Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A banki belső manapság már sehol sem hivalkodó, alapvetően funkcionálisnak mondható bútorokkal berendezett kisebb-nagyobb fiókok vártak bennünket. Az OTP és a Postabank ebben az összehasonlításban azért kap rosszpontot, mert megítélésünk szerint nem elegáns, ha az ügyfélnek egy pult előtt állva kell érdeklődnie, illetve a számlanyitáshoz szükséges nyomtatványokat töltögetnie. A Volksbank esetében az volt a zavaró, hogy az ügyintézőre váró ügyfelek a hátunk mögött álltak - bár ezt a fiók éppen zajló átalakítási munkálatainak számlájára írhatjuk. Kicsinek tűnt a hely az Erste fiókjában is, ám itt ottlétünkkor csak nagyon kevesen tartózkodtak. A legrosszabb tapasztalatokat a Budapest Bankban szereztük: miközben a számlaügyintézésre három pénztárablaknál is várták a gyér számú ügyfelet, az érdemi tanácsadói tevékenységre rendelkezésre álló hat asztal mögött összesen ketten ültek. Az itteni sorállást az erre szánt tíz perc után fel is adtuk, és a bank egy másik fiókjába mentünk át. A várakozási idő tekintetében az OTP is a határon volt, ám ott a sorszámosztó berendezés tájékoztató adatai türelemre intettek. Ügyfélhívó működött az általunk meglátogatott K&H-fiókban is, ám itt szinte azonnal sorra kerültünk. Az MKB-ban az igen kényelmes berendezésű, az érdemi munkahelyektől paravánnal részlegesen elválasztott, kényelmes ügyfélváró lepett meg bennünket. Meglepően kedves fogadtatást tapasztaltunk a CIB, a HVB és a Raiffeisen esetében, igaz, ezekben a fiókokban a biztonsági őr volt, aki rendkívüli szolgálatkészséggel segített az eligazodásban.
Az ügyfélszolgálaton elvárható a személyes hangvétel, visszatetsző tehát, ha az asztal másik felén gépiesen sorolni kezdik az általános feltételeket, ahogy az történt az Ersténél és a Postabankban. Azt viszont értékelni kell, hogy ez utóbbi pénzintézetben az ügyintéző kisasszony közben a pultra helyezett papíron alá is húzta a fontosabb díjtételeket. A kondíciós listát papíron csak az MKB-tól nem kaptuk meg. A HVB esetében az okozott gondot, hogy a pénzintézet munkatársnője először csak a kamatkondíciós listát akarta átadni. A díjakról és jutalékokról írásos anyagot - mint mondta - csak a megkötött szerződésekhez adnak oda az ügyfeleknek. Ezt leszámítva egyébként rendkívül figyelmes kiszolgálásban részesített bennünket.
A legkellemesebb tapasztalatokat azonban a Budapest Bank másodiknak választott fiókjában szereztük: a pult mögött ülő hölgy ugyanis igyekezett előzetesen feltérképezni azt, hogy milyen terveink vannak számlánkkal, hogy annak fényében ajánlhasson termékeik közül. Arról, hogy az általánosan elmondott, „a számlanyitáshoz csak a személyi igazolvány kell” című mondat valóban fedi a valóságot, csak az OTP-ben, a K&H-ban és az MKB-ban lehet előzetesen meggyőződni; máshol sehol sem adtak át folyószámlaszerződés-nyomtatványt, amelyek ezekben az esetekben egyben bankkártyaigénylő lapként is szolgálnak.
A banki ajánlatok bemutatása jól sikerült a Raiffeisen, a HVB és a CIB esetében, ezekben a bankokban nem felejtették el felhívni a figyelmünket az eltérő számlacsomagokra, a telefonos és internetes banki szolgáltatások lehetőségeire. Az OTP-fiókban megnyerő volt, ahogy az ügyfélszolgálatos hölgy meggyőzött bennünket arról, hogy érdemesebb most a számlanyitási és -vezetési díj nélkül igényelhető, egy évig ingyenes Cirrus/Maestro kártyát kérnünk, s később ráérünk egy komolyabb kártyát választani. Arról viszont szívesen hallottunk volna többet, mi mindenre képes már a bank, igaz, szóróanyaggal bőven elláttak bennünket.
