Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Igen komoly reklámkampánnyal toboroz újabb partnereket az elmúlt napokban az ország egyik legsikeresebb kis- és középvállalkozókat támogató programja, a Széchenyi kártyaprogram: az igényelt kártyák száma lassan már 20 ezernél jár. A vállalkozók számára vonzó lehet a gyors hitelbírálat – a kereskedelmi bankok és a program lebonyolítását végző Ka-Vosz Rt. kölcsönös tapasztalatszerzésének köszönhetően a plasztik – és a hozzá kapcsolódó számla – rövid, akár két-három hetes átfutási idővel az igénylő kezében lehet.
Mindezért viszont fizetni kell – nem is keveset. A Széchenyi kártya díja ugyanis meglehetősen borsos: évi 15–85 ezer forintjába kerül az azt kiváltó vállalkozónak, attól függően, hogy mekkora hitelösszeget igényel az 500 ezer forinttól 10 millió forintig terjedő listáról. Mint számításunkból kiderül: még a legjobban járó, maximális hitelkerettel élő vállalkozó is teljes hitelkeretének 0,85 százalékát kénytelen otthagyni a kártyát számára átadó banknál, míg például az 1 milliós hitelkerettel igényelt bankkártyánál a kártyadíj a hitelkeret 2,5 százalékát emészti fel. A konstrukcióhoz kapcsolódik a Hitelgarancia Rt. (HG Rt.) garanciavállalása is, amelynek összege a megigényelt hitelösszeg 73 százalékának 1,8 százaléka. Kedvezmény ugyanakkor, hogy a garanciaösszeg díjának felét az állam átvállalja, így e biztosítás a vállalkozónak 1 milliós kártya esetén 6570, 5 milliós plasztik esetében 32 850, míg 10 milliós hitelösszeg esetében 65 700 forintba kerül.
Manapság a hitel kamata is meglehetősen borsos, ám ez aligha róható fel a konstrukció kitalálóinak. A hitel kamatát a 3 havi BUBOR szintjéhez kötötték, amihez a programban részt vevő hitelintézetek (OTP, MKB, Erste, Volksbank, illetve a Takarékbank együttműködésével számos takarékszövetkezet) évi 5 százalékos kockázati felárat, valamint 1 százalékos kezelési költséget számíthatnak fel. (Egyesek szerint az 5 százalékos kamatfelár – főleg a HG Rt. nyújtotta, a bankok számára jelentős kockázatcsökkentő garancia mellett – kicsit túlzó.) Ez ugyan az állami kamattámogatás révén csökken némileg – 2004 végéig 3, a jövő évtől 2006 végéig pedig 2 százalék a kamatkedvezmény –, ám a jelenlegi szinten a hitel ügyfél által fizetendő éves kamata 14–14,5 százalék között mozog. Ez akár kedvezőnek is tűnhet, ám nem árt számolni a további – részben már említett – költségekkel is. A vállalkozó mindennel együtt nem úszhatja meg 16 százalék alatti kamatszint alatt, az átlag úgy 17 százalék körül lehet – már ami az „induló” költségeket illeti. Ebbe természetesen még nem számoltuk bele azt a 15 ezer forintos regisztrációs díjat, amit a programba bekapcsolódóknak kell fizetniük, ha nem tagjai a Vállalkozók Országos Szövetségének (VOSZ), illetve a kamarának (igaz, akkor az ottani éves díjat kell fizetni.) A fenti költségekben nem szerepelnek a bankok által a kártyakiadás feltételeként megszabott kötelező számlanyitáshoz kapcsolódó esetleges kiadások sem. Az igazság érdekében el kell mondanunk, hogy a pénzintézetek a Széchenyi kártyához általában az olcsóbb, elektronikus számlacsomagjukat ajánlják, sőt például a Volksbank még külön kedvezményt is ad a kártyatulajdonosoknak.
A számla ugyanakkor mentőövnek számíthat bizonyos esetekben. A Széchenyi kártya lényege ugyanis, hogy az ügyfél a plasztikot használva tudja kielégíteni forgóeszköz-finanszírozási igényét. A kártyákkal azonban ma még csak meglehetősen szűk körben lehet fizetni – a kereskedelmi egységekben kihelyezett POS-terminálok számában jelentős hazánk elmaradása a környező, plasztikszámban hazánkkal hasonló fejlettséget mutató országokkal (pl. Csehországgal) szemben. Mindez azt jelenti, hogy a hitelfelvevő sok esetben vagy az általa fizetendő összegek átutalására, vagy készpénzfelvételre kényszerül. A bankkártyás készpénzfelvétel viszont igen drága mulatság, még akkor is, ha a tranzakciós költségek esetében a pénzintézetek közül az OTP és az Erste betéti kártyaként kezeli a Széchenyi kártyát, vagyis a standard feltételek mellett számított díjakat alkalmaz. Az Ersténél 500 ezer forint felvétele saját ATM-ből 1200 forintba kerül, az OTP-nél ugyanez a tranzakció hasonló körülmények között 1250 forintot kóstál. A Volksbank hitelkártyásan keményen megkéri az árát a Széchenyi kártya használatának: a társaságnál a Visa Classic betéti kártyánkkal felvett 500 ezer forint 50 forintos költsége helyett 1300 forintot kóstál a végszámla. Nagy összegű készpénzfelvételkor a legjobban az MKB-nál járunk, ahol a fenti tranzakció 600 forintért abszolválható, igaz, ez így négyszerese a saját vállalati dombornyomott kártya használatáért kért 150 forintnak. A 100 ezer forintos pénzfelvét az OTP-nél 250 forintból megvan, az Erste 400, a Volksbank 500 forintot számláz, s ekkor már bizony drága az MKB 600 forintja, ráadásul utóbbi bank bünteti legjobban a bankfiókban történő készpénzfelvételt is.
A Széchenyi kártya másik furcsasága, hogy a kártya és a hitelkeret érvényessége minden esetben egy év. Ez azt jelenti, hogy bár a negyedéves fordulónapokon elegendő a hitelkeret 20 százalékát a számlára helyezni (amiből az időközben felgyülemlett kamatot és kezelési költséget levonja a bank), a negyedik negyedévi elszámoláskor a teljes hitelösszeget (plusz az utolsó negyedév költségeit) be kell fizetni a kártyakibocsátó bank pénztárába. Ennek, azaz a hitelkártyáknál megszokott rulírozó hitelkerettől való jelentős eltérésnek is szerepe lehetett a Ka-Vosz Rt. honlapján folyamatosan közzétett feketelista meghosszabbodásának: míg a tavaly év végén 6 vállalkozás szerepelt a nem fizetők között, addig a lista már most 37 cég és egyéni vállalkozó nevét tartalmazza. A lista – amely az elmúlt hónapban egyébként 14 új névvel „gyarapodott” – összesen 5 olyan vállalkozást tart nyilván, amelyekkel szemben a bank követelése már meghaladta a július elejéig hitelkeret-plafonnak számító 5 millió forintot.
