Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az eddig közzétett hitelintézeti számok óriási profitbővülést mutatnak a szektorban. Az adatokat részletesebben áttekintve azonban a javuló jövedelmezőség mögött elsősorban a hitelexpanzió, ezen belül is a kölcsönökön elérhető nyereség növelése állt. A bankok többségénél a nettó kamatbevétel sokkal nagyobb mértékben nőtt, mint a díj- és jutalékbevétel. A korszerű, megfelelő versenyhelyzetben levő pénzintézeteknél pedig - mint azt világosan mutatja a fejlett pénzügyi kultúrájú országok gyakorlata - a tendencia éppen ennek ellenkezője. Gyanítható (bár erre nem áll rendelkezésünkre elegendő adat), hogy a rekordprofithoz nem igazán járul hozzá az, hogy a magyar bankok hatékonysági mutatói javultak.
Nálunk jelenlegi ismereteink szerint tavaly csupán az Erste és a Postabank mutatott ki markánsan dinamikusabb bővülést a nettó jutalékbevételeknél, mint a kamatbevételeknél. Ezek azok a hitelintézetek, amelyeknél a nettó jutalékbevétel még a mérlegfőösszegnél is sokkal erőteljesebben nőtt. (A többségnél a nettó kamatbevétel emelkedése haladta meg a „forgalmi” növekedést.) A legnagyobb magyarországi bank, a piacot még mindig szinte nyomasztóan uraló OTP az előző évben majdnem 43,5 százalékkal tudta növelni kamatbetételét, miközben jutalékbevétele nagyjából a mérlegfőösszeg növekedésének megfelelően, 28,31 százalékkal bővült. Persze ez utóbbi szám sem csekély. Főként akkor, ha összevetjük azzal, hogy például a K&H Banknál és a CIB-nél közben a jutalékbevételek egyenesen csökkentek.
A kamatbevételek megugrását egyébként az év közben több adat is előrevetítette. A lakossági üzletágban alkalmazott kamatkülönbözet (marzs) már az előző években is igen magas volt. Idén viszont ez az érték alaposan felülmúlta a korábbiakat. Az átlagos betéti és a hitelkamatokat a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által havonta közzétett számsorból számítottuk ki éven belüli és éven túli lejáratra, a megkötött hitelszerződések összegével súlyozva (figyelembe véve például, hogy a fogyasztási hitelek között egyre nagyobb arányt érnek el az éven túli lejáratra folyósítottak). Az éven belüli marzs az előző években 11-12 százalékpont között mozgott, tavaly azonban már januárban meghaladta a 15,6 százalékpontot. Nyáron valamelyest mérséklődött ez az érték, az év utolsó hónapjaiban pedig jelentős csökkenés következett be. Amennyiben ez a tendencia változatlan marad, az idei banki profitok is mérséklődnek majd, de nem zárható ki az sem, hogy a hazai pénzintézetek ismét a drasztikusabb díjemelés eszközéhez nyúlnak. Figyelemre méltó még, hogy a tavalyi adatok (mind az átlagkamatok, mind pedig a marzsok tekintetétben) a korábbiaknál sokkal hektikusabb képet mutatnak. A pénzpiacokat nyilvánvalóan alaposan megrázták a jegybanki kamatrángatások. A tapasztalat szerint pedig ezek az intézkedések, miközben az ügyfeleket igen kellemetlenül érintik, kifejezetten hasznot hajthatnak a bankoknak. Részben azért, mert a mind meghatározóbbá váló lakossági üzletágban egyáltalán nem létezik olyan benchmark (irányadó kamat vagy hozam), amely a banki termékek árazását alakítaná. Ilyen körülmények között pedig senkinek sem lehet kifogása, ha például egy-egy jegybanki intézkedés után a betéti és a hitelkamatokat - amennyiben az számukra kedvező - akár eltérő irányban is változtassák. A bankok persze emellett a jelentősebb devizapiaci mozgásokat is jól ki tudják használni. Hogy ez most mennyiben járult hozzá a rekordprofithoz, azt majd a szektor összesített adataiból ítélhetjük meg. Érdemes lesz megnézni, hogy a hitelintézeteknél milyen irányú és nagyságú változások következtek be a mérlegen kívüli tételeknél.
