Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Jelentős kihívásnak tűnik, hogy a kétszereplősre szűkült hazai lakástakarék-piacon a legnagyobb piaci szereplővel kell farkasszemet nézni.
– Minél nagyobb és erősebb az ellenfél, annál ügyesebbnek, okosabbnak kell lenni. Azt gondolom, eddig a kollégáimmal együtt bebizonyítottuk, hogy ebben nincs hiány, és remélem, hogy a jövő is azt igazolja majd, hogy van a tarsolyunkban olyan ötlet, stratégia, amivel – a részvényesek örömére is – jó eredményt lehet elérni.
– Milyen irányba mozdul tovább a cég a két év alatt teljesen átalakult lakástakarék-piacon?
– Az utóbbi időben azzal, hogy koncentráltabb lett a piac, a mi szerepünk is megváltozott. Mi most abban a fázisban vagyunk a fúzió után, hogy igyekszünk mindazokkal újfajta, mélyebb együttműködést kialakítani, akik velünk akarnak dolgozni. Közöttük a hazai részvényeseinken (Generali–Providencia Biztosító, HVB Bank) túl az Erste–Postabank, a K&H Bank, a Raiffeisen Bank és az FHB is szerepel, velük jelenleg is folynak a tárgyalások. Említést érdemel, hogy az Erste tavaly csaknem 4 milliárd forint szerződéses értékben hozott üzletet, ezzel az egyik legnagyobb partnerré vált. A Budapest Bank és a CIB Bank az, ahol még létrejöhet üzleti kapcsolat. A fő stratégiai irány a jövőben az lesz, hogy a Fundamenta kiválasztja azokat a partnereket, akikkel szorosabb együttműködést alakít ki.
– Nyilván céljuk a dinamikusabb terjeszkedés a fúzió utáni átmeneti visszaesés után.
– Valóban most nagyon dinamikus, rámenős, aktív üzletszerzést tervezünk. Domináns szerepet kap a saját értékesítési hálózat további erősítése, illetve a termékfejlesztés minősége. Ezen a téren tudunk olyat teremteni, ami partnereink számára értékessé tesz minket. Ha mi járunk elöl a termékfejlesztésben, akkor ennek bizonyosan híre megy a piacon, az ügyfelek között. Erre kell koncentrálnunk.
– Tapasztalata szerint ártottak a lakástakarék-üzletágnak a tavalyi, hektikus állami beavatkozások, amivel hónapokra átalakították a jelzáloghitelezési ágazatot?
– Az állami lakástámogatási rendszer többszöri változása előtérbe helyezte, kiemelte a lakástakarék-rendszer kiszámíthatóságát, tervezhetőségét és biztonságát, és ez a makrogazdasági fejlődéshez is szükséges megtakarítási hajlandóság erősödésével járhat együtt. A közelebbi terveink ennek megfelelően az eredményes működés és a dinamikus üzletszerzés függvényében alakulnak.
– Ennek ellenére sokan még azt is kétségesnek látják, hogy van jövője a lakástakarékoknak.
– Az emberi korhatár egyértelműen kitolódik, így a mostani 30 és 50 év közöttiek valószínűleg nem 75 éves átlagéletkorúak lesznek, hanem akár 95–100 évig élnek majd. Az első következtetés, ami ebből adódik: az államok – amelyeknek már most is problémájuk van a finanszírozással – sem az egészségügyet, sem a nyugdíjakat, sem a hosszú távú lakásberuházásokat nem tudják majd jól finanszírozni. Így ezeket a területeket alapellátásra fogják leszorítani. Az alacsony nyugdíj mellett tehát, ha valaki az életszínvonalát részben tartani akarja, akkor magának kell gondoskodnia magáról. Fel fog értékelődni az öngondoskodó szerződések szerepe, az élet- és a nyugdíjbiztosítás, továbbá az öregségről való gondoskodás egyik pillére, a lakás-takarékpénztári előgondoskodás. Hiszen ha valaki 65 évesen nyugdíjba megy s előre láthatóan 90 vagy 100 éves koráig él majd, akkor azon idő alatt még biztosan szüksége lesz arra, hogy bizonyos lakásfelújítási munkákat végezzen vagy akár lakást is cseréljen. Így aztán reményeim szerint tíz-tizenöt év múlva is prosperáló üzletágról beszélgethetünk majd.
– Hazakerül a munka vagy az irodában hagyja a nap végén?
– Mivel három gyerekem van, a munkát legfeljebb a hétvégén viszem haza, s akkor is lehetőleg csak olyat, ami olvasást igényel. Igyekszem úgy dolgozni, hogy a munkaidőm után legyen szabadidőm magamra is, sportra is, hiszen ezzel tartja karban magát az ember.
– Úgy tudom, hogy nemcsak sporttal, de más módon is lazít.