A K&H számos szolgáltatását is homály fedné, ha azokról már eleve nem tudtunk volna. (Persze a fiókban is lehetett válogatni a szóróanyagok közül.) A legszomorúbban az MKB-tól távoztunk: itt ugyanis a bank munkatársa egy szót sem szólt a jövő év végéig érvényes akcióról, amely a rendszeres befizetést vállaló ügyfeleknek számlavezetési díj nélküli, ingyenes kártyát és közüzemi átutalást biztosító konstrukciót kínál, noha az ügyféltérben megtaláltuk ennek prospektusát. A legjobb szájízzel a Raiffeisen Banktól tudtunk kijönni - igaz, ehhez hozzájárult az az ajándék ásványvíz, amivel új személyihitel-konstrukcióikra hívják fel a figyelmet.
Áttérve konkrét igényeinkre: befizetés nélkül enged számlát nyitni jelenleg a HVB, az MKB és az OTP, az esedékes számlavezetési díj előzetes elhelyezését szabja meg feltételül az Erste, a Volksbank, a Postabank és a BB. Az Erste ugyanakkor 5000 forintos nyitóösszeget követel meg, ha bankkártyát is igénylünk, ugyanekkora befizetésre van szükség viszont általánosan, ha a K&H ügyfelei akarunk lenni. Ennél súlyosabb, 20 ezer forintos nyitóösszeggel lehetünk Raiffeisen- vagy CIB-ügyfelek.
Ha az otthoni béke érdekében szeretnénk, hogy a számlához egyenlő jogon férhessen hozzá a család mindkét tagja, akkor az OTP, a CIB és a Postabank fiókját érdemes felkeresnünk: a fiókok tájékoztatása szerint itt lehet egyszerre két fél nevére számlát nyitni, igaz, ebben az esetben a számla megszüntetéséről is egyöntetűen kell nyilatkozni. A többi bankban ugyanakkor arra van lehetőség, hogy az egyik fél nevén megnyitott számlán a partnert állandó megbízottként bejelenthessük. Ezt a legtöbb bank ingyenesen megteszi, a K&H viszont csak 200 forintért regisztrál, míg a Postabankban 100 forintba kerül egy ilyen tranzakció.
A legfurcsább tapasztalatot az MKB-ban szereztük: a pénzintézet dombornyomott kártyáinak igénylőitől fényképet kér - azonosítás céljából. Kérdésünkre ugyanakkor elmondták: a kép nem jelenik meg a bankkártyán, sőt, a tranzakciók során az ügyféllel dolgozó banki alkalmazott sem látja azt. Akkor viszont miért is van erre szükség?
Értékelés (1-10):
Budapest Bank: Ha azt az első próbát feledni tudnánk… (5)
CIB Bank: Kár a korlátokért. (7)
Erste Bank: Ez még kevés a felemelkedéshez. (5)
HVB Bank: El tudja adni magát. (8)
K&H: Felesleges kis tételek. (5)
OTP Bank: Módosulóban a „gyári” jelleg. (7)
MKB: Profi környezet, mérsékelt tájékoztatás. (4)
Postabank: Halovány presztízsvisszaszerzés. (4)
Raiffeisen Bank: Jó marketing, hibákkal. (7)
Volksbank: Kicsit sótlan. (6)
(A fenti értékelés teljesen szubjektív, a fiókokban tett látogatás során szerzett tapasztalatokon alapul. A szerzők tudják, ha máskor lettek volna, más helyen, az eredmény is másképp alakulhatott volna.)
