Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Rosszul járhatnak azok a nyugdíjpénztári tagok, akik az idén lépnek ki a tavaly gyengén teljesítő nyugdíjpénztárakból. Az ő vagyonhányadukra eső értékpapírokat ugyanis a pénztáraknak mindenképp el kellett adniuk ahhoz, hogy kifizethessék őket. A zömében 2004-ben alapított önkéntes pénztárak esetében a minimálisan 10 éves befektetési periódus most jár le, s sokaknak már az idén lehetőségük nyílt a pénzfelvételre, a kifizetések száma azonban csak a következő évben gyarapszik majd jelentősebben, nagyobb kilépési hullámra pedig a magán-nyugdíjpénztárak esetében csak 2013-tól kezdve lehet számítani.
A Parlament a múlt héten döntött arról, hogy azok, akik korábban beléptek valamelyik magán-nyugdíjpénztárba, ám – életkoruk és keresetük miatt – nem jártak jól, 2012 végéig következmények nélkül visszaléphetnek a társadalombiztosítási rendszerbe. A Pénzügyminisztérium szerint ez maximum 35–40 ezer embert érint, míg a magán-nyugdíjpénztárak taglétszáma 2 millió 300 ezer fő. (Visszalépési lehetőséggel 2002. december 31-éig 88 ezer fő élt.)
A tavalyi negatív reálhozam persze sokakat az önkéntes rendszerből való távozásra sarkallhat, még úgy is, hogy némi adófizetési kötelezettségük is keletkezik. Az önkéntes pénztárak 2003-as, jellemzően csak 3-4 százalékos, jó esetben is csak 5 százalék közelében alakuló hozamot könyvelhetnek el, a magán-nyugdíjpénztárak pedig 2-3 százalékot, míg az éves átlagos infláció 4,7 százalék volt. Más szóval 2003. január elején a pénztártagok többségének a vagyona nagyobb vásárlóértékkel bírt, mint tavaly év végén.
Alig volt pénztár, amelynek a nettó hozama fölülmúlta volna az inflációt, ilyen üdítő kivétel a kicsi Chinoin a maga 5,29 százalékával, de 4,65 százalékos pénztári vagyonra vetített nettó hozamával jól teljesített a Vasutas Önkéntes Pénztár is. A gyengébbek között a 0,68 százalékos hozamot produkáló Postás Magánnyugdíj pénztár lehet kirívóan negatív példa. Az átlagos hozamok között szereplő Postás Kiegészítő 3,3 százalékos, vagy az OTP Önkéntes 4,13 százalékos hozama is bőven elmarad az inflációtól.
A pénztártagoknak ilyen körülmények között jellemzően nem éri meg kilépni a pénztárakból, bár az idei év sem kezdődött valami fényesen. Az első negyedévben a legrosszabbul teljesítői piaci szegmens a külföldi részvényeké volt, a FTSE Eurotop 100 alapján számolva mínusz 4 százalékot hozott a külföldi tőzsdézés. A magyar kötvények Max Composit indexe 3,2 százalékos hozammal a második helyen teljesített. Ám még ez is jócskán lemaradt a 17,2 százalékos negyedéves hozamot felmutató hazai részvénypiaci index, a BUX hozamától. Attól függően, hogy az idén a pénztárak milyen befektetési stratégiát követnek majd, nem biztos, hogy a tavalyinál sokkal jobb évet zárnak, s mert „elszállt” az infláció, megfigyelők szerint már most borítékolni lehet az újabb negatív reáleredményt.
Azért a hosszú távú eredményeket figyelembe véve a helyzet korántsem ilyen sötét, hiszen az utóbbi 5 évre visszanyúló statisztikák szerint elmondható, hogy a tisztán magyar kötvényekbe (állampapírba és jelzáloglevélbe) fektető pénztárak éves átlagos hozama 10,3 százalék volt. A pénztárak második csoportját alkotó, 90 százalékban kötvénybe és legfeljebb 10 százalékban magyar részvényekbe fektető intézmények 10,1 százalékot, a harmadik csoport – a 85 százalékban magyar kötvénybe, 10 százalékban hazai részvénybe 5 százalékban külföld részvényekbe fektető pénztárak – pedig 9,6 százalékos hozamot könyvelhetett el. Miután ezen ötéves időszak alatt az éves átlagos infláció 7,8 százalék volt, a reálhozam pozitív.
A pénztártagoknak a pénztáruk befektetési politikájára vonatkozóan sok esetben nehéz reálisan tájékozódniuk. A probléma az, hogy a pénztárak által választott referenciaindex nem minden esetben fedi a tényleges befektetési politikát. Akadnak ugyanis pénztárak, amelyek az állampapírpiac mérésére szolgáló MAX indexet választják benchmarknak, míg a tényleges portfóliójukban részvények is megtalálhatók. Pedig nagyon fontos, hogy a pénztáraknak a referenciaindexeiket kellene megverniük az oda tartozó befektetési instrumentumokkal, ám erre a hazai pénztárak tavaly és tavalyelőtt is sok esetben képtelenek voltak.
Talán ennél is kirívóbb az, hogy egyes nyugdíjpénztárak jelentésekből kiderül: nem minden esetben követik az előre meghirdetett befektetési politikát.