– A jógázást azért kezdtem el, mert volt egy gerincbetegségem. Elolvastam egy csomó, csak a jógáról szóló könyvet, valamint ezoterikus irodalmat is. Ez ráébresztett, hogy van más út is, mint a menedzser út, vagy hogy a jóléti társadalomban el kell érni egy pozíciót és azt igyekezni kell tartani. Ez vitt közelebb ahhoz a gondolathoz, hogy az igazi értékek a belső értékek, hogy az embernek meg kell ismernie önmagát, és hogy a boldogságot nem az anyagi javakban kell keresni. Ez egyben akaratedzés is, így ha valamit elhatározok, könnyebben meg tudom valósítani. Próbálok másokat is meggyőzni, hogy találjanak másik utat is maguknak. Nem azt mondom, hogy ez legyen a jóga, lehet az az irodalom, a sport. Persze mindenből egy picit nagyon nehéz egy csokorba fűzni. Ezért hitetem el magammal én is, hogy lesz az életemben egy olyan időszak, amikor megint sokat tudok utazni és sokat tudok olvasni.
– Ön közel sem szokványos életutat járt be, miután disszidált. Eredetileg nem is az üzleti szférában képzelte el a jövőjét.
– Érettségi után a színművészetire akartam jelentkezni, de abban az évben nem indult rendezői szak. Édesanyámmal pedig volt egy olyan megállapodásom, hogy ha felvesznek a jogi egyetemre, akkor azt elvégzem, mert szerinte egy értelmes rendezőnek egy egyetemet mindenképp el kell végeznie. A jogi egyetem vége felé megtetszetett a jogi pálya, ahol a legnehezebben elérhető és a legmenőbb területen, ügyvédként sikerült elhelyezkednem.
Ami pedig a külföldre költözést illeti: a döntést két dologra alapoztam. Az egyik, hogy akkori ellenzéki személyiségeket védtem és emiatt nem nagyon voltam közkedvelt a rendőrségen a hetvenes évek végén. Ez jelentősen megnehezítette az ügyvédi munkát.
Akkoriban nem lehetett akárhogy utazni, s úgy éreztem, hogy hihetetlen mértékben korlátozzák az egyéni szabadságomat. Ez a kettő elég volt ahhoz, hogy kipróbáljam, milyen lehet szabadabban élni. Szerintem akkor jó döntést hoztam. Hihetetlen sokat utaztam, miután kikerültem, tehát abszolút kihasználtam a lehetőségeimet. Amikor a politikai és gazdasági változások Magyarországot is elérték, 1989-ben hazajöttem.
– Tett közben egy kis kitérőt Krétára.
– Elutaztam egy hétre Krétára, s azért maradtam ott egy évig, mert megtetszett. Ezt talán kevesen engedhették meg maguknak. Egy ottani barátnőmmel éldegéltem együtt, nagyon jól éreztem magam, s hihetetlenül sokat olvastam. Egy év után már éreztem, hogy ennél többet kellene csinálni. Így találtam állást Bécsben. A pályafutásomat tehát Bécsben folytattam, először egy bank, azután egy brókercég alkalmazottjaként, majd cégeket csináltam, végül megpályáztam a Providencia biztosító pénzügyi vezérigazgató-helyettesi állását Budapesten, s 1989 október elseje óta dolgozom újra Magyarországon.
– Mit tervez arra az időre, amikor már kiszáll a mindennapok taposómalmából?
– Most még nem tudom megmondani, hogy meddig szeretnék dolgozni, de olyan korban hagynám abba, amikor még az egészségi állapotom megengedi, hogy sokat utazhassak. Jó lenne látni azt is, ahogy a gyerekeim felnőnek. Vonz Ausztrália, ahova ha módom lesz rá, egy évre szeretnék elmenni, hogy bebarangoljam. Ez nyilván nem most lesz, hanem majd akkor, ha azt mondhatom: megcsináltuk Magyarország legjobb lakás-takarékpénztárát, az jól és kiegyensúlyozottan működik. Szeretnék részt venni egy Görögországból vagy Gibraltárból induló vitorlástúrán, végighajózva a Földközi-tengert. Erre szervezek is barátokat. Vitorláztam már Krétán, az Északi-tengeren, egyébként a Balatonon húsz éve van vitorlásom. A Bankár Kupán eddig mindig dobogós helyet szereztünk, legutóbb már a Fundamenta–Lakáskassza hajójával. És persze szeretnék a jövőben újra többet olvasni.
– Kik a kedvenc írói?
– Nagyon szeretem többek között a vadászkönyveket, olvastam Széchenyi, Kittenberger, Bársony István meg Fekete István műveit. A vadászkalandok leírásának nagy szerepe volt Afrika-szeretetem kialakulásában.
– Keresztül-kasul be is utazta a fekete kontinenst.
– Jártam Észak-Afrikában majdnem mindenütt, valamint Dél-Afrikában, Namíbiában, Kenyában. Az ottani környezet, az állatvilág mindig elvarázsol. Afrika egyszerűen fantasztikus, gyönyörű a maga szegénységével, nyomorával együtt. Megragadó, ámulatba ejtő. Persze annak, aki szereti a természetet. Ott csodapalotákat lehet látni, de olyanokat, amelyeket termeszhangyák csináltak vagy a természet alkotta csodálatos kerteket. Bár nem másztam meg, de jártam a Kenya-hegynél és (Hemingway nyomán) a Kilimandzsárónál. Sokat jelent nekem Afrika: amikor elefántháton kimentem a Serengetire, s egy éjszakát eltöltöttem a Tree Tops Hotelben, ahol a fára épített szálloda erkélyéről néztem, ahogy a lenyugvó Nap fényében az állatok jönnek a sózóra, meg a kis tóra, akkor azt mondtam: ennél több nem kell. Ez a maximum.
