Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
2006 a faktoring éve volt – állítják a piaci szereplők. A faktorált forgalom közel 50 százalékkal növekedve elérte a 700 millió forintot. Gál Gaszton, a CIB Faktor Zrt. vezérigazgatója a kedvező adatok mellett ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy a a külföldi mutatószámokkal összehasonlítva – például a faktoringkihelyezések rövid távú hitelekhez mért arányát vizsgálva – még mindig jelentős piaci növekedés előtt áll a piac. Míg Nyugat-Európában a kis- és középvállalkozások átlagosan 11 százaléka partnere valamelyik faktorcégnek, addig hazánkban a piacon tevékenykedő 62 vállalkozás kis- és középvállalati (kkv) ügyfeleinek száma alig haladja meg a háromezret, ami a 800 ezres bázishoz képest szerény, 0,3 százalékos részarányt jelent. A fejlődésről szóló képet árnyalja a Magyar Faktoring Szövetség statisztikája: szerintük a növekedés motorját egyetlen faktorvállalkozás – az MKB Bank – példátlan előretörése okozta, összességében pedig egyre inkább látható, hogy a faktoring is banki termékké avanzsál – a tavalyi fejlődés lényegében csak a hazai pénzintézeteken belül működő, illetve általuk alapított faktorcégeknek volt köszönhető.
A piaci szereplők véleménye megoszlik abban a kérdésben, hogy az elmúlt évi fellendülés mennyiben írható annak a számlájára, hogy tavaly már a kormányzati kommunikáció szintjére emelkedett annak hangsúlyozása: a faktoringszolgáltatás az egyik legkézenfekvőbb és leghasznosabb módszer a körbetartozások elleni küzdelemben. Molnár Tamás, az MKB Bank speciális vállalatfinanszírozási területének főosztályvezetője szerint ez a kommunikáció nem vitte félre, sőt tovább segítette a termék ismeretét. Stickl László, az Erste Faktor Zrt. ügyvezető igazgatója szerint viszont ez téves felfogás, a faktoring ugyanis önmagában nem képes a körbetartozás problémáját feloldani, abban csupán részmegoldás lehet. A Raiffeisen Bank kifejezetten rossznak tartja ezt a felfogást, hiszen – mint hangsúlyozták – a faktoringszakma az ügyletek nagy részében fenntartja megtérítési igényét (visszkeresetét) a szállítóval szemben, ezért a kötelezettek rossz, kiszámíthatatlan fizetési fegyelmén a faktoringkonstrukció önmagában nem segít. Mindenesetre az elmúlt évet furcsa kettősségben élték meg a faktoringvállalkozások: a növekvő ügyfélkörrel és a gazdasági elbizonytalanodással párhuzamosan egyre nőtt az ügyletek kockázata, miközben az éles verseny egyre lejjebb szorította a díjakat és kamatokat. Ez utóbbi tendencia az OTP szerint érthető, hiszen a faktorálás díjai a hiteldíjak változását követik, márpedig a kkv-k egyre jobb kondíciók mellett juthatnak hitelhez is.
Az Erste és az MKB szerint is csökkentek a faktorálás költségei tavaly, a Raiffeisen szerint viszont a kettős hatás kioltotta egymást.
A verseny miatt a kisebb faktorcégek az elmúlt év során kénytelenek voltak a nagyobb kockázatvállalás irányába elmozdulni – állítja a CIB illetékese, míg a nagyobb, banki hátterű faktorvállalkozások egyértelműen kondíciós harcba kezdtek egymással. Ezt az teszi lehetővé az MKB szerint, hogy a banki hátterű faktorcégek egyértelműen alacsonyabb forrásköltséggel dolgoznak. Ez a harc bizonyosan az idén is folytatódik, a banki faktorcégek várakozásai szerint immár a hitelekkel azonos költségszinten tudják (vagy éppen kénytelenek) majd kínálni szolgáltatásaikat partnereiknek, ami lényeges változás a korábbi évek finanszírozási szintjeihez képest. Versenyképes kondíciókra már csak azért is szüksége lesz az iparágnak, mivel továbbra is tartja magát az a nézet, hogy az év második felében várhatóan megszűnik majd a konstrukcióhoz igénybe vehető állami kamattámogatás – hívja fel a figyelmet a CIB. A kondíciók további erodálódása minden bizonnyal a banki hátterű faktorcégeket erősíti majd, miként az is, hogy a versenyképesebb ajánlatok hatására az év végén a faktorcégek számára már kedvezőbb arányszámok alakulnak ki a faktorforgalom és a rövid távú vállalkozói hitelek összevetésekor.
