Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
NAPI Gazdaság
Csodálatos pályát futott be az idén a két likvidebb hazai bankrészvény: míg a Budapesti Értéktőzsde hivatalos indexe az év elejétől november elejéig 43 százalékot emelkedett, addig az OTP papírja 80, az FHB-é pedig 163 százalékkal ment feljebb, újra és újra megdöntve a korábbi történelmi rekordokat. Mivel a részvényárakba legalább annyira beépülnek a jövőbeli várakozások, mint a múlt, inkább csak érdekesség, hogy ehhez nagyon hasonló mértékben, az OTP-nél 63 százalékkal (a nemzetközi számviteli szabályok szerint), az FHB-nál körülbelül 150 százalékkal nőtt az első félévi eredmény az előző év hasonló időszakához képest. Egyet azonban mindenképpen jeleznek ezek a számok: eredményoldalról az áremelkedés erőteljesen alátámasztott mindkét pénzintézet esetében.
A tőzsdei áremelkedés nemcsak az FHB-nál tudható be a jelzálogpiac felfutásának, hiszen az OTP erőteljesen növekvő eredményéből is tekintélyes rész származik ebből. Csak itt ez – mivel bevételek nem csak az OTP Jelzálogbanknál jelentkeznek, hanem az anyabanknál is – kevésbé jól számszerűsíthető. A jelzálogbank számviteli eredménye csak egy töredékét adta a bankcsoport nyereségének, ugyanakkor az anyabanknál díjakból, jutalékokból, valamint az általa lejegyzett, százmilliárdos nagyságrendű jelzáloglevél-állomány kamatából ennél jóval magasabb bevétel keletkezhet.
Az első kilenc havi MNB-adatok és a jelzáloglevelek állományának változása alapján úgy tűnt, hozzávetőleg a tavalyi csúcsév felére esett vissza a jelzáloghitel-piac növekedése. Különösen erős volt a megtorpanás a harmadik negyedévben, bár ez a nyári uborkaszezon miatt hagyományosan gyengébb, és őszre felfutást prognosztizáltak. Mindenesetre a számokból azt a következtetést lehetett levonni, hogy a többszöri jogszabályváltozások által megmozgatott piac lassan beáll egy normális, fenntartható fejlődési pályára. Ha az állami támogatásokat csökkentették is, a hitelfelvételi kedv nem fog megszűnni teljesen, mindig lesznek új szereplők. A csak sok év múlva kifutó régi szerződésekkel együtt a hitelállomány, és vele a pénzintézetek nyeresége, ha lassan is, de stabilan emelkedhet a következő években is. A múlton kívül feltehetőleg leginkább ezt értékelik a befektetők a relatíve magas tőzsdei árfolyamokkal.
A tőzsdei árfolyamokra még a bankokra kivetendő különadó szeptemberi bejelentése sem volt számottevő hatással: volt ugyan egy egyszeri, 10 százalékhoz közelítő esés, de ezt az átmeneti megingást utólag már alig lehet felfedezni az árfolyamgörbéken. A becslések szerint pedig ez az adó jövőre az FHB eredményét körülbelül 10, az OTP-ét 8-9 százalékkal vetheti vissza. (Az utóbbiét azért kevesebbel, mert ott a nyereség egy jelentős hányada, közel harmada külföldi és hazai leányvállalatoktól származik, amelyek másképp adóznak.) A különadó egy további következménye lehet, hogy a pénzintézetek nyilván arra fognak törekedni, minél nagyobb nyereséget mutassanak ki még az idén, a kedvezőbb adózási feltételek mellett. Ez többek között történhet úgy, hogy egyes, még nem realizált nyereséget hordozó értékpapírjaikat „átkötik”, lényegében piaci árra értékelik át, mint például a saját részvényeiket. Emiatt az idei eredmények különösen kedvezőek lehetnek.
