Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Jankó Judit
A BÁV 1961-es aukcióján egy Munkácsy kép jutalékokkal együtt 48 ezer forintért kelt el, ami egy pedagógus négy évi keresetének felelt meg. 1998-ban, amikor újra árverezték ugyanezt a Munkácsy képet, a leütési ára 22 millió forint volt, hozzáadva a jutalékot, 26 millióba került. A mai pedagógusoknak ezért a pénzért húsz évig kellene dolgozni. Innen nézve ez a Munkácsy remek befektetés volt. De a korabeli katalógust böngészve: a Munkácsy áráért valaki három Vaszaryt, két Mednyánszky vagy Aba Novák művet, és körülbelül 15 másik alkotást vásárolhatott volna meg. Utóbbiakat 1998-ban eladva a becsült vételár legalább150 milliót (125 évnyi pedagógusi munkát) tett volna ki. A kérdés örök, a műkereskedelemben is: akkor most mi a jó befektetés?
Ebben próbálnak orientálni az OTP és a Raiffeisen Bank private banking üzletágának szakemberei. Az OTP-nél a különböző műkincspiaci rendezvényekre nemcsak a presztízs (50 milliós kezelt vagyon) kategóriába tartozó ügyfelek, hanem akár már a néhány milliót a pénzintézetnél fialtatók is meghívást kaphatnak. Sándor Tamás, az üzletág vezetője elmondta: ez a szolgáltatás egyelőre pusztán azt jelenti, hogy az ügyfelek számára kapcsolatokat építenek ki, de az esetleges vásárlásoknál már nem bábáskodnak. A pénzintézet együttműködési megállapodást kötött a Virág Judit vezette Mű-Terem Galériával. Az aukciókat mindig megelőzi egy kiállítás, és ezen a galéria egy exkluzív, zártkörű fogadáson bemutatja az OTP private banking ügyfeleinek az aukcióra kerülő képeket. Ilyenkor Virág Judit tart egy előadást, amelyben hol a kép története, hol befektetői vagy művészettörténészi szempontok kerülnek előtérbe. A galériavezető-művészettörténész – ha az ügyfél igényli – azt is vállalja, hogy végigelemzi vele a katalógust, és az érdeklődését felkeltett képről tanácsokat ad, hogy mennyi a mai értéke, mekkora összegig érdemes licitálni rá, és ha körülbelül két év múlva el kívánja adni, akkor mekkora értéknövekedés várható ez idő alatt. Virág Judit mindig azt hangsúlyozza, hogy a kulcsszó a kvalitás és a raritás. A minőség mellett a legfontosabb a mű ritkasága. Meggyőződése, hogy a kiemelkedően jó képek ára fog tovább nőni, a középszeré pedig alig, tehát tovább nyílik az „árolló”.
Az OTP az idén hasonló eseményekre már a BÁV Rt.-vel is szerződött. Itt azonban nem festményeket, hanem ékszereket és műtárgyakat kínálnak. A BÁV művészettörténészei, szakbecsüsei tartanak előadásokat, illetve tárlatvezetést egy exkluzív fogadás keretében. Az idén túl vannak az első alkalmon, és már csak jövőre szeretnék folytatni, még személyesebben, „sztorizósabban”, anekdotákkal színesítve képzelik el ezeket az estéket.
A Raiffeisen némileg más utat választott. Bár ők is tartanak rendezvényeket, nem szerződtek le egyetlen galériával sem, egyenként próbálják az ügyfeleket „kiokosítani”. Igazságügyi festmény és műtárgy szakértőket alkalmaznak, akik az információk átadásán túl elkísérik az ügyfelet magára az aukcióra, esetleg licitálnak helyette. Tekintettel arra, hogy ez a terület meglehetősen szubjektív, a bankkal kötött megállapodásban szerepel, hogy a szakértő saját véleményét köteles alátámasztani más szakértői véleményekkel. Ahogy Bálint Attila, a private banking főosztály vezetője elmondta, ügyfeleik öt százaléka számíthat rendszeres vásárlónak. Ők egyelőre gyűjtögetnek, a bankban legalábbis nem tudnak arról, hogy bárki bármit eladott volna. A piacon persze vannak olyan festmények, amelyek az elmúlt 15 évben többször felbukkantak.
A bank szempontjából az a fontos – mondja Bálint Attila –, hogy a kép vagy tárgy, amit ajánl, megfelelő művészi színvonalat képviseljen és megkérdőjelezhetetlenül eredeti legyen. A műkincsbe fektetőknek mindenesetre az elmúlt időszakban aligha akadt okuk panaszra. A Raiffeisen saját gyűjteményének értéke is nagyjából háromszorosára nőtt. A bank ugyanis nem csupán tanácsol, gyűjt is. Eddig hatvan alkotótól kétszáz alkotást vásároltak – kifejezetten befektetési céllal. Ez a pénzintézet a kortárs művészet iránt kötelezte el magát, így ügyfeleit is erre próbálja terelni. Bálint azonban mindenkit óvatosságra int, mivel úgy véli: a magyar aukciós piac még mindig túlfűtött állapotban van. A téma szakértői – akár galériások, akár private banking szakemberek – azonban mind azt jósolják, hogy a műkereskedelemben további növekedés várható, de ez a korábbi időszak nagy robbanásaival ellentétben már letisztultabb, csendesebb ütemű lesz. Azt, hogy a Raiffeisen bízik ebben a területben, jól mutatja: Magyarországon egyedül ez a pénzintézet dolgozott ki olyan konstrukciót, amelynél a műtárgyat hitelfedezetként is elfogadják.
KERETES:
A klasszikus művészetet sokan a kötvénypiachoz hasonlítják, míg a kortárs festészetet részvény típusú befektetésként értékelik. Ebből következően azt sem tudja senki felelősen kijelenteni, hogy ha valaki valamit megvásárol, akkor minden pillanatban jól jár. Eltérések lehetnek festők és képek szerint, de az sem mellékes, hogy egy képet vagy egy kollekciót tömegben vagy csöpögtetve eresztenek vissza a piacra. Leginkább az mérhető, hogy hasonló alkotók hasonló művei miként szerepelnek.
