Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Némileg szokatlan, hogy egy biztosító áll ki az egész szakma érdekében és kezdeményez jogszabály-értelmezést. Néhány hete az Union ezt tette, amikor a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (PSZÁF) fordult a kötelező gépjárműfelelősség-biztosítások (gfb) kapcsán.
– Mi ezt elsődlegesen nem a szakma, hanem az ügyfeleink érdekében tettük, mert látható volt, hogy a szabályozás nem egyértelmű, lehetőséget adott egy nem éppen ügyfélbarát olvasatra is. Örültünk, amikor a felügyelet a mi véleményünkkel összecsengő nyilatkozatot tett. Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy a gfb-vel kapcsolatos problémák jórészt abból adódnak, hogy ezt a területet nem a szakma, hanem egy külső jogszabály szabályozza. Ezzel magyarázható a terület rugalmatlansága. Szerintem ezt a problémát ismerte fel a felügyelet, amikor életre hívta munkabizottságát, ahol érdemi, jobbító szándékú vita folyik.
– Az ilyen viták lefolytatása nem a Magyar Biztosítók Szövetsége kompetenciája?
– A Mabisz a szakmai érdekképviseletet ellátó szervezet, és ezt kiválóan meg is oldja – abban az esetben, amikor valóban a piac egészét érintő kérdésről van szó. Amikor azonban egy-egy konkrét probléma kerül napirendre, érthető, hogy a biztosítók saját üzleti szempontjaik alapján igyekeznek befolyásolni a végső döntést – noha az alapelvekben – például az ügyfélközpontúságban – mindenki egyetért. A másik ok, amiért örülök a felügyelet utóbbi időben tapasztalható aktívabb szerepvállalásának az az, hogy a PSZÁF – bár közvetlen jogszabály-alkotási hatásköre nincs – állásfoglalásaival irányt mutathat a piacnak egy-egy vitatott kérdés egységes kezelése érdekében.
– Visszatérnék még a belső vitákra. Tavaly ősszel a vádak és a riposztok elég erősre sikeredtek. Érdekelne a véleménye erről.
– A biztosítási piac a bizalmi elvre épül, épp ezért talán mondanom sem kell: senkinek az érdekét nem szolgálja a botrány, a kölcsönös vádaskodás. Azt viszont látni kell, hogy a verseny – amelynek velejárója néha egy-egy összecsapás – hosszú távon a fő garanciája annak, hogy csak tisztességes piaci magatartással érhet el sikereket bármelyik biztosító a magyar piacon.
– Ha már a versenynél tartunk: mire számít az elkövetkező időben?
– Szakaszhatárhoz érkeztünk. Látható, hogy a jelenleg működő társaságok egy része már kiépítette ügyfélkörét – az ő elsődleges érdekük tehát az ügyfélmegtartás. A piac más szereplői – és ide tartozik az Union is – pedig feltörekvő pályán vannak, elsődleges céljuk az ügyfélszerzés. Ezek az eltérő célok magyarázzák nem kis részben az elmúlt időszak vitáit. A helyzet egy darabig még bizonyosan ez marad, ha úgy tetszik, a verseny tovább fog erősödni. Csak én két-három olyan társaságról tudok, amelyek a következő két-három hónapban döntenek arról, hogy belépjenek-e a magyar piacra. Márpedig ők is ügyfeleket akarnak.
– Mások véleménye szerint ugyanakkor lesznek piacelhagyók is.
– Igen, mi is úgy számolunk, hogy lesznek biztosítók, amelyek felhagynak az itteni üzlettel – mi akár akvizíciós szempontból is várunk erre –, ám az a véleményem, hogy ettől jelentős mértékű piaci átrendeződés nem várható.
– Visszatérve a piac kettősségére. A „régiek” okkal mondhatják, hogy előnytelen a versenyhelyzet, hiszen amíg a piackövetelők – akik mögött szintén tőkeerős, nagy biztosítók állnak – az anyacég „pénzéből” tudnak áldozni a terjeszkedésre, addig tőlük a tulajdonosok egyre nagyobb megtérülést várnak el.
