Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Eidenpenz József
Tavaly, a régi szép időkben, amíg a kamatok, állampapírhozamok lefelé tartottak, a jelzáloglevél-piac is virágzott. A friss papírok aukciói legalább havonta követték egymást, a felkínált mennyiség rendszerint el is kelt, a hozamfelár – az állampapírhozamok felett elérhető többlet – pedig 110-120 bázispont (századszázalékpont) környékéről, legalábbis az FHB-nél, 70-80 bázispontra csökkent.
Aztán következett a kamatok megugrása, először júniusban, majd november végén-december elején, és az állampapírokéval együtt a jelzáloglevelek iránti kereslet is csökkent, a hozamok drasztikusan emelkedtek. Ehhez jött még, hogy a hazai intézményi befektetők, amelyek a nyilvános aukciókon a papírok zömét korábban megvásárolták, sokszor kifutottak a keretükből. A legtöbb intézménynél (befektetési alapok, nyugdíjpénztárak, biztosítók) ugyanis korlátozott, hogy egy-egy értékpapírfajtába vagy egy kibocsátó papírjaiba a tőke hány százalékát lehet fektetni. Ráadásul az egyik fontos csoport, a befektetési alapok tőkéje drasztikusan zsugorodni kezdett – a folyamat a mai napig tart –, így kezelőiknek mostanában nem az volt a legnagyobb gondjuk, hogy milyen jó hozamú papírt vegyenek, hanem az, hogy mit tegyenek pénzzé.
A nehéz körülmények között – a hazai zártkörű és nyilvános kibocsátások után – az FHB egy harmadik útra lépett. Először tavaly, majd idén március elején is külföldön indított jelzáloglevél-programot – a következőt a cikk leadásakor április elejére tervezték –, az OTP-csoport pedig nagyobbrészt saját forrásaiból jegyezte le a papírokat. Az FHB és a HVB zárt körben is ad el időnként. Egy-egy alkalommal az idén is próbálkoztak ugyan hazai nyilvános kibocsátással, ilyet az FHB februárban, az OTP és a HVB márciusban tartott, több-kevesebb sikerrel, de összességében nem sok friss papír jutott a hazai tőkepiacra. (Az OTP február közepi aukcióján a tízéves kötvények átlaghozama évi 9,64 százalék lett, 8,55 százalékos állampapír-piaci referenciahozam mellett. Az FHB egyéves papírját el tudta adni ötmilliárdért, a hosszabb futamidejű sorozat aukcióját érvénytelennek nyilvánították. A HVB március végén eladta a tervezett, 5,5 milliárd forintnyi papírt.)
A nehéz körülmények közepette nem csoda, hogy újabban egy negyedik úttal is próbálkoznak a pénzintézetek, a lakosság megcélzásával. Az OTP először február elején bocsátott ki ilyen, a magánszemélyek igényeihez igazított sorozatot. Ez az igazodás elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a futamidő az intézményi kibocsátásoknál szokásos 5–10 év helyett kerek egy esztendő volt. A kamatát (és hozamát) is úgy lőtték be, hogy a kisbefektetők számára elérhető megtakarításokkal legyen versenyképes. A februári jegyzésnél 11,25, a márciusinál pedig 11,1 százalékos hozammal lehetett vásárolni, ami meghaladta a lakossági állampapírok, a kisebb összegeknél érvényes bankbetétek hozadékát, de jelentősen elmaradt az intézményi hozamszintektől.
Az első kibocsátások igen sikeresek voltak, februárban több mint 15 milliárd forintért, márciusban viszont már csak ennek körülbelül a harmadáért jegyezték a papírokat. A havonta ígért kibocsátások áprilisi részletét ugyanakkor március végéig, lapzártánkig még nem hirdették meg, elképzelhető, hogy a kibocsátó a márciusi mini kamatvágás után még alacsonyabb piaci kamatokra vár.
Az FHB is próbálkozott hasonló újítással, az OTP-jegyzéssel részben egyidejűleg, a február eleji aukción szintén egy egyéves papírt kínált. Ez nem kevesebb mint 13,79 százalékos átlaghozammal kelt el, de a szerencsés befektetők 14 százalékot is elérhettek – ezen a napon az egyéves állampapír-piaci referenciahozam 12,86 százalék volt. Az OTP-nél a bő 2,5 százalékponttal magasabb hozam – amit persze előre nem lehetett tudni – ellenére csak mintegy másfélszeres volt a túljegyzés. A jegyzők száma – 50-60 fő – arra enged következtetni, hogy a korábbinál nagyobb számban mozdultak rá magánszemélyek az aukcióra, de változatlanul távolról sem ők vitték el a csomag zömét. Bár az FHB is széles forgalmazói hálózatot használ – több aukció során magasabb volt a jegyzőhelyek száma, mint a résztvevőké –, valószínűleg elsősorban a marketing, a papír ismertségének hiánya miatt nem tudott még nagyobb tömegben magánszemélyeket magához csábítani.
Amint a számokból is látszik, az őszi és az idei kibocsátásokon a spreadek (az állampapírhozamok feletti felárak) ismét visszatértek a korábban megszokott, 100-120 bázispont körüli szintre. Hasonló felárat tartalmaznak a tőzsdei árfolyamok is, legalábbis azokon az eladási árfolyamokon számolva, amelyeken biztosan értékpapírhoz lehet jutni (természetesen ezt csökkenti a brókerjutalék, kinél jobban, kinél kevésbé).
Az utóbbi egy évben a magas kamatok miatt érthető, hogy a jelzálogbankok az elodázás taktikáját is szívesen alkalmazták, főleg az OTP, de idén már a HVB is. Rövid, pár hónapos futamidejű jelzálogleveleket bocsátottak ki, amelyek hamarosan lejárnak, illetve részben már le is jártak. Így, ha az általános prognózisoknak megfelelően az állampapír-piaci hozamok csökkennek, jobb feltételekkel újíthatók meg (az így optimalizálható állami kamattámogatás is az elodázás mellett szól).
Mit hoz vajon a jövő ezen a piacon? A nagy kérdés minden bizonnyal a kamatszint, illetve az állampapírpiac helyzete. Tavaly év végén az állampapírpiac túlkínálati problémáit úgy tervezték megoldani, hogy az idén nagyobb mértékben adósodik el az állam külföldön. Ha így a forintban kibocsátott állampapírok kínálata csökken, nőhet a jelzáloglevelekre fordítható pénz. Másrészt ha az állampapír-piaci hozamok csökkennek, az visszahozhatja a kisbefektetők bizalmát a befektetési alapok iránt is, ami hosszabb távon valamelyest pótlólagos keresletet jelent – bár, miután a tavaly megvásárolt jelzáloglevelek is megvannak, ez a hatás várhatóan nem lesz jelentős. A biztosítók, nyugdíjpénztárak vagyona talán kevésbé sínyli meg a magas kamatok időszakát, erről az oldalról időnként felszabadulhatnak pénzek, amint azt az idei kibocsátások is mutatják.
A lakossági piac biztosan nagy lehetőségeket rejt még magában, hiszen a lakossági kamatok és a nagybani állampapírpiac hozamait is legalább 100 bázisponttal meghaladó jelzáloglevél-hozamok között eléggé nagy a távolság. A magánbefektetőknek ezen a sávon belül bőven rá lehet ígérni, vonzó hozamot lehet adni, csak ehhez valószínűleg áldozni kell a marketingre is.
