Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Eidenpenz József
Míg tavaly a tőzsdei újságíró lelkesen ecsetelhette, milyen jó befektetésnek számítanak az elsősorban intézményi befektetőknek kínált, de magánszemélyek által is vehető jelzáloglevelek – az intézményi állampapír-hozamszint feletti jelentős, általában 1 százalékpont körüli hozamtöbblet miatt –, addig ezt az idén már alig teheti. Megritkultak és rendszertelenné váltak az ilyen aukciók, megjelentek viszont a lakossági jelzáloglevelek, illetve a jelzálogbankok külföldről szereznek forrásokat.
A folyamat valahol a tavaly júniusi, emlékezetes forintárfolyamsáv-szélesítés környékén kezdődött, amikor a hazai állam- és egyéb kötvények hozamszintje hirtelen 1-2 százalékponttal emelkedett, tehát árfolyamuk csökkent. Ez már akkor is sokakat megijesztett, de még lehetett átmeneti állapotnak gondolni. A java csak november vége, december eleje körül jött, amikor a jegybank drasztikusan emelte az alapkamatot. Ez előtt és után közvetlenül újabb több százalékponttal nőtt a hozamszint, újra estek a kötvényárfolyamok. Mindez számos kisbefektető kedvét vette el a kötvénybefektetésektől, és bár ők maguk nemigen vásároltak jelzáloglevelet, visszaesett a befektetési alapokban levő tőke összértéke, valamint legalábbis fékeződhetett a biztosításokba áramló pénz mennyisége.
Az intézményi befektetők némelyike már ezt megelőzően is korlátokba ütközött a jelzáloglevelekkel kapcsolatban – befektetési alapokban például általában csak a vagyon 10 százaléka lehet egy-egy kibocsátó papírjaiban, és néhol egyéb korlátozások is érvényesek. Attól kezdve, hogy a vagyonuk nem nőtt tovább, egy részük nem vásárolhatott több jelzáloglevelet, más részük pedig esetleg már nem akart. A szóban forgó intézményi papírok ugyanis jellemzően hosszú, 6-8-10 éves konstrukciók, amelyek árfolyama érzékeny a piaci kamatszint változására, és az elbizonytalanodó piaci környezetre sokan reagálnak a kockázat mérséklésével.
Mindeközben a jelzálog-hitelezés – nem utolsósorban a támogatás többszöri változása miatt – hatalmas fellendülést élt át, és a jelzálogbankoknak muszáj volt kötvényeket kibocsátaniuk. Az FHB az idén elsősorban külföldi – kezdetben zártkörű, majd nyilvános – kibocsátásokból finanszírozta hiteleit, nyilvános aukciót csak egy alkalommal rendezett, még a télen, mérsékelt sikerrel. Az OTP Jelzálogbank (OJB) és a HVB Jelzálogbank később is le tudott még néhány sikeres aukciót bonyolítani, de az idei intézményi kibocsátások összértéke egyelőre lényegesen alatta marad a tavalyi, főleg az FHB által összehozott mennyiségnek. Az OTP-nél az idei őszre külföldi kibocsátási program indítását tervezték, az FHB-nál pedig úgy vélték, az idén már nem biztos, hogy belföldön bocsátanak ki értékpapírt, hacsak a piaci viszonyok nem változnak drasztikusan.
Az idei év igazán nagy újítása a lakossági jelzáloglevelek megjelenése volt. A fő dilemma ezzel kapcsolatban a következő: a magánszemélyek Magyarországon elsősorban rövid távú bankbetétekhez, esetleg diszkontkincstárjegyekhez, egyéves Kamatozó Kincstárjegyhez vannak szokva. A jelzálogbankok viszont elsősorban hosszú távra, legalább tíz évre adnak hitelt ügyfeleiknek, így számukra a sokéves jelzáloglevelek lennének ideálisak. Az OJB végül alkalmazkodott a kisbefektetők igényeihez, és februártól minden hónapban egyéves papírokat kínál nekik. Ugyanakkor igyekszik a futamidőt nyújtani úgy, hogy emellett hosszabb távú sorozatokat is próbál bevezetni a piacra.
A kísérlet egyértelműen sikerrel járt, augusztusi adatok szerint az OJB által kibocsátott papíroknak már 6 százaléka volt a lakossági befektetők tulajdonában, az év végére 8 százalékra várják ugyanezt. Az egyéves papírból az első 2-3 hónapban elfogyott az a mennyiség, amelyet februárban az egész évre előre becsültek, november elejéig pedig már 50 milliárd forint feletti mennyiséget értékesítettek belőle. Májustól, szintén havonta, három hónapos papírokat is kínálnak. Ebből ugyan jóval kevesebb, körülbelül tizedannyi fogy, mint a másikból, de ez sem megvetendő, immáron 4-5 milliárdos összeg, és arra feltétlenül alkalmas, hogy keresletet ébresszen, fejlessze a befektetői kultúrát.
Ami a lakossági papírok árazását illeti, az OTP sokat is kínál, meg nem is. Ahogyan a kereskedelemben is van kiskereskedelmi ár és nagykereskedelmi ár, vagy ahogy a bankok más-más kamatot kínálnak néhány százezres és tízmilliós összegekre, úgy az állampapír- és egyéb kötvénypiacon is hasonló a helyzet. Október elején például az egyéves állampapír-piaci referenciahozam, amelyet intézményi befektetők egymás közötti, „nagybani” árjegyzéséből, vételi és eladási hozamok átlagából számolnak, évi 10,6 százalék körül volt. Ugyanekkor az Államkincstár fiókjaiban kapható kincstárjegyek hozama és az egyéves Kamatozó Kincstárjegy kamata egyaránt 10 százalék körül alakult, a postákon kapható Kincstári Takarékjegy pedig 9,5 százaléknál tartott.
