Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Bozzai Rita, az FHB értékpapír-kibocsátási igazgatója
A jumbo jelzáloglevelek európai piaca az idén várhatóan ugyanolyan mértékben nő, mint tavaly. Mindenesetre 2004 szeptemberében - akárcsak egy éve – az újonnan forgalomba hozott állomány 90 milliárd euró körül mozgott. A növekedés dinamikája tehát nem olyan erős, mint 2002 és 2003 azonos időszakában, de az idei utolsó negyedév még hozhat meglepetéseket. Tavaly például december végéig a növekmény megközelítette a 120 milliárdot. (Szeptember hónapban összesen 10,7 milliárd eurónyi új kibocsátást regisztráltak a piacon.). Vannak elemzők, akik még abban reménykednek, hogy 2004 újabb, 140 milliárd eurós csúcsot hoz, mások szerint a 120-125 milliárd eurós idei maximum a reális. A pesszimistábbak szerint azért marad el az idei rekord, mert Svédország, Norvégia, Portugália és Olaszország pénzintézetei végül mégsem léptek erre a piacra. (Megjelenésükre csak 2005-től lehet számítani.)
Az év hátralévő részében a spanyol jelzálogkötvények, a cédulasok kibocsátása – a várakozások szerint – bizonyára meg fogja haladni a tavalyi 32,3 milliárd eurós értéket, hiszen szeptember végéig már 26,2 milliárd eurónyit hoztak forgalomba, és néhány nagy spanyol banknak még komoly tervei vannak. A francia „jelzáloglevelek” (Obligation Fonciéres) kibocsátása szintén eléri majd a tavalyi 10-12 milliárd eurót, hiszen szeptember végén már 8,75 milliárdnál járt. A következő francia jumbo-kibocsátó várhatóan a CIF Euromortgage lesz.
A német jelzáloglevelek idei értékesítése viszont várakozáson aluli lett az év első kilenc hónapjában. Eddig összesen 35,8 milliárd eurónyi Pfandbrief forgalomba hozatalát regisztrálták, ami majdnem 7 milliárddal kevesebb, mint 2003 azonos időszakában. Ez azt jelenti, hogy a német piac – hosszú évek óta először – kissé csökkent. A piaci elemzők ugyanakkor nem tartanak attól, hogy „elfogynak” a német kibocsátók, hiszen nyár közepén még 10 milliárd euróval túlteljesítették az előző évi időszakot. Inkább úgy vélik, hogy a harmadik negyedévben a Pfandbrief-kibocsátók körében a kisebb, kevésbé likvid nyilvános vagy zártkörű piacok voltak népszerűek, alighanem azért, mert az ottani befektetők alacsonyabb felárakkal is beérték. A statisztikák szerint a teljes német jelzáloglevél-kibocsátás közel 70 százaléka nem a jumbopiacon valósult meg. Ezeknek a nem likvid értékesítéseknek a harmada névre szóló papírt takar; ezeket elsősorban a biztosítótársaságok veszik, amelyek nem szívesen tartanak a portfóliójukban olyan értékpapírokat, amelyeknek árfolyama naponta változik, a piaci kereslet-kínálat alapján.
A mellékelt táblázat az utóbbi negyedév egyes kibocsátásait mutatja az európai jelzáloglevél-piacon; ebből kiderül, hogy a jelzáloglevelek futamideje, névértéke, a kibocsátó nemzetisége, minősítése is alapvetően eltér egymástól, majdhogynem lehetetlen összehasonlítani a befektetők által elvárt hozamfelárak alakulását, néhány következetés mégis levonható. Általánosságban annyi, hogy a nemzetközi piacon továbbra is a nagyobb össznévértékű sorozatok, azaz az úgynevezett jumbók a legkeresettebbek. (A magyar FHB-s kötvénysorozat kicsinek számít, hiszen az utána következő „kis sorozat” össznévértéke 250 millió euró.) A jumbopiacot az 1 milliárd euró fölötti sorozatok uralják. Jellemző, hogy a kibocsátók többsége német jelzálogbank, vagy ilyen tevékenységet folytatni jogosult egyéb intézmény. A rábocsátások ritkák, a lejáratok többnyire 3 és 11 év között mozognak. Ez azt jelenti, hogy a jelzálogpiacot jellemző 15-20 éves hiteleket (akárcsak Magyarországon) rövidebb lejáratú értékpapírokkal finanszírozzák.
