Eltérő nyugdíjpénztári hozamszámítás

A nyugdíjpénztárakról szóló kormányrendelet szerint a kasszáknak hozamukat a pénztár által kezelt szavatoló tőkével súlyozva kell kiszámítani. Ez a megoldás viszont - különösen a pénztárak egyesülése esetén - nem pontosan tükrözi a vagyonkezelő teljesítményét, hiszen a vagyon növekedése ma még egészen biztosan nem a vagyonkezelő ügyességét dicséri. Amikor a tőkepiaci környezet kedvező és a hirtelen beáramló vagyonnövekményt nagy hozammal lehet befektetni, a hozam felfelé torzul, ha a piaci környezet borús, akkor viszont épp ellenkezőleg, lehúzza azt.
Ez a szabályozás azért is furcsa, mert alapvetően eltér a tőkepiaci törvény - amely szerint a vagyonkezelők a nyugdíjpénztárnak jelenteni kötelesek - által előírttól. A hozam számításakor a tőkepiaci törvény szerinti metódus (természetesen a többi befektetési formához, például a befektetési alapokhoz hasonlóan) nem veszi figyelembe a befektetett tőke mennyiségét, hanem a napi eszközértékelésre alapozva, a napi hozamnövekmények szorzatából számítja ki az éves hozamot. A befektető így nemcsak a különböző nyugdíjpénztárak, hanem a nyugdíjpénztárak és más befektetések, elsősorban a hasonló portfólió-összetétellel rendelkező biztosítások hozamát is összevetheti.
A kormányrendelet szerinti hozamszámítással kapcsolatban egyébként más problémák is adódnak.
A megtakarítókat például kifejezetten összezavarhatja, hogy a negyedéves hozamokat év közben nem lehet éves hozamra átszámítani (annualizálni). A pénztártag így azt látja, hogy pénze egy negyedév alatt 3-4 százalékot (valójában éves szinten 5-11 százalékot) fialt, miközben a 3 hónapos diszkontkincstárjegy évesített hozama 8-9 százalékos. A tőkepiaci törvény év közben is évesített hozam közlését írja elő. Persze a tőkepiaci törvény sem csodaszer. A törvény alapján számított hozam esetében ugyanis még nem világos, mit kezdenek a pénztárak a függő tételekkel, vagyis azokkal a befizetésekkel, amelyekhez a munkáltató még nem küldte el a bevallást.
Kicsit megnehezíti az összehasonlítást, hogy a nyugdíjpénztári tag nem teljes befektetésének hozamára számíthat, hanem csak annak 95-97 százalékára, ami a működési költséget fedező működési és a likviditási alap levonása után a számlájára kerül. Nem okoz nagy eltérést, de gyakran nem világos, hogy a pénztárak csak a fedezeti alapra vagy a pénztár összes vagyonát - a likviditási és a működési alapot is - figyelembe véve számolták-e ki a hozamot. Ezen belül is sokszor kérdés, hogy a tranzakciós, vagyonkezelői, letétkezelési és bankköltségeket is tartalmazó bruttó vagy az ezek levonása utáni nettó vagyonról van-e szó. Előbbi jobban mutatja a vagyonkezelő teljesítményét, utóbbi azt jelzi a pénztártagnak, hogy mennyi pénzre számíthat a számláján.
A nyugdíjpénztárak tagjai csak nehezen válthatnak szolgáltatót, befektetésüket pedig nem irányíthatják át más megtakarítási formába, így a korrekt tájékoztatást kiszolgáltatottabb helyzetük is jobban indokolná. A vagyonkezelőket teljesítményük javítására egészen biztosan leginkább a verseny ösztökélné. A pénztártagok tájékozódását mindenesetre az segítené leginkább, ha hosszabb időszakra visszamenőleg ismerhetnék a különböző pénztárak hozamát, így nem csak a többi befektetéssel, hanem a reálbérek alakulásával is összevethető lenne a nyugdíjpénztár hozama.
A gond ezzel nem csak az, hogy a törvény csak évi egyszeri hozamközlést tesz kötelezővé. A többéves átlaghozam kiszámítására egyszerűen nem létezik előírt módszer. A különböző pénztárak így gyakran különböző számítási módokat választanak. Találtunk olyan szisztémát, amelynél a pénztár egyszerűen kivonta az inflációt az általa elért éves nominális hozamból, az éves hozamokból pedig egyszerű számtani átlagot számolt. Mások - a kormányrendelet előírásait követve - az éves hozamnak a negyedéves hozamokból történő kiszámításakor összeszorozzák az éves nominális hozamokat, majd elosztják azt az évek számával és az éves inflációk szorzatával. Ezen belül azonban akadnak, akik az éves átlagos inflációt, mások viszont a decemberi év/éves inflációt veszik alapul - hogy csak néhány variációt említsünk.