Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A háztartások megtakarításain belül a bankbetétek arányának örvendetes csökkenése 2001-ben fordult meg. A legfrissebb jegybanki adatok szerint tavaly a harmadik negyedév végén a lakosság nettó pénzügyi vagyonának már 38,7 százaléka (a félév végén ez az érték 38,2 volt) pihent a pénzintézeteknél. Hasonló arányt utoljára az 1994 nyarán közzétett adatokból számolhattunk. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a lakossági portfólión belül folytatódott a részvények és a befektetési jegyek részarányának lemorzsolódása is. Ez egyébként nettó befektetésijegy-vásárlás és részvényeladás mellett következett be. A tőzsdei papírok értéke, úgy látszik, képtelen olyan mértékben emelkedni, amilyen ütemben a magánszemélyek eladnak. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) kimutatása szerint szépen fogytak az állampapírok és kelendőnek számíthattak például a banki kötvények.
A megtakarításokon belül azonban a bankbetéteknél nagyobb summát csak az öngondoskodás képviselt. A láthatóan mind lanyhább megtakarítási (pontosabb mind élénkebb hitelfelvételi) kedv láttán különösen jó jelnek tűnhet, hogy a pénztári vagyon 2004-ben jóval ütemesebben nőtt az előző év hasonló időszakában regisztráltnál. Életbiztosításokra közben a háztartások körülbelül ugyanannyi pénzt fordítottak.
A háztartások megtakarításai (követelései) a jegybanki adatok szerint csak 2002 első két negyedévében maradtak el a 200 milliárd forintos gyarapodástól. Az utolsó negyed pedig mindkét évben (2002 és 2003) 500 milliárd feletti növekedést hozott. Tavalyelőtt csak ennek volt köszönhető, hogy az év nem negatív egyenleggel zárult a lakossági vagyon szempontjából. Folyó áron. Reálértéken (az úgynevezett inflációs kompenzációt figyelembe véve) ugyanis a háztartások vagyonvesztése 2003-ban meghaladta a 170 milliárdot. A tavalyi első háromnegyed évben pedig ez 85 milliárd forinthoz közelített. Ez alapján a tendenciát akár javulónak is nevezhetjük (az utolsó negyed bizonyos jelek szerint akár a két előző évinél is jobb lehet). A 2003 első három negyedévében felvett mintegy 850 milliárd forintnyi hitellel szemben mindenestre tavaly ugyanebben az időszakban „csak” 710 milliárd áll.
A szakértők többsége persze ezzel kapcsolatban még mindig azt hangsúlyozza, hogy a magyar háztartások jóval kisebb mértékben számítanak eladósodottnak nyugat-európai társaiknál. Ez persze igaz, de az is tény, hogy ahhoz, hogy az adatokat valóságos súlyuknak megfelelően értékelhessük, nem ártana a jelenleginél alaposabb (a nem könnyen likvidálható elemekre, mint például ingatlan, is kiterjedő) elemzés a hazai háztartások vagyoni helyzetéről. Például arról, hogy a megtakarítók és az eladósodók között mekkora az átfedés, és ez a két réteg miként viszonyul a teljes népességhez.
