A legfrissebb adatok szerint a lakosság körében mind népszerűbbé válnak a lakásfelújításra, -korszerűsítésre felvett kölcsönök. Ez a folyamat a jövőben valószínűleg még jobban érzékelhető lesz, gond azonban, hogy az állami támogatás csak szűk körben vehető igénybe. Az ilyen kölcsönnel kalkulálók életét nehezíti még, hogy a bankok mindenről számlát kérnek (a helyi viszonyok alapján ez esetenként ötödével nagyobb kiadást jelent), és a folyósítás ütemezése sem mindig felel meg az igényeknek. Éppen ezért a pénzintézeteknél is sokszor azt ajánlják: a bürokratikus gondok elkerülése érdekében az ügyfél válassza a szabad felhasználású, jelzálog-fedezetű konstrukciókat. Ezek a - főként devizaalapú - megoldások általában nem sokkal drágábbak a csak lakáscélra fordítható kölcsönöknél, de azoknál kétségkívül sokkal rugalmasabbak.
A kondíciók között azonban még ebben a szűk szegmensben sem igazán könnyű eligazodni. Az persze már első ránézésre egyértelmű, hogy a forinthitelek sokkal többe kerülnek a devizaalapúaknál. Az utóbbiak összehasonlítását azonban a bankok meglehetős leleménnyel nehezítik meg. Különbség az egyszeri kiadások (értékbecslési és hitelbírálati díj, folyósítási vagy éppen utalási jutalék) terén is akad, de ez csak a tapasztalatlanabbaknak okozhat nehézséget. Az már nagyobb gond lehet, hogy az interneten közzétett hitelkalkulátorok által kihozott eredmény például helyenként (CIB, HVB) nem tartalmazza a kezelési költséget. A törlesztőrészleteket modellező táblázatunkban ezt a kis „hibát” igyekeztünk kijavítani, annak ellenére, bár például a CIB az általa alkalmazott 2,5 százalékos kezelési költséget az év elején egy összegben fizetteti meg ügyfelével. Mások ugyan havonta hozzácsapják a részlethez a kezelési költség aktuális részét, de a vetítési alap ilyenkor is nem egy esetben 12 hónapon keresztül az év elején fennálló tartozás. Mindez természetesen módosítja a teljes hiteldíjat (THM), de ilyen értéket - dacára annak, hogy ezek a kölcsönök kis jóindulattal abba a körbe tartoznak, amelynél kötelező a THM közzététele - még azoknál a kalkulátoroknál sem tudunk mindig konkrétan megnézni, ahol nem trükköznek a kezelési költséggel (egyedi mutatót közöl viszont például az Inter-Európa Bank és a Magyar Külkereskedelmi Bank is). A pénzintézetek persze szinte mindig közzétesznek THM-re vonatkozó adatokat, de ez csak annak a - a jelenlegi banki gyakorlatban már megszokott - tág intervallumnak az ismertetését jelenti, ami véleményünk szerint eligazításra semmiképpen sem alkalmas. Éppen ezért tértünk rá arra, hogy a pénzintézetek ajánlatait (ahol ez lehetséges volt) inkább a törlesztőrészletekkel, semmint a puszta kondíciók közlésével próbáljuk jelzésszerűen összehasonlítani.
A jelzésszerű kifejezés nem véletlen. Érdemes ugyanis igen óvatosan kezelni a táblázatunkban összefoglalt törlesztőrészleteket is. A devizaalapú konstrukcióknál nem mindegy például, hogy a bank a kalkulációhoz milyen árfolyamot vesz figyelembe. A svájci frank esetében találkoztunk 162,7 forintos árfolyammal (HVB) éppúgy, mint 170 forintossal (Erste). Ez a különbség pedig a törlesztőrészlet havi összegénél körülbelül négyezer forintos eltérést jelent.
