A fogyasztói hitelekről szóló törvény radikális reformját határozta el a múlt héten a brit kormány, miután egyre több kritika éri az átláthatatlan, a fogyasztókat gyakran súlyosan megkárosító hitelezési gyakorlatot, főleg a hitelkártyák esetében. A lépés másik indoka, hogy az elképesztően drága ajánlatok ellenére a brit lakosság hitelfelvételi kedve drámai mértékben megnőtt az utóbbi években. A reform tehát az eladósodottság fékezését is célozza.
Patricia Hewitt ipari és kereskedelmi miniszter szerint az új szabályozás visszaszorítja a hitelcápák garázdálkodását, akik a pénzügyekben járatlan emberek rászedésével nyerészkednek. A miniszter egyébként már korábban azt közölte, hogy a rendkívül kedvezőtlen kondíciók miatt több éve nem használ hitelkártyát. Pozíciójából fakadóan még nagyobb visszhangot keltett, amikor októberben a Barclays bank akkori vezérigazgatója, Matt Barrett mondta el egy parlamenti bizottság előtt, hogy a hitelkártyák költségessége miatt lebeszélte gyermekeit azok használatáról.
A fogyasztói hitelekről szóló törtvényt 1974-ben fogadták el, azóta a jogszabály nem esett át jelentősebb módosításon. A most tervezett változtatások között szerepel a hozamszámítás egységesítése, ami a fogyasztóvédelmi szervezetek régi követelése. A brit hitelkártyapiacon jelenleg tízféle összehasonlíthatatlan módszerrel számolják a hiteldíjmutatót, s a szerződések apró betűs részei több, igen magas költséget rejtenek. A legnagyobb nyerészkedést a hitelnyújtók az előtörlesztések kíméletlen megsarcolásával érik el. A fedezet nélkül nyújtott hitelek (folyószámlahitel, hitelkártyák, vásárlói kártyák, személyi hitel) 70 százalékát a szükségesnél hamarabb törlesztik a fogyasztók, s ezt igen szigorúan büntetik a hitelnyújtók.
A hiteldíjmutató egységesítése mellett szigorúan ellenőrzik majd a hitelek hirdetéseit, a félrevezető reklámok miatt pedig 2005-től szigorú büntetésre számíthatnak majd a hitelnyújtók. Természetesen kötelezővé teszik a reklámokban az egységes hiteldíjmutató közlését is. A törvénymódosítás értelmében szűkítik az előtörlesztés büntetőkamatának lehetséges mértékét, s külön csoportot állítanak fel a hitelnyújtó cégek gyakori, razziaszerű ellenőrzésére. A brit kormány telefonos segélyszolgálatot is felállít a hitelekkel kapcsolatos fogyasztói kérdések megválaszolására.
