőnyébe nevezett, míg a KDB kártyája a debit (betéti) kártyák piacát erősítette. Egyes vélemények szerint hasznos lenne, ha a forgalomban lévő összes kártyadizájnt egy helyen – mondjuk a Magyar Nemzeti Banknál – gyűjtenék és tárolnák, hogy a delfinügyhöz hasonló eset ne túl sokszor fordulhasson elő a jövőben sem.