A táblázatból jól látszik, hogy 2004 júliusa óta enyhén csökkentek a befektetők által elvárt hozamfelárak a jelzálogkötvények minden futamideje esetében. A hosszabb, 7-11 éves lejáratú sorozatoknál a felár még a német kibocsátók esetében is a szeptemberi 16 bázispontról 13,5 bázispontra csökkent, a 7-8 éveseknél a júliusi 22 bázispontról 14-14,5 bázispontra esett vissza. Csak a rövidebb futamidők maradtak ki a trendből, bár a 3-4 éveseknél jól látható, hogy nyár óta csaknem folyamatosan a swapgörbe alatti, „mínuszos” felárakat regisztráltak. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy a jumbopiaci előrejelzések szerint elsősorban a rövidebb futamidőkben gondolkoznak a kibocsátók, például a WestLB is, amely a következő hároméves lejáratú, egyéb kondíciókban még nem ismert jelzálogleveleit a forgalmazók a swapszint alatt 1 bázispontra tartják.
Természetesen nemcsak a német törvények alapján kibocsátott jelzáloglevelek (Pfandbrief) kibocsátói profitáltak a hozamfelárak csökkenéséből, hanem azok is, amelyek ilyen törvény hiányában úgynevezett jelzáloggal fedezett kötvényeket (covered mortgage bond) hoznak forgalomba. Elsősorban a három nagy brit társaság – a Bradfort & Bingley, a Northern Rock és a HBOS – számít jelentős szereplőnek a jumbopiacon. Tekintettel azonban arra, hogy az általuk kibocsátott értékpapír – bár a nemzetközi hitelminősítők magas ratinggel honorálják – a klasszikus jelzáloglevél-befektetők részéről más elbírálásban részesül, így magasabb spread mellett kelnek csak el. Hasonló a helyzetük a holland és a spanyol papíroknak; noha a holland fedezett kötvények inkább a brit cover mortgage bond-ra, a spanyol cédulasok pedig a német Pfandbriefre hasonlítanak, a felárakat tekintve a német jelzáloglevelek olcsóbban eladhatók, mint külföldi társaik.
keretes:
Átcsomagolt jelzálogkötvények
A nemzetközi jelzáloglevél-piacon az idén is folytatódott az úgynevezett strukturált értékpapírok értékesítése, ami annyit jelent, hogy a kibocsátó jelzáloglevele nem közvetlenül a befektetőkhöz kerül, hanem „átcsomagolják” (leegyszerűsítve: a jelzálogbank kötvényeit egy erre a célra létrehozott társaság veszi meg, amely ezen jelzáloglevelek fedezetével bocsát ki saját kötvényt, s ezt veszik meg a befektetők, ám valójában mégiscsak jelzálogkötvényt vásárolnak. Több ok is lehet az ilyen típusú tranzakciók mögött.) Mivel maga az eredeti értékpapír mintegy fedezetként kerül az új kibocsátás mögé, ezzel megváltozik a kibocsátó személye is.
Általában az ilyen strukturált tranzakciók esetében alaposan megváltozik a rating. Az FHB 2003-as nyári strukturált jelzáloglevél-kibocsátása során a rating a Moody's-nél A1-ről A2-re romlott. Nemrégiben a finn Actia is hasonló ügyletet bonyolított le, de az ő esetükben az átcsomagoló személye magasabb ratinggel bírt, mint maga a finn jelzálogbank, így ott a jobb hitelminősítés következtében elért olcsóbb felár motiválta az „átcsomagolást”.