A brókercégek részvényelemzői által november elején, közvetlenül a háromnegyed éves gyorsjelentések megjelenése előtt készült becslések szerint egyébként az FHB az év első kilenc hónapjában már 89, az OTP pedig 40 százalékkal tudta növelni eredményét. (NAPI Gazdaság, Befektető melléklet, 2004. november 8., 13–14. oldal.) Az FHB az idei egész évre eredetileg 5,6 milliárd forintos eredményt tervezett. Bár ez a becslés hangsúlyozottan óvatos volt, a társaság annak ellenére nem módosított rajta, hogy a féléves számok is meghaladták a várakozásokat (3,4 milliárd forint volt a profit), a háromnegyed éves elemzői becslések pedig már 5,3 milliárd forintról szóltak. Az egész évre a 6 milliárdos határ elérését már senki sem tartja valószínűtlennek, sőt inkább az lenne meglepetés, ha az utolsó negyedévben nem jönne össze még 700 millió forint nyereség.
Az FHB árfolyamát még az sem tudta megingatni, hogy november 2-án Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Parlamentben utalt rá: a kormány többek között az FHB további privatizációját is tervezi. (Tavaly ősszel az FHB csak mintegy 47 százalékos részvénycsomagját adták el, a többi állami tulajdonban maradt.) Igaz, konkrétumokról még nem esett szó; sem időrendről, sem arról, hogy az állam megtartana-e legalább 25 százaléknyi (plusz egy) szavazatot a pénzintézetben. Ráadásul a pénzintézet addig sem szerepelt a tartósan állami tulajdonban maradó cégek listáján, tehát a bejelentés önmagában nem jelent meglepetést. A tét nem kicsi: míg tavaly ősszel a 47 százalék 4300 forintos árfolyamon mintegy 13,3 milliárd forintért kelt el, a jelenlegi állami csomag 10 000 forintos árfolyammal számolva is 35 milliárd forintot érne. A költségvetés helyzetét pedig mindenki ismeri.
Egy biztos, még tavaly, amikor szóba került az FHB egészének eladása, a Moody’s hitelminősítő intézet leminősítést helyezett kilátásba arra az esetre, ha az állam kivonulna a cégből. Az állami kontroll megtartásának – ahogy az MTI Eco november elején írta – a 25 százalékos részesedés megtartása is záloga lehet, de elvileg alkalmazhatják azt a technikát is, amelyet a Richternél: többéves futamidejű, a futamidő végén részvényre váltható kötvények kibocsátását, amivel még sokáig megmaradna az állam szavazati joga, ugyanakkor egy egyszeri nagyobb összeghez jutna hozzá a költségvetés.
Az utóbbi esetben a privatizációnak feltehetőleg kisebb lenne a hatása az árfolyamra is, mivel nem jelenik meg a piacon pótlólagos részvénykínálat. Az viszont ilyenkor is könnyen elképzelhető, hogy egyes intézményi befektetők, amelyeknek már van FHB-részvényük, az átváltható kötvények birtokában inkább eladják a meglevő részvényeiket. Ha viszont „sima”, azonnali értékesítést választ az állam, a kínálat nagy valószínűséggel okoz némi áresést a piacon. Ám esni van éppen honnét, a nyáron a brókercégek által a korábban elképzelhetetlennek tartott 9000 forintos árszint környékén is vételre ajánlott részvény lapzártánkkor éppen ismét elérte 10 995 forintos történelmi maximumát.
Ami a kockázatokat illeti, az elemzők a jövőre vonatkozóan általában bizonytalansági tényezőként veszik figyelembe a devizahitelek térnyerését, illetve azt, hogy ezek refinanszírozásában az FHB mekkora szerepet tud majd vállalni. (Az eddigi tapasztalatok szerint a bankok nem vagy alig refinanszíroztatják a devizahiteleket.) Az OTP eredményének alakulásában pedig egyre inkább szerepet játszanak a külföldi érdekeltségek is, a már meglévő leányvállalatok mellé a pénzintézet továbbiakat készül vásárolni (pl. Horvátországban, Szerbiában). Természetesen sok függ a kamatok, még inkább a kamatmarzsok alakulásától is; a kamatmarzs az első félévben például csökkent az FHB-nál, bár ezt a pénzintézet az új hitelekből származó bevételekkel és költségcsökkentéssel akkor még ellensúlyozni tudta.
