Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szakma hiszi is, meg nem is Patai Mihálynak, az Allianz Hungária Biztosító elnök-vezérigazgatójának személyes okokból történő gyors távozását a piacvezető biztosító éléről. Ez az indoklás ugyanakkor az egyetlen mód arra, hogy az érintettnek ne kelljen bővebben kifejtenie, miért is jött tíz év után a hirtelen döntés és (átmeneti?) búcsú. Búcsú akkor, amikor az Allianznál beérni látszanak azok az elképzelések, amelyek Patai saját tervei voltak. A szakember – aki korábban két évig a Kereskedelmi Bank ügyvezető igazgatói posztján a bankirányítást is megtanulta – hosszú ideje arról beszélt, hogy az Allianz jövőképe egy „pénzügyi ház”, ahol minden terület megtalálható, ahol a ma emberének pénzügyi szolgáltatásokat kell nyújtani. Ez a terv soha nem volt még olyan közel a megvalósuláshoz, mint a napokban: az Allianz a múlt év végén beadta a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (PSZÁF) bankalapítási kérelmét.
Patai kinevezésekor, 1996-ban, az Allianz 1,6 millió kötelező gépkocsi-felelősségbiztosítással (kgfb) rendelkezett, nem volt életbiztosítási üzletága és masszívan veszteséges volt. Patai pénzügyi elemzésekkel és a munkafolyamatok áttekintésével vázolta fel az átszervezés irányát, amelynek szükségességét mindennél jobban indokolta, hogy a társaság területi egységei lényegében képtelenek voltak kiszámítani saját jövedelmezőségüket. Az átstrukturálódást az informatikai rendszer fejlesztése követte, majd 2000-ben elindult a márkásítás folyamata. A tulajdonos ekkor már láthatta, hogy jó lóra tett a magyar céggel – 2001-től a Hungária Biztosító használhatta az anyacég nevét. Patai 2002–2003 folyamán látta szükségét a menedzsmentfrissítésnek – ekkor került az irányítás több pontjára 30-as, 40-es éveiben lévő fiatal szakember.
A biztosító az elmúlt években alaposan átszervezte üzleti stratégiáját, igaz, ez egyes vélemények szerint nem volt véletlen. A 2003. őszi kgfb-kampányban Patai saját szavai szerint is megrendítő ütést kapott az autópiacon addig sikert sikerre halmozó biztosító: közel 60-70 ezer szerződést veszítettek. Nyitottak az idősebb gépkocsik tulajdonosai felé új cascobiztosításukkal, s a hangsúlyt a biztosítás szolgáltató jellegére igyekezték helyezni. Az új stratégiában Patai felvállalta a konfrontációs szerepet: az addig leginkább a háttérben dolgozó elnök-vezérigazgató veretes véleményt fogalmazott meg a nyilvánosság előtt a „kalandor” versenytársakról, keményen bírálva őket árazási politikájukért.
A legnagyobb ügyféltömeggel rendelkező biztosító később maga is díj- és szolgáltatásversenybe kezdett több területen is. Több szakértő is úgy véli: a társaság bebizonyította, hogy a nagy szervezetekre jellemző lomhaság legyőzhető. Miközben első számú vezetője hangsúlyosan a szakterületek első embereire bízta az operatív irányítást, ő maga a stratégiai döntések meghozatalát tartotta fő feladatának, illetve azt, hogy a szakterületek eltérő álláspontja között megtalálja a megfelelő konszenzust. A 2004-es kgfb-kampányban az irányítást egy napi rendszerességgel ülésező, tíztagú csapat vette át a területen három hónapig. Pataira a tíz szakember kijelölésének és munkamódszerük meghatározásának feladata hárult. Az eredmény akkor az elnök-vezérigazgató döntését igazolta. Egy interjúban így vallott: hogy az átalakítások sora egy ilyen „öröklött”, nagy szervezetnél is sikeresen végrehajtható volt, nos, ahhoz kellett talán az én „fafejűségem” is. Ez március elsejétől az Allianznál mindenképp hiányozni fog...
