Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Némi ámulattal figyelem az ombudsman kifogásait, illetve azok tálalását a különböző médiumokban. Úgy látszik ugyanis, hogy itt két dolog alaposan összemosódik. Az egyik a bankok alacsony arányú hitelnyújtási hajlandósága, a másik pedig a leértékelt ingatlanokra az ezen az áron kikötött elővételi jog. Az előbbi - bármennyire fájhat is ez nekünk, hiteligénylőknek - egyértelműen banküzemi kérdés. Utóbbi viszont lehet valami egészen más.
Alapesetben a bankok aligha akarnak jelentős ingatlanportfóliót összegyűjteni (ilyen tevékenységüket a törvény is korlátozza). Számukra az a fontos, hogy a folyósított hitel kamatosan visszajöjjön. Már csak azért is, mert sajnos még egyáltalán nem mindenkinek közhely, hogy a pénzintézetek nem a saját, hanem betéteseik pénzét adják kölcsön. A helyzet összetettségét jelzi: a hitelezési szigor enyhítése esetén a jelzáloglevél-befektetők aggódhatnának pénzük biztonsága miatt. Ezt persze nem tüntetésekkel hoznák mindenki tudomására. Hatékonyabb módszerük van. A kockázat növekedése emelné a hozamszintet, ami viszont - mint azt már megtapasztalhattuk - magasabb kamatot jelent a hitelfelvevőknek. Ki járhatna tehát jól a lazítással? A hitelfelvevő, aki nagyobb arányban ugyan, de magasabb kamaton juthatna kölcsönhöz, aligha.
Az előbbiekből is következik viszont, hogy az ingatlanokra a kockázati szempontokat tükröző alacsony áron kikötött banki elővételi jog nemcsak idegen a rendszertől, egyenesen bűzlik. Már egy ideje keringenek pletykák arról, hogy a hitelintézetekhez közel álló bennfentesek milyen bombaüzleteket köthetnek a bukott hitelek révén. Szaporodott azoknak a száma is (persze szintén a kiemelkedően jó bankos ismeretségi körrel rendelkezők között), akik láttak is bizonyos listákat. Ingatlanokról és szemérmetlenül alacsony árakról. Úgy tűnik, ebbe a pocsolyába sikerült végre az ombudsmannak egy követ dobnia. (Reméljük a kő elég nagy ahhoz, hogy egy cuppanás után ne süllyedjen bele az iszapba.)
Csodálkozásra semmi ok, hiszen nem is annyira meglepő, hogy bankok működésénél (is) felmerülhetnek büntetőjogi - sőt, mint arra az ombudsman is utal: a szervezett bűnözés körébe tartozó - esetek. Mindez persze nem azt jelenti, hogy egyébként minden a legnagyobb rendben van.
A rendszer egészének igenis van gyenge pontja. A jegybank és a felügyelet egyaránt hivatott arra, hogy a bankszektor biztonságára (a betétesek pénzére) ügyeljen. Ki védi viszont a fogyasztót? A pénzügyi felügyelet Szász Károly elnöksége idején igyekezett ilyen feladatokat is felvállalni (egyelőre úgy látszik, Farkas István sem tér le erről az útról). Ez a kezdeményezés dicséretes, de olyan, mint ha a birka karámjába vezetett áram próbálná egyúttal az állat közérzetét is javítani. A birka ugyanis legjobban a szabadság boldogítaná, amiért - többek között - éppen a karám köré vezetett árammal kellene megbirkóznia.
