Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Magyarország korábban a régió vezetője volt a bankkártyák terén, ám ez az előnyünk az utóbbi időszakban eltűnőben van.
– Tudomásul kell venni, hogy eljutottunk a fejlettség olyan fokára, amikor nem lehet évről évre rendkívüli mértékben növelni a kibocsátott bankkártyák számát. Magyarországon közel 7 millió plasztik van forgalomban…
– Ez azért messze eltörpül attól, hogy határainktól nyugatabbra egy pénztárcában legalább kettő, de sokszor akár három bankkártya is lapul…
– Ez igaz, de tőlünk nyugatra az is elképzelhetetlen, hogy a lakosság közel harmadának nincs semmilyen bankkapcsolata. Legalább Magyarországon már a banki ügyfelek számára általánosan elfogadott a bankkártya. A használati szokásokon persze még sok fejlesztenivaló akad.
– Tény, hogy a bankkártyatársaságok a kártyás fizetés elterjesztésében érdekeltek, hiszen az ATM-ből történő pénzfelvétel után ők nem részesednek. Ennek fényében hogyan látja a magyar elfogadói piacot?
– Igaz, hogy a MasterCard stratégiai célja a bankkártyás fizetés népszerűsítése, de egy kártyacég nem diktálhat az elfogadói területen. A piac és a piaci szereplők, azaz a bankok dönthetik el, belefognak-e az elfogadói hálózat fejlesztésébe. Az elgondolkodtató, hogy Magyarország ezen a területen elmaradt a régiós versenytársaktól – a hozzánk hasonló lakosságú és területű Csehországban közel kétszer annyi helyen lehet kártyával fizetni. Bízunk abban, hogy a potenciális új piaci szereplők (BB, CIB, Erste – a szerk.) belépése miatt a kereskedői terminálok (POS) száma is nő majd. Ez a kártyahasználók érdeke is, hiszen egyre több helyen lehet majd kártyával fizetni. Ma még sok potenciális elfogadóhely csak a kártyaelfogadás közvetlen költségeit (a POS ára, a kereskedői jutalék) látja, ám nem számol azzal, hogy a kártyás fizetés révén jelentősen csökken a pénzkezelés és -őrzés költsége, ráadásul – és erről tanúskodik a MasterCard több országra kiterjedő felmérése – az emberek többet költenek akkor, ha kártyával fizethetnek – igaz ez mind a tervezett, mind az úgynevezett impulzív vásárlásra. Hogy egy aktuális magyarországi példát mondjak: egy nagykereskedelmi áruházláncnál rendkívül elégedettek a kártyás forgalommal azt követően, hogy tavaly decembertől minden típusú plasztik elfogadásáról döntöttek.
– A kártyás fizetések előmozdításában nagy szerepe lehet a hitelkártyáknak, hiszen ezeket meglehetősen drága készpénzfelvételre használni. Ezen a téren igen aktívak mostanság a bankok.
– Igen, a piaci verseny eljutott arra a szintre, amikor egyre szélesebb közösségek számára nyitják meg a bankok ezt a lehetőséget – már van példa arra a külföldi módszerre is, hogy egy bank aktiválandó hitelkártyát küld igénylés nélkül is a potenciális ügyfélnek. Annak ellenére, hogy itt még tanítani kell az ügyfeleket és kereskedőket arra, hogy milyen kártyájuk van és azt mire használhatják. Számos üzletben a kiírás szerint „hitelkártya-elfogadás” van, holott a magyar bankkártyák még csupán alig több mint tíz százaléka sorolható a hitelkártyák közé. A MasterCard ebben az oktatásban maximálisan partnere a kártyakibocsátó bankoknak.
– A legutóbbi, több bankkal közös hitelkártya-edukációs kampányuk nem igazán érte el a célját…
– Ebben vitatkoznék, de kétségtelen: az a kampány kicsit megelőzte a korát. Négy éve még a hitelkártya-kibocsátás szélesebb körű elterjedésének elején álltunk és számos nagyobb program a kampányt követő időszakban indult. Mindenképpen átütő sikerként ítélhető meg viszont a 2005-ben
Oroszországban elindult akciónk: a bankokkal összehangolt, közel egy éven át tervezett és helyileg kifejlesztett kampánynak köszönhetően az országban kibocsátott hitelkártyák száma egy év alatt négyszeresére növekedett.
– Persze, gondolom ebbe lényegesen több pénzt tett a MasterCard is, hiszen az orosz piac a közeljövő legnagyobb lehetősége.
– Ne felejtse el, mi minden programot helyi tagbankjainkkal szervezünk, az ő hozzájárulásuk, illetve további szerepvállalásuk a forrása egy-egy ilyen kampánynak. Tapasztalataim szerint ez nem olyan, mint az üdítőital-gyártás – nincsenek mindenhol teljesen egyformán használható termékek, sablonok, hiszen a legtöbb ország banki és bankkártyakultúrája eltérő.
