Váltani kell – harsogták az elmúlt egy hónap alatt biztosítók és üzletben reménykedő alkuszok képviselői a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási kampány kapcsán. Most, hogy egy hete lejárt a felmondási határidő (az új szerződéseket még ebben a hónapban kell megkötni), mérleget még korai vonni. Van azonban, amiről muszáj beszélni: a 2004-es kampány után azt hittük, rosszabb nem jöhet. De jött.
Az egymásról nyíltan elferdített féligazságokat kiáltó, halkan gyakran valótlanságokat súgó piaci szereplők a harminc nap alatt mindent megtettek, hogy lerombolják az átlagemberben azt a bizalmat, amely nélkül nincs biztosítás. Rövid távú piaci érdekektől hajtva csepülték egymást a nyílt színen, és küldtek egymás gyengéiről félreérthetetlen üzeneteket a sajtón keresztül, megfeledkezve arról, hogy a kampány után a polgár már nem x vagy y biztosítóról beszél, hanem globálisan intézi el a biztosítókat azzal, hogy „ezek hazudnak”. Persze egyébként is álságos az a piac, ahol a szereplők arról siránkoznak, hogy milyen veszteségeket okoz nekik a kötelező, azután pedig forinttízmilliókkal minden idők legnagyobb biztosítói reklámköltését produkálják az ügyfelek meggyőzéséért. Jól van ez így – mondják sokan –, csak éles versenyben alakulhatott ki díjharc a piacon. Ez azonban nem díjverseny volt, hanem hebehurgya kaszabolás. Végre szakítani kellene ezzel a láthatóan mindenkiből a legrosszabbat kihozó hagyománnyal és a többi évfordulós biztosításhoz hasonló szabályozást adni a kötelezőnek is. A verseny ettől még nem szűnne meg, hiszen bármikor bármelyik cég kijöhetne attraktív (marketing) díjakkal, amire hamar válaszolnának a versenytársak.Váltani tehát kell – legfeljebb egy kicsit másképp.
