Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Biztosítási szakemberek szerint dőreség lenne a hazai jogalkotást dicsérni azért, mert júliustól változnak a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás szabályai: egyszerűen arról van szó, hogy a parlament az utolsó pillanatban eleget tett az Európai Unió előírásának, miszerint a hazai jogrendbe be kell építeni az V. gépjárműirányelv szabályanyagát. Az oly nagyon ünnepelt, s a piaci vélemények szerint is a kárügyintézés gyorsításának irányába ható szabály, amely szerint a káresemény bejelentését követően a biztosítóknak három hónapon belül kártérítési javaslatot kell tenniük az ügyfélnek, nem ismeretlen gyakorlat – az EU IV. gépjárműirányelve ezt a határidőt már megszabta, igaz, akkor még csak arra az esetre, ha a sérült gépjármű más uniós állam polgáráé volt.
A biztosítók vélekedése szerint az irányelv alkalmazása nem fogja varázsütésre megváltoztatni a hazai piacot, már csak azért sem – teszik hozzá –, mert a kárügyintézés hátráltatója számos esetben nem a biztosító, hanem a biztosító ügyfele. A jogszabályok értelmében például míg a kárt szenvedett autósnak 30 napon belül kell bejelentenie, hogy egy vétlen ütközés nyomán dologi (és esetenként személyi sérüléses) kára volt, addig a károkozót ugyanez a jogszabály nyolc napon belüli bejelentésre kötelezi, ám ennek a társaságok tapasztalatai szerint nagyon kevesen tesznek eleget. A gond persze általában nem olyankor van, amikor a baleseti bejelentőn az egyik fél elismeri hibáját – bár a biztosítói gyakorlatban szép számmal találni példát arra is, hogy az ügyfél később visszavonja a vétkesség elismerését –, sokkal inkább olyankor, amikor nem lehet bizonyosan megállapítani, hogy valóban elismerte-e az autós a felelősségét.
A biztosítók számára kedvező változást hozhat ugyanakkor a kártörténeti igazolások 15 napon belüli kiállításának szabályozása. Ha az előző példánkat vesszük, ilyenkor számos esetben csak hónapokkal később derül ki a károkozás ténye. Biztosítói berkekből származó vélemények szerint ilyenkor a régi biztosító sokszor nem „nyúlt utána” ügyfelének: rendezte a kárt, miközben az ügyfél bónusz/málusz fokozata nem romlott, mivel a biztosító nem kereste. Az új eljárási rend szerint a júliusban lejáró megfigyelési időszakot követően, augusztusban minden elvándorolt biztosított után egy úgynevezett utánjelentést köteles küldeni az elhagyott biztosító az újnak, amelyben a kártörténeti igazolás kiállítását követő időszakban tudomására jutott káresetekről kell tájékoztatnia az új biztosítót. Ez azt jelenti, hogy a következő biztosítási évfordulón az okozott kár „utoléri” a károkozót – az új társaságnak a károkozás számától függően vissza kell sorolnia őt.
