Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A lakossági hitelállomány 2005-ben ismét dinamikusabban nőtt – derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) előzetes adataiból. A háztartások kölcsönállománya tavaly közel nyolcszázmilliárd forinttal hízott, ami elmarad ugyan a hitelboom végét jelentő 2002-es 886,4 milliárdtól, de jelentősen meghaladja a közbenső évben mért nem egészen 650 milliárd forintot. Ennek megfelelően a lakosság nettó pozíciója ismét jobban romlott. Tavaly összesen egy év alatt több mint 245 milliárd forinttal nagyobb volt a hitelállomány gyarapodása a betétekénél az ezt megelőző 124 milliárddal szemben. Alapvetően átalakult viszont a kölcsönszerkezet. Miközben ugyanis a lakáshitelek gyarapodásának üteme tovább csökkent, a fogyasztási hitelezés terén határozott megugrásról beszélhetünk.
Utóbbi nyilvánvalóan a devizahitelek megállíthatatlan térnyerésének köszönhető. Decemberben – az év során nem először – ismét nagyobb mértékben nőtt a devizahitelek állománya a teljes hitelgyarapodásnál. Ennek oka lehet a meglévő forinthitelek átváltása mellett az is, hogy a kifutó (törlesztett) kölcsönök még szinte csak forintban denomináltak. Egy év alatt így tudott 12,25 százalékról 28,7 százalékra emelkedni a deviza teljes állományon belüli aránya. A lakáshiteleknél ugyanez „csak” 20,7 százalékig nőtt, viszont itt az induló érték 7,6 százalék volt. Összességében azonban még ezzel együtt is majdnem kétharmadot tesznek ki a lakáshitelek a teljes kölcsönállományon belül.
Az előző évben egyébként nemcsak a lakossági, hanem a vállalati hitelek is szépen gyarapodtak, bár az előbbi a dinamika mellett – az utóbbi évekre jellemzően – összegében is felülmúlta azt. A cégkölcsönök még mindig jóval vaskosabb summát jelentenek a magánhiteleknél, de az olló közöttük egyre jobban szűkül. Ez is kedvező viszont a bankok számára. Miközben ugyanis a hitelintézetek a hagyományos banki műveleteknél (hitelezés és betétgyűjtés) a vállalati marzsot csak meglehetősen alacsony szinten tudják tartani, a lakossági kamatkülönbözet szinte elszállni látszik. A lakossági üzletág egészére számított átlagos marzs 2005-ben 14,3 százalékpontot tett ki, míg 2004-ben ez még nem érte el a 13 százalékpontot. Ez azonban nem csak a banki profitéhségre utalhat. Számításaink szerint ugyanis tavaly a második félév vége felé szinte teljesen megszűnt a kapcsolat a jegybanki alapkamat és az éven belüli marzs alakulása között, az éven túli marzsnál ugyanakkor szorossá (0,8 feletti) vált a pozitív korreláció, ami az alapkamattal együtt apadó marzsot jelenthet. A biztató jelenséget határozottan árnyalja még, hogy amennyiben a betéti kamatoknál a különböző bankok által alkalmazott hozamgörbét megnézzük, jól látható: akadnak pénzintézetek, amelyek komolyan számítanak a kamatcsökkenési trend megfordulására (NAPI Gazdaság, 2006. január 10., 7. oldal), amit a legfrissebb jegybanki adatok is inkább alátámasztanak, mint cáfolnak. Ebből pedig logikusan következhet a kamatkülönbözet növelése. A Magyar Bankszövetség elnöke, Erdei Tamás mindenesetre tavaly decemberben egyértelműen a marzs idei csökkenését jelezte előre.
