Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha egy varsóinak elromlik a hűtőszekrénye és nincs ilyen célra félretett pénze, természetesen hitelből vásárol. De milyenből? A vásárlónak a bőség zavarával kell megküzdenie. Az Euro AGD-ben kinézett 1300 zlotys (1 dollár=4,00 zloty) frizsider megfelel, és kedvezőek a hitelfeltételek is - ha tíz hónapra veszi igénybe. Ebben az esetben kezelési költség nélkül, kamatmentesen, tíz 130 zlotys részletben fizetheti vissza, az első részletet a vásárlást követő egy hónapon belül kell feladnia. A helyben nyújtott áruvásárlási kölcsönöknél a tíz hónap a mágikus határ, ennél rövidebb, de hosszabb időre sem érdemes igénybe venni. Az ilyen hitel éves kamata nominálisan 27 százalék, valamennyi költséget figyelembe véve viszont akár 60 százalékra nő.
Lehet, hogy jobban jár, aki bankkölcsönt vesz fel? A Bank Millenniumban a kamatteher névlegesen 15,9, valójában 21,6 százalék. A mi OTP-nknek megfelelő PKO BP-nél ugyan a kamat elméletileg olcsóbb, de a kezelési költség miatt valójában évi 27,4 százalék, míg a legdrágábbnak bizonyult Citibank Handlowyban 48,92 százalék.
Ráadásul elmondhatjuk, hogy a pénz az utcán hever. Lengyelország nagyvárosaiban ugyanis a pályaudvarok környékén, a busz- és villamosmegállókban számos hirdetés van kiragasztva, amelyek hiteleket ajánlanak a kis- és rendszertelen jövedelműeknek. A hitel szót körülírják, mert ezeknek a magukat társaságoknak nevező cégeknek hivatalosan nincs joguk hitelezni. Ezek az úgynevezett argentin rendszerben működő cégek egy tízezer zlotys kölcsönt tíz évre 13 920 zlotyért adnak, amihez még hozzájön 400 zloty kezelési költség. Az „argentinokkal” késhegyre menő harcot folytatnak a hivatalos hitelközvetítők, akik akár fél óra alatt folyósítanak kölcsönt, általában kezes nélkül, de drágábban, mint a bankok.
A pénzügyi szolgáltatások zavarba ejtő bősége ellenére a verseny- és fogyasztóvédelmi hivatal (UOKiK) elégedetlen a bankokkal. Legújabb jelentése szerint a pénzintézetek szolgáltatásai drágábbak, mint Nyugaton. Az átutalásokért a lengyel betéteseknek háromszor annyit kell fizetniük, mint az OECD-tagországok átlaga - minden átutalás mintegy 3 zloty, egy telefonos információ 0,9 zloty. Költséges dolog az idegen bankautomaták használata is. A hivatal ellenőrei rengeteg olyan banki szabályt találtak, amelyek sértik az ügyfelek jogait. A bankok egy része például megterheli az ügyfelek számláit a jogosulatlannak tartott reklamációért, és számos pénzintézet szabályzata szerint csak bizonyos (például 25 dollárt meghaladó) összeg esetében fogad el egyáltalán reklamációt. Az UOKiK véleménye szerint elfogadhatatlan az is, hogy a bankok díjat szednek a számla lezárásáért, és fix kezelési költséget mindenért, ami a díjtételek tabelláján nem szerepel. Nem tetszett az a gyakorlat sem, hogy a kamatváltozásokról nem értesítik levélben a betéteseket, a tájékoztatást elintézik egy, a bankban kiakasztott táblával.
Az UOKiK elnöke négy ügyben a monopóliumellenes bírósághoz fordult, amely már kifejezésre juttatta, hogy a PKO BP ellen felhozott két kifogást jogosnak tartja - ezek a megalapozatlan reklamációkért fizetendő „pénzbüntetésre” és a kamatváltozásokról szóló tájékoztatásra vonatkoztak. Cezary Banasinski, a hivatal vezetője a Gazeta Wyborcza című lapnak adott interjújában azt is kifogásolta, hogy az ügyfeleknek nincs joguk a pénzintézettel kötött szerződésük módosítását kérni, csupán felmondhatják a szerződést, és átmehetnek egy másik bankhoz - de ott is csaknem ugyanolyan feltételeket találnak, vagyis bár rengeteg a bank, szolgáltatásaik kínálatát és a feltételeket illetően alig van különbség köztük.
