Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A 2003-ban megszüntetett állami biztosítási díjtámogatás után lényegében összeesett a mezőgazdasági biztosítási piac, s azóta lényegében stagnál a díjbevétel ebben a szegmensben. A K&H Biztosító tapasztalatai szerint a díjbevétel visszazuhanása mellett 2005-ben és 2006-ban a kárhányadok is rosszabbul alakultak a korábbi évek átlagánál.
Füzesi Tamás, az OTP-Garancia Biztosító mezőgazdasági biztosítási főosztályvezetője szerint a szektorban főleg elemi kár iránti kockázatokra (jég, vihar, téli fagy) van igény, míg az állatbiztosítások terén a betegségből, balesetből történő elhullásra kötnek leginkább biztosítást az ágazat képviselői.
A növénybiztosítási területen a biztosítók a „lábon álló” növényekben keletkezett károkat térítik, vagyis akkor is fizet a biztosító, ha a jég elveri a termést – hívták fel a figyelmünket a piacon szereplő biztosítók, sőt a K&H Biztosítónál meghatározott növényekre homokveréskár esetén is van fedezetet. A jégkár kockázati díjának kialakításakor figyelembe veszik a növények jégérzékenységét, a megyék átlagdíjából községek és szerződések jégkategória-besorolásával a díjakat módosítják: a jégjárta „mikrokörzetekben” növelik a díjat, míg a kevésbé veszélyeztetett területeken csökkentik azt.
Abban az esetben viszont, ha a terményt már learatták és a kár a betárolás közben keletkezik – például a vihar által megbontott tetőn keresztül elázik a termény –, már csak egyéb vagyonbiztosítási termékek megvásárlásával lehet védekezni – hívja fel a figyelmet Hajas Gábor, a Generali-Providencia vagyon üzletágának igazgatója. A terményoldalon a biztosítók egy része – például a Garancia – nem vállalja az aszály miatti terméskiesés biztosítását sem, mivel ennek kárfelmérését rendkívül szubjektívnek érzik. Más társaságokkal, mint például a tavaly ebben a szegmensben 45 százalékos piaci részesedéssel bíró Allianz Hungária, lehetőség van hozambiztosítást is kötni.
Ami az állatbiztosítási területet illeti, a biztosítók segítségére siet az állam azzal, hogy az állat-egészségügyi törvényben meghatározta az úgynevezett állami kártalanítás alá tartozó betegségek körét. Ide tartozik például a lépfene, a sertéspestis, a baromfikolera, a mézelő méhek nyúlós költésrothadása is. A biztosítók ugyanakkor saját kockázatvállalásuk függvényében döntenek arról, hogy például a korábban járványszerűen előforduló betegségekre kínálnak-e fedezetet. Az OTP, az Allianz és a K&H is vállal fedezetet például száj- és körömfájásra, az Allianznál a BSE (szivacsos agyvelőgyulladás) is bevállalható jelenleg, ugyanakkor a társaságok mostanság távol tartják magukat a madárinfluenza kockázatától. A nagyobb állattartók a véletlenszerű technológiai meghibásodások, így például az áramkimaradás miatti elhullásra is egyre szívesebben kötnek biztosítást.
A biztosítók általános gyakorlatként mind az ár-, mind a belvízkockázatra hajlandóak biztosítási fedezetet adni, ám természetszerűen az ártéri növény- és állatkultúrák nem biztosíthatóak. A tapasztalatok szerint az induló biztosítás után a partnerek könnyebben rábírhatók az egyéb vagyontárgyak biztosítására. Abban megoszlik a véleménye a biztosítóknak, hogy érdemes-e a mezőgazdasági életciklushoz kapcsolódó, határozott időtartamú biztosításokat ajánlani, bár ha azt nézzük, hogy például a jégkárbiztosításnál a fedezet a kikeléstől a betakarításig, szőlő, gyümölcs esetében pedig a rügyfakadástól, illetőleg virágzástól és az első tisztuló hullás befejezésétől a betakarításig tart, akkor láthatjuk, hogy lényegében már most is ekképp állnak fedezetbe a biztosítók.