Az OTP-csoport érezhetően elsősorban a lakossági hozamokkal igyekszik konkurálni, ugyanebben az időszakban például 10,25 százalékos kamattal (és egyben hozammal) hirdette meg az OJB 2005/IX. jelzésű egyéves papírt, kissé ráígérve az állampapírok „kiskerárára”. (Hasonló politika figyelhető meg a háromévesnél is.) A különbség egyébként hónapról hónapra változik némileg, nyilván a banki kamatoktól is függ, az ügyfelek jelentős része valószínűleg inkább azokkal hasonlítja össze a jelzálogleveleket.
A következő nagy kísérlet a lakossági és a jelzálogbanki igények összhangba hozására szeptemberben kezdődött, amikor az OJB tízéves, úgynevezett annuitásos kötvényt bocsátott ki, amelyet OTP Járadéklevél névre kereszteltek. A hazai piacon eleddig ismeretlen konstrukció pont úgy néz ki, mint egy jelzáloghitel, csak fordítva: míg a hitelnél egy egyszeri nagyobb összeget kap az ügyfél, és azután fix ideig, például tíz évig egyenlő részletekben törleszt, amíg a tartozás teljesen el nem fogy, addig itt a jelzálogbank kap fix összeget a kisbefektetőtől, és azután tíz évig egyenlő részletekben törleszt. Konkrétan, az eredetileg tízezer forintos jelzáloglevelek tíz évig minden egyes hónapban kifizetnek 125 forintot kamat- és tőketörlesztés címén, míg végül az értékük nulla nem lesz. (A kibocsátási árhoz egyébként évi 9 százalékos hozam tartozott az első jegyzések során.) A konstrukció nyilván likviditásmenedzselési szempontból ideális a jelzálogbank számára, amelynek pontosan így néznek ki a pénzáramlásai.
A kisbefektetők oldaláról nézve az értékpapír nyilván olyanoknak ideális, akik valamilyen módon megtakarításaik hozamaiból szeretnének éldegélni, vagy legalábbis kiegészíteni jövedelmüket, ráadásul pontosan tervezhető módon. Ellentétben a befektetési alapokkal, nyugdíjpénztárakkal, egyéb vagyonkezelési formákkal, itt – lejáratig való megtartás esetén – semmiféle bizonytalanság nincs a rendszerben, a bevétel pontosan tervezhető. (Eltekintve a jelzáloglevelek általános, de az állampapírokéhoz hasonlóan alacsony visszafizetési kockázatától, valamint egy esetleges későbbi kamatadótól.)
Akár eme tízéves, akár a többi lakossági jelzáloglevél talán legnagyobb hátránya, hogy mi lesz akkor, ha valaki lejárat előtt szeretne a pénzéhez jutni. Ennek elsődleges módja a tőzsdei forgalom, ami azonban árfolyamkockázatot hordoz magában. Ennek belátásához elég ránézni a tőzsdei árakra: például a szeptember végén már a tőzsdén lévő első hat 1 éves lakossági OJB-sorozat utolsó kötéseinek ára 98,6 és 99,4 százalék között volt (a felhalmozott kamatok nélkül). A tőzsdei eladásnál és legalábbis ezeknél a papíroknál tehát durván fél-másfél százalékos veszteséggel (plusz a 0,5-1 százalékos brókerjutalék) számolni kell, ha valaki eladni szeretne.
Ez pedig abból adódik, hogy míg a jegyzéseken lelkesen veszik a kisbefektetők a papírokat, a tőzsdén alig fordult még elő, hogy vásároltak volna. A tőzsdei vevők intézmények, amelyek viszont nem a lakossági hozamokat, hanem az intézményieket veszik figyelembe befektetési döntéseik meghozatalánál, azaz magasabb hozamot, alacsonyabb árfolyamot várnak el. Az árak persze azt is jelentik, hogy a tőzsdén olcsóbban lehet hozzájutni ezekhez a jelzáloglevelekhez, mint a jegyzéseken...
Kereteske
Egyévesek lettek
Az OTP első egyéves lakossági jelzáloglevelével párhuzamosan az FHB is bocsátott ki februárban olyan papírt, amelyet akár lakosságinak is lehetett volna nevezni, mivel lejárata ugyanannyi volt, és viszonylag széles hálózatban lehetett kapni. Ezt azonban nem jegyzéssel, hanem aukcióval hozták forgalomba, amin a magánszemélyek jellemzően ritkán vesznek részt. Pedig érdemes volt, mert az elérhető hozam végül 13 százaléknál tetőzött. A HVB is bocsátott ki lakossági papírt két alkalommal, júniusban és augusztusban, elsősorban privát banki ügyfelei számára. A futamidő itt is egy év volt, a hozam az egyéves állampapír-piaci referenciahozam mínusz 25 bázispont, s tőzsdei bevezetés helyett itt kivételesen csak a fiókhálózatban jegyeznek rá árat.
Kereteske2
Pár száz millió a járadéklevélből
Az első nyolc héten összesen 754 millió forintért jegyeztek a befektetők a 2014/J jelzésű annuitásos jelzáloglevélből vagy más néven OTP Járadéklevélből. A tendencia kezdetben csökkenő volt, a negyedik kéthetes időszakban azonban újra növekedés volt megfigyelhető (108-ról 157 millió forintra). Ez töredéke az egyéves és a hároméves papírok eladási számainak, annak fényében viszont, hogy a hazai lakosság mennyire csínján bánik a hosszú távú befektetésekkel, sikernek is tekinthető.
