Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A lakosság vagyona a Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint 1991-ben még egy év alatt 87,4 százalékkal nőtt. A következő években még elvétve előfordult harminc százaléknál is nagyobb gyarapodás, de a trend 1997-től már határozottan csökkenő ütemet mutatott, egészen 2003-ig, amikor a magánszemélyek vagyona mindössze 2,8 százalékkal gyarapodott 2002 decemberéhez képest. Ilyen körülmények között kifejezetten kedvezőnek számít, hogy az idei első félévben az év végéhez viszonyítva majdnem négy százalékot ért el a vagyonnövekmény. Könnyen előfordulhat azonban, hogy az idei év mégsem hoz majd valódi fordulatot. Elgondolkodtató ugyanis, hogy ilyen szempontból az első negyedévnél rosszabb eredményt mutatott a második, sok optimizmusra pedig eddigi ismereteink szerint az azóta eltelt időszak sem ad okot. Ez egyelőre a háztartások banki pozíciójára vonatkozik, amely hónapról hónapra negatív értéket mutat. A magánszemélyek tehát rendre több hitelt vettek fel, mint amennyi új betétet elhelyeztek.
Az eladósodottsági szint (a hitelállomány nettó vagyonhoz viszonyított mértéke) az 1999. évi 6,8 százalékról 2003 végére 28,4 százalékra nőtt. Ez az érték azután az első negyedévben 29, a másodikban pedig 31 százalék fölé emelkedett. Szívesen hangoztatott nézet, hogy a lakosság eladósodottsága Magyarországon más országokhoz képest elenyésző. Nem mindegy azonban, hogy ezt a mutatót a GDP-hez vagy a nettó vagyonhoz viszonyítjuk. Előbbinél még mindig nagy az elmaradásunk, az utóbbi terén azonban határozottan túl jól állunk.
Közelebbről megvizsgálva: önmagában a vagyonnövekmény sem ad reális képet. Igaz ugyan, hogy a lakossági portfólióban a részvények mind kisebb hányadot képviselnek, a tőzsde nekilendülése azonban (elméletileg, hiszen ez a profit csak a papírok eladása után válna valóságossá) így is szép pénzt hozott. A részvényeken kimutatható átértékelődési nyereség nélkül az előbb örvendetesnek minősített első félévi növekmény 1,5 százalék alá zuhanna. További kedvezőtlen jel lehet, hogy a hitelfelvételi kedv élénkülése még az előtakarékoskodási hajlamot is megnyirbálta. Régebben ugyanis (amikor a háztartások vagyonára vonatkozó adatokat az MNB havonta és nem negyedévente tette közzé) az előtakarékosság, a nyugdíjpénztári és az életbiztosítási díjtartalékok növekménye a megtakarítási hajlandóságtól függetlenül, szinte konstansként alakult. Az utóbbi két évben azonban már ezen a téren is némi visszaesés tapasztalható. A mind nagyobb díjtömeget figyelembe véve persze ez még nem igazán aggasztó, a vagyonelemek közötti részarány emelkedése pedig az öngondoskodás kellő súlyát jelzi.
Azt, hogy a kép mennyire árnyalt, jól mutatja, hogy az idei első félévi vagyonváltozás reálértéken (a kamatokba foglalt inflációs kompenzációt és az átértékelődési nyereséget leszámítva) nem érte el a 0,4 százalékot. Tény viszont, hogy ugyanez az adat egy évvel korábban majdnem kétszázalékos csökkenést mutatott. Az idei és a 2003-as első félévet így összehasonlítva a helyzet határozottan javult. Tavaly ugyanis a tranzakciók teljes összegét tekintve is negatív érték adódott. A háztartások tehát több hitelt vettek fel, mint amit az instrumentumok teljes palettáját nézve (a bankbetétek mellett - többek között - az állampapírokat, befektetési jegyeket is beleszámítva) megtakarítottak. A különbözet akkor mintegy 80 milliárd forint volt. Idén azonban június végéig 180 milliárdos megtakarítási növekményről beszélhetünk.
KERETES
Szélesedő banki paletta
A pénzintézetek ma már többféle módon is igyekeznek a lakossági forintokat magukhoz édesgetni. Például a legnagyobb magyarországi bank, az OTP - amely a magánmegtakarítások terén 30 százalékos piaci részesedéssel büszkélkedik - a különböző betéti konstrukciók mellett befektetési jegyeket is kínál. Szinte nem is akad olyan bank, amely ne így tenne. A pénzügyi csoportok pedig igyekeznek az előtakarékoskodás, valamint a tőke- és pénzpiaci befektetések terén is – a független vállalkozásokat kiszorítva – mind nagyobb teret nyerni.
