A Magyarországon működő bankjegykiadók (ATM) száma a jegybank adatai szerint tavaly először esett némiképp vissza. Erre a magyarázatot elsősorban a banki hálózatracionáló lépések adhatják. Emellett nem elhanyagolható az sem, hogy alternatív lehetőségként mind több helyen jelenik meg a kereskedői terminál, a POS. Utóbbiaknál azonban általában nem lehet készpénzhez jutni, így meglehetősen bosszantó, ha a legközelebbi ATM nem működik. Különösen akkor üti a guta az ügyfelet, amennyiben nincs a közelben másik. Magyarországon ugyanis, még ha el is tekintünk az ATM-ek számának közelmúltbeli csökkenésétől, közel sem jut annyi ilyen gép száz lakosra, mint a fejlettebb nyugati országokban, miközben a kártyalefogási hálózat sem annyira széles (sok helyen nélkülözhetetlen még a készpénz). A kellemetlenségek sorában nem elhanyagolható, hogy a hibás gép miatt gyakran a saját bankhoz tartozó berendezés helyett „idegen” (sokkal magasabb díjú) automatát kell használni.
A folyamatok pedig ezen a téren is kifejezetten kedvezőtlenül változtak az utóbbi időben. Korábban ugyanis a bankok a „baráti” automaták – jellemzően ilyen hálózat volt az Euronet, amely szolgáltatását bankfüggetlenként kínálta – használatát kedvezőbb feltételekkel tették lehetővé. (Persze ezek így is jóval többe kerültek a saját berendezésnél, de a felszámított jutalék meg sem közelítette a teljesen idegennek számító gépeknél alkalmazottat.) Ezek a jobb díjak azonban valahogy eltűntek, mára csak elvétve lehet az ATM-eknél hármas jutaléktáblázatot találni. Az Euronet – válaszolta a jelenség okát firtató kérdésünkre Galgán Erzsébet, a társaság gazdasági igazgatója – bár igyekszik szorgalmazni az Euronet Bankomatokat preferáló díjazást, erre nem kötelezheti a vele szerződésben álló bankokat. Az ugyanis, hogy a bankok a Bankomat vagy más ATM-hálózatokon mekkora díjat számítanak fel az ügyfeleiknek, saját stratégiájuktól függ. Az Euronet Banktechnikai Kft. üzemelteti egyébként az Euronet Bankomat hálózatot, de a Budapest Bank, a Citibank és a Raiffeisen Bank ATM-hálózatait is, a cég tehát összesen közel ötszáz ATM-et kezel.
Az ugyancsak „baráti” kategóriába tartozó GBC a partner hitelintézetek mellett már tizenkét egészségpénztár mintegy 150 ezer kártyájához nyújt kártyakibocsátást és elfogadást támogató szolgáltatásokat. 2004-ben 24 millió ATM és 27 millió POS tranzakciót kezeltek az év végéig, 28 százalékkal többet, mint 2003-ban. Az alapszolgáltatást nyújtó Tandem/BASE24 rendszer – állításuk szerint – az év során előre tervezett két, rövid ideig tartó migráción kívül egy pillanatra sem állt meg. Partnereik tavaly 135 új ATM-et kötöttek be a GBC-hez, az általuk felügyelt 12 400 elektronikus bankkártya-leolvasó (POS) közül pedig már több, mint ötezer terminál kezel chipkártyákat.
Az ATM-ek (nem szándékos rongálásból eredő) hibáiból eredő bosszúságok egyik oka alighanem az, hogy a karbantartók és a banki tulajdonos közötti munkamegosztás lehetőséget ad az egymásra mutogatásra. A készpénzfeltöltést ugyanis általában a pénzintézetnek kell megrendelnie, így ha az „figyelmetlen”, akkor a berendezés kiürül. Az autorizációs, a kártyák elfogadását, a tranzakciók jóváhagyását végző számítástechnikai központban ugyanis minden egyes ATM-ről érkezik jelzés, amelyből meg lehet tudni, hogy hány százaléknyi pénz fogyott el az automata kazettájából. Szakértők szerint már 20 százaléknyi mennyiség alatt célszerű a banknak jeleznie a pénzszállításra szerződött társaságnak a töltésigényt. Nemcsak mennyiségi, hanem címletgondok is adódhatnak (a címletösszetételt szintén a bank írja elő). Elképzelhető ugyanis, hogy van ugyan az automatában pénz, de az például kizárólag húszezresekből áll. Természetesen akkor is előfordulhat fennakadás, ha a pénzintézet időben jelez, a pénzszállító cég ugyanis nem mindig képes az ilyen igényeknek azonnal eleget tenni. Nem csak a síkos út vagy a nagy havazás, de kapacitásbeli hiányosságok is adódhatnak.
A gépek egy része érzékeny lehet az áramingadozásra, az áramszünetről (tartson az akár néhány pillanatig) nem is beszélve. Ebből a szempontból sokkal sérülékenyebbek azok az ATM-ek, amelyek nem kapcsolódnak bankfiókhoz. A berendezések meghibásodásának esélyét nagyban emeli az extrémebb időjárás, valamint a piszkos környezet. Az sem mindegy, hogy mennyire régi az automata (az utcákon tízévesnél idősebb masinák is találhatóak). Utóbbi esetekben azonban már másik társaság, a szakszerviz lép a képbe. Őket a pénzszállítók jelzése alapján a bank hívja ki. Ez a három lépcső pedig jelentősen lelassíthatja a javítás folyamatát.
B. Judit Varga