– Ilyen a piac. Azt viszont látni kell, hogy a korábbi megtérülési időszakok jelentősen rövidülnek: amikor az első fecskék megjelentek a magyar biztosítási piacon, 7–10 évet kaptak arra, hogy nyereségessé váljanak. A mostanság piacra lépett biztosítóknak maximum 4-5 év alatt már profitot kell hozniuk.
– Hogy néz ki ez az Union esetében?
– Úgy vélem, 2006-ban jelentősen javítjuk majd eredményességünket, 2007-ben pedig már komoly profittal számolunk.
– Ön szerint kell-e tartani attól, hogy a külföldi biztosítók határon átnyúló szolgáltatással mazsolázzák ki a magyar piacot?
– Korábban évekig olyan területen dolgoztam, ahol természetes volt, hogy ugyanazt a sampont vagy mosóport kínáljuk Európa egészének. A biztosítás azonban más, ez a helyi kultúrától függő tevékenység. Aligha véletlen, hogy a döntően külföldi tulajdonban lévő hazai biztosítótársaságok első számú vezetői magyarok, sőt a közvetlen vezetői csapatokban is ritka a külföldi szakember.
– Akkor „belülről” hozzák azokat a megoldásokat is, hogy mire van szükség egy hirtelen hatalmasat növő vállalat dolgozóinak motiválásához, elismeréséhez?
– Nem tagadom, voltak olyan pillanatok az elmúlt két évben, amikor munkatársaink frusztráltak voltak a rájuk nehezedő munkamennyiség miatt – ám azért az Union sikere inkább motiváló erő. Úgy vélem, a nálunk dolgozók élvezik, hogy sikeresek vagyunk, ráadásul tapasztalataim szerint az ember némi – nem elképesztően nagy – nyomás alatt sokkal többre képes. Azt hiszem, azt is megkockáztathatom, hogy mára olyan csapattal rendelkezik az Union, amely jobban szeret alkotni, mint működtetni egy már kitalált rendszert.
– Ezek szerint azzal kell számolnia, hogy hamarosan elhagyják munkatársai?
– No, ettől még távol vagyunk. Az Union jelenlegi helyzete mellett is úgy vélem, 3–5 évig bizonyosan lesznek megoldandó feladataink. Biztosítónk ugyanis komolyan gondolja, hogy a család biztosítója akar lenni. Ez indította el a változást, amikor egy alapvetően életbiztosítási termékekre koncentráló biztosítóból a kompozit engedély birtokában valódi többtermékes társaság fejlesztésébe kezdtünk, s mondhatom, van még feladatunk.
– Sokan úgy vélik, hogy a gfb-területen sikeres társaságok hamar szembetalálkoznak azzal, hogy új ügyfeleiknek nem tudnak más terméket eladni.
– Ezt a véleményt nem osztom: szerintem nem azok váltanak időről időre biztosítót, akiknek nincs pénzük, hanem azok, akik nem szeretnek valamiért sokat fizetni, amit – hasonló színvonalon – máshol olcsóbban megkapnak. Ezekre az ügyfelekre versenyképes termékekkel igenis lehet alapozni. Ugyanakkor elismerem, a keresztértékesítés ma még nem igazán működik – ám ez az egész magyar biztosítási szektor problémája, sehonnan sem hallani sikertörténetről ezen a területen. A biztosítási kultúránk változása segít majd ebben a kérdésben. Ugyanez a pozitív várakozás jellemző a jelenleg nem túl sikeres banki–biztosítói együttműködésre is – mi is keressük azt a partnert, akivel a közeljövőben megkezdhetjük a közös termékkidolgozást, értékesítést. A sikerünk záloga nem lehet más, mint hogy minden lakossági igényt ki tudjunk elégíteni. Ha ezen az úton akadályokba ütközünk, azokat le kell győzni: új ötletekre, új piacközelítésre van szükség ahhoz, hogy az Union tovább fejlődjön. Ezek pedig valódi kihívások, amelyek leküzdésében szívesen veszek részt.
