Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Több száz oldalas könyvben sikerült csak összegyűjteni azokat a tudnivalókat, amelyek az európai országok rendőrségi, illetve biztosítási szokásaira vonatkoznak gépjárműkár esetén. Molnos Dániel, a Generali-Providencia Biztosító nemzetközi gépjármű-kárrendezési osztályának vezetője szerint a megfelelő eljárásrendet még a gyakorlott biztosítási jogászok is csak hosszas keresgélés után találják meg, így nem várható az, hogy a gépjárművével külföldre induló ügyfél tisztában legyen minden részletkérdéssel.
Viszonylag könnyű helyzetben van az ügyfél abban az esetben, ha például a karambolra az Európai Unió határain belül kerül sor: az európai országok mindegyike tagja ugyanis a nemzetközi zöld kártya egyezménynek. Ennek révén valamennyi, magyar autó által külföldön okozott kárért az utazó hazai biztosítója fizet – külföldi biztosítási partnerein keresztül. Nem árt tudni, hogy ilyen esetekben nem a magyar, hanem a baleset keletkezési helye szerint illetékes jogrend az irányadó a biztosítási kár rendezésekor.
Ennél lényegesen több figyelmet igényel még az unióban is az, ha magyar autóssal esik meg a baj. Országonként ugyanis jelentősen eltér a joggyakorlat. Ami feltétlenül ajánlott: a baleset után közvetlenül töltsük ki a nemzetközi kárbejelentő lapot (ez minden hazai biztosító ügyfélszolgálatán hozzáférhető), mivel a felelősség megállapítási eljárás és a biztosítási kár elbírálása esetén ez számít a döntő bizonyítéknak. Minden esetben ajánlott a baleset utáni állapot fényképes megörökítése, illetve a helyszínen tanúk felkutatása. Nem árt a lapra feljegyeznünk a kárt okozó valamennyi adatát – még azt is, hogy melyik biztosítónál van kötelező biztosítása. Erre azért van szükség, mert például Olaszországban és Franciaországban nincs a magyarországihoz hasonló nyilvántartás a biztosított autókról – arról, hogy az adott gépjármű biztosítva volt-e, pusztán az autó szélvédőjére ragasztott matrica tanúskodik.
Optimális esetben a vétkes elismeri felelősségét és akkor ez is a lapra kerülhet, ám ha vitatott a felelősség, közel sem biztos, hogy a Magyarországon megszokott rendőrségi eljárással találjuk szembe magunkat. Ausztriában például a rendőrség csak a tényállás megállapítására, igazolására jogosult, a felelősség megállapítására nem.
Új elem az uniós biztosítás történetében, hogy épp az eltérő szabályozások miatt Brüsszel 2003. január 20-án életbe léptette az úgynevezett 4-es direktívát, amely 2004. június 1. óta Magyarországon is hatályos. Ennek lényege, hogy a gépjármű-tulajdonosok a lakhelyükön kívül keletkezett, a zöld kártya által nem rendezhető káraikat hazai, saját biztosítójukkal rendezzék. Ennek köszönhetően az ügyfél nem veszik el a külföldi jogrendszer útvesztőjében, ám nem árt azzal számolni, hogy az eltérő biztosítási gyakorlat egyes károkra más-más elbírálást alkalmaz. Nyugat-Európában, ahol a szervizdíjak lényegesen magasabbak mint hazánkban, számos országban egy-egy gépjárművet már akkor totálkárosnak nyilvánítanak a biztosítók, ha mindkét első légzsákja kinyílt az ütközéskor, míg nálunk ez egyértelműen a még javítható károk közé tartozik.
A nem uniós országokban a 4-es direktíva természetesen nem alkalmazható, ám itt is lehetőség van arra, hogy a kárt szenvedett ügyfél elkerülje a kinti biztosítókkal való csatát. Erre szolgál az úgynevezett casco-regressz szolgáltatás: ekkor, ha tiszta a jogalap (a kárt okozó elismerte felelősségét, illetve az erről szóló rendőrségi jelentés a kezünkben van) az ügyfél itthon, saját casco-biztosításának terhére – a vállalt önrész befizetése mellett – javíttatja meg az autót, majd a casco-biztosító kezdi el a „harcot” a külföldi biztosítóval. A rendszer előnye, hogy az ilyen ügyekben már jártasabb biztosítók vélhetően gyorsabban intézik el a kárt, hátránya azonban, hogy e „gyorsaság” ellenére is hónapok, sőt akár egy év is eltelhet, amíg a külföldi biztosító fizet – márpedig az önrész visszafizetésére csak ezt követően kerülhet sor. Természetesen a casco-regressz szolgáltatás igénybevétele nem rontja a biztosított casco-bonus besorolását.
Míg az EU-n belül csak a személyi sérüléses baleseteknél van szükség rendőrségi közreműködésre, addig az unió határain kívül mindenképp ajánlott a rendőrségi helyszínelés – Romániában és Ukrajnában ugyanis nem elegendő bizonyíték a nemzetközi kárbejelentő lap a vétkesség igazolására. Más kérdés, hogy például Romániában a rendőri intézkedés is komoly gondot jelenthet: a rendőrnek kötelessége elbírálni a felelősséget és amennyiben a magyar gépjármű vezetőjét tartja vétkesnek, azonnal elveszi az útlevelét. Ennek visszaadására csak akkor kerülhet sor, ha a magyar autós biztosítója telefax-üzenetben garantálja az okozott kár megtérítését.
