Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Európai Unión (EU) belül különleges helyet foglalnak el az északi tagországok, ezek az államok ugyanis ismertek gazdagságukról és szociális vívmányaikról, miközben valahogy rendre az élen végeznek a versenyképességre, a korrupció elleni harcra és a reformelkötelezettségre vonatkozó felmérésekben is. A térségbeli államok titka sokak szerint társadalmi és gazdasági berendezkedésük önállóságának megőrzése, de Finnország még erre is rácáfol, ugyanis a régióban eddig egyedüliként adta fel monetáris önállóságát, azaz váltotta fel az euróval nemzeti valutáját, a finn márkát. A korábban 700 éven keresztül svéd, majd száz évig orosz uralom alatt tengődő Finnország 1995-ben vált az EU tagjává, az eurózónához pedig annak megalapításakor, 1999 januárjában csatlakozott. Az egykor jellemzően elmaradott agrárgazdaságra épülő ország ma fejlett, korszerű és versenyképes gazdasággal rendelkezik, a távközlési berendezések gyártása terén pedig világelső, amit jól mutat, hogy a telekommunikáció világában mindenki ismeri a földkerekség vezető mobiltelefon-márkájának, a finn Nokiának a termékeit.
A finn gazdaságnak azonban nemcsak egyes vállalatai sikeresek, az egész finn rendszert a versenyképesség jellemzi. A Világgazdasági Fórum (WEF) jelentése szerint Finnország a világ második legversenyképesebb gazdasága (Svájc mögött), a lisszaboni megállapodásban szereplő reformok végrehajtása terén pedig szintén az ezüstérem jutott az idén Helsinkinek (itt csak Dánia tudta legyőzni a finneket). A versenyképességi listákon elért jó eredmények különösen annak fényében kiemelkedőek, hogy a nagy uniós gazdaságok közül többen is kifejezetten gyengén állnak ebből a szempontból. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a jövőbeli versenyképesség és életminőség szempontjából kiemelkedő jelentősége van a tőkevonzó képességnek, azaz hogy az egyes országok mennyire tudják meggyőzni a globális verseny előnyeit maximálisan kihasználó befektetőket, hogy épp őket válasszák invesztícióik helyszínéül. Finnország ebből a szempontból is nagyon jól áll, ugyanis az Economist Intelligence Unit (EIU) 82 ország bevonásával végzett felmérése szerint Finnországnál csak Dánia nyújt kedvezőbb feltételeket a világon a befektetőknek.
A Magyarország területének több mint háromszorosán elterülő Finnországnak valamivel több mint 5,2 millió lakosa van, és számos európai országgal ellentétben ez a szám évről évre nő, a bevándorláson kívül a természetes szaporulatnak köszönhetően is. A finn gazdaság potenciálisan a lakosság felével, azaz mintegy 2,6 millió munkavállalóval számolhat, akiknek 7 százaléka munkanélküli. A munkavállalók kevesebb mint 5 százaléka dolgozik az agrárszektorban, az ipar részesedése 17,5 százalékos, a kereskedelemé 22 százalékos, az építőipar 6 százalékot vesz fel, a pénzügyek 12 százalékot, a fennmaradó több mint 30 százalékot pedig az állam alkalmazza. A bruttó hazai termék (GDP) tavaly 199 milliárd dollárt tett ki a hivatalos konverziós rátával számolva, a vásárlóerőt figyelembe véve pedig ennél mintegy 25 milliárd dollárral kisebb összeg adódik. Az árszinttel is kalkulálva az egy főre eső GDP 2006-ban csaknem 34 ezer dollárra rúgott, ami azt jelenti, hogy a finn gazdaság fejlettségi szintje ebből a szempontból megegyezik a nagy nyugat-európai államokban mért értékkel. Tavaly a gazdasági növekedés 5,5 százalékos volt, aminek tovább emeli az értékét az a tény, hogy a gazdasági aktivitás dinamikus felfutását nem kísérte az inflációs nyomás fokozódása, a fogyasztói árak ugyanis mindössze 1,7 százalékkal emelkedtek éves összevetésben. Az egészséges gazdasági növekedésnek az állam sem szab különösebben gátat, az állampénzügyeket ugyanis a kiegyensúlyozottság és a fenntarthatóság jellemzi. A finn költségvetés tavaly pluszban zárt, amivel tovább csökkent az amúgy is bőven 40 százalék alatt levő GDP-arányos államadóssági ráta. Jót tesz az állam megítélésnek az is, hogy a Transparency International nemzetközi jogvédő szervezet szerint Finnországban, Izlandon és Új-Zélandon a legalacsonyabb a korrupció szintje a világon. A finn állam prioritásként kezeli a szociális védőháló fenntartását is, amit jól mutat, hogy a nemzeti jövedelem ötödét a jóléti intézmények fenntartására költi.
Az ország külkereskedelmi nyitottsága nyugat-európai viszonylatban kifejezetten jelentős, az éves export és import összege a GDP több mint 40 százalékára rúg. A legfontosabb kiviteli szektor kétségkívül a telekommunikációs ágazat, az ország legfőbb kiviteli cikkei a távközlési és gépipari berendezéseken túl a papíripari termékek, a cellulóz és a fűrészáruk, az üvegáruk, a rozsdamentes acél és a kerámiaáruk, miközben egyes ásványkincsek, illetve a faanyag kivételével a finn gazdaság szinte minden alapanyagból behozatalra szorul. A statisztikai adatok szerint 2006-ban a külkereskedelmi többlet meghaladta a 11 milliárd dollárt, ami jelentős emelkedést jelent az egy évvel korábbi, valamivel több mint 9 milliárd dolláros értékhez képest. A finn külkereskedelem nagy része az európai uniós tagállamokkal bonyolódik le, az összes export 55,6 százaléka, illetve az összes import 57 százaléka kapcsolódik a tagországokhoz. Finnország legnagyobb kereskedelmi partnere Németország, de jelentős a finn kereskedelem az eurózónán kívüli Svédországgal és az Egyesült Királysággal is. Az eurót nem használó országok jelentős súlya magyarázza azt is, hogy az eurózóna részesedése a finn külkereskedelemből viszonylag szerény, mind a kivitel, mind pedig a behozatal esetében ugyanis 30 százalék körüli értékről van szó.
KOLOZSI PÁL PÉTER
