Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A jegybanki alapkamat az előző év vége óta erőteljesen csökkent, a devizahitelek térnyerése ennek ellenére még csak meg sem torpant. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) devizahitelezésről készített elemzése szerint az ilyen kölcsönöknek a keresletére és kínálatára elsősorban a kamatkülönbözet hat, jelentős súlyuk lehet egyéb tényezőknek is. Ilyen a háztartások strukturális eladósodása vagy a bankszektor hitelkínálata.
A magánszemélyek devizában először intenzívebben 2000-ben kezdtek eladósodni amikor a kamatkülönbözet – a forintkamatok esésének következtében – éppen meredeken csökkent. Az időzítés így az MNB szakértőinek feltételezése szerint feltehetően kínálati tényezőknek volt tulajdonítható. A következő időszakban (2001–2002) viszont az államilag támogatott konstrukciók voltak sikeresek. A rendkívül kedvező kamatozású forint ingatlanhitelek – olvasható a jegybanki tanulmányban – részben fogyasztási célokat is szolgáltak, így feltehetően kiszoríthatták a devizában felvett fogyasztási hitelek egy részét. Ezt bizonyíthatja, hogy 2001-ben a banki és nem banki fogyasztási hiteleken belül a deviza aránya még emelkedett.
Az MNB nem tér ugyan ki rá, de ez a jelenség sem lehetett független a banki profitérdekektől. Akkoriban ugyanis tízszázalékos marzsot „ajándékozott” az állam a hitelintézeteknek. Nem csoda tehát, hogy lendületet vett a támogatott lakáshitelek folyósítása (korábban, amikor a marzs nem volt ekkora, a bankok csak ímmel-ámmal adták ezeket a kölcsönöket, a konstrukciók léteztek, de a feltételek miatt valahogy alig tudott valaki hozzájuk jutni).
A forint ingadozási sávja elleni támadást követően volatilissá vált a kamatszint és persze a kamatkülönbözet is. A devizahitelek arányának növekedése a banki fogyasztási kölcsönök esetében – állapítja meg az MNB – már 2003 elejétől megfigyelhető, vagyis akkortól, amikor a kamatkülönbözet éppen csökkent. Drámai változást viszont az hozott, amikor a kormány 2003 végén a lakástámogatás mértékét és a maximális támogatott hitelösszeget jelentősen mérsékelte, és – nem elhanyagolhatóan – a bankok kamatkiegészítését a piaci hozamokhoz kötötte. Ettől kezdve a bankok jobban tudnak keresni a deviza-, mint a támogatott forinthiteleken.
Persze az elmúlt időszak változásaihoz valószínűleg még ezek sem lettek volna elegendőek. A jegybank hangsúlyozza is, hogy a 2003 második felében bekövetkezett kamatemelkedés az árfolyam bizonytalansága, illetve a leértékelődés valószínűségének számottevő emelkedése mellett zajlott le, így amennyiben a háztartások a piac egészéhez hasonlóan érzékelnék a kockázatok növekedését, a kamatkülönbözet emelkedése nem feltétlenül eredményezte volna a devizahitelek relatív keresletének emelkedését.
