Az Európai Unión (EU) belül különleges helyet foglalnak el az északi tagországok, ezek az államok ugyanis ismertek gazdagságukról és szociális vívmányaikról, miközben valahogy rendre az élen végeznek a versenyképességre, a korrupció elleni harcra és a reformelkötelezettségre vonatkozó felmérésekben is. A térségbeli államok titka sokak szerint társadalmi és gazdasági berendezkedésük önállóságának megőrzése, de Finnország még erre is rácáfol, ugyanis a régióban eddig egyedüliként adta fel monetáris önállóságát, azaz váltotta fel az euróval nemzeti valutáját, a finn márkát. A korábban 700 éven keresztül svéd, majd száz évig orosz uralom alatt tengődő Finnország 1995-ben vált az EU tagjává, az eurózónához pedig annak megalapításakor, 1999 januárjában csatlakozott. Az egykor jellemzően elmaradott agrárgazdaságra épülő ország ma fejlett, korszerű és versenyképes gazdasággal rendelkezik, a távközlési berendezések gyártása terén pedig világelső, amit jól mutat, hogy a telekommunikáció világában mindenki ismeri a földkerekség vezető mobiltelefon-márkájának, a finn Nokiának a termékeit.
A finn gazdaságnak azonban nemcsak egyes vállalatai sikeresek, az egész finn rendszert a versenyképesség jellemzi. A Világgazdasági Fórum (WEF) jelentése szerint Finnország a világ második legversenyképesebb gazdasága (Svájc mögött), a lisszaboni megállapodásban szereplő reformok végrehajtása terén pedig szintén az ezüstérem jutott az idén Helsinkinek (itt csak Dánia tudta legyőzni a finneket). A versenyképességi listákon elért jó eredmények különösen annak fényében kiemelkedőek, hogy a nagy uniós gazdaságok közül többen is kifejezetten gyengén állnak ebből a szempontból. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a jövőbeli versenyképesség és életminőség szempontjából kiemelkedő jelentősége van a tőkevonzó képességnek, azaz hogy az egyes országok mennyire tudják meggyőzni a globális verseny előnyeit maximálisan kihasználó befektetőket, hogy épp őket válasszák invesztícióik helyszínéül. Finnország ebből a szempontból is nagyon jól áll, ugyanis az Economist Intelligence Unit (EIU) 82 ország bevonásával végzett felmérése szerint Finnországnál csak Dánia nyújt kedvezőbb feltételeket a világon a befektetőknek.
A Magyarország területének több mint háromszorosán elterülő Finnországnak valamivel több mint 5,2 millió lakosa van, és számos európai országgal ellentétben ez a szám évről évre nő, a bevándorláson kívül a természetes szaporulatnak köszönhetően is. A finn gazdaság potenciálisan a lakosság felével, azaz mintegy 2,6 millió munkavállalóval számolhat, akiknek 7 százaléka munkanélküli. A munkavállalók kevesebb mint 5 százaléka dolgozik az agrárszektorban, az ipar részesedése 17,5 százalékos, a kereskedelemé 22 százalékos, az építőipar 6 százalékot vesz fel, a pénzügyek 12 százalékot, a fennmaradó több mint 30 százalékot pedig az állam alkalmazza. A bruttó hazai termék (GDP) tavaly 199 milliárd dollárt tett ki a hivatalos konverziós rátával számolva, a vásárlóerőt figyelembe véve pedig ennél mintegy 25 milliárd dollárral kisebb összeg adódik. Az árszinttel is kalkulálva az egy főre eső GDP 2006-ban csaknem 34 ezer dollárra rúgott, ami azt jelenti, hogy a finn gazdaság fejlettségi szintje ebből a szempontból megegyezik a nagy nyugat-európai államokban mért értékkel. Tavaly a gazdasági növekedés 5,5 százalékos volt, aminek tovább emeli az értékét az a tény, hogy a gazdasági aktivitás dinamikus felfutását nem kísérte az inflációs nyomás fokozódása, a fogyasztói árak ugyanis mindössze 1,7 százalékkal emelkedtek éves összevetésben. Az egészséges gazdasági növekedésnek az állam sem szab különösebben gátat, az állampénzügyeket ugyanis a kiegyensúlyozottság és a fenntarthatóság jellemzi. A finn költségvetés tavaly pluszban zárt, amivel tovább csökkent az amúgy is bőven 40 százalék alatt levő GDP-arányos államadóssági ráta. Jót tesz az állam megítélésnek az is, hogy a Transparency International nemzetközi jogvédő szervezet szerint Finnországban, Izlandon és Új-Zélandon a legalacsonyabb a korrupció szintje a világon. A finn állam prioritásként kezeli a szociális védőháló fenntartását is, amit jól mutat, hogy a nemzeti jövedelem ötödét a jóléti intézmények fenntartására költi.
Az ország külkereskedelmi nyitottsága nyugat-európai viszonylatban kifejezetten jelentős, az éves export és import összege a GDP több mint 40 százalékára rúg. A legfontosabb kiviteli szektor kétségkívül a telekommunikációs ágazat, az ország legfőbb kiviteli cikkei a távközlési és gépipari berendezéseken túl a papíripari termékek, a cellulóz és a fűrészáruk, az üvegáruk, a rozsdamentes acél és a kerámiaáruk, miközben egyes ásványkincsek, illetve a faanyag kivételével a finn gazdaság szinte minden alapanyagból behozatalra szorul. A statisztikai adatok szerint 2006-ban a külkereskedelmi többlet meghaladta a 11 milliárd dollárt, ami jelentős emelkedést jelent az egy évvel korábbi, valamivel több mint 9 milliárd dolláros értékhez képest. A finn külkereskedelem nagy része az európai uniós tagállamokkal bonyolódik le, az összes export 55,6 százaléka, illetve az összes import 57 százaléka kapcsolódik a tagországokhoz. Finnország legnagyobb kereskedelmi partnere Németország, de jelentős a finn kereskedelem az eurózónán kívüli Svédországgal és az Egyesült Királysággal is. Az eurót nem használó országok jelentős súlya magyarázza azt is, hogy az eurózóna részesedése a finn külkereskedelemből viszonylag szerény, mind a kivitel, mind pedig a behozatal esetében ugyanis 30 százalék körüli értékről van szó.
KOLOZSI PÁL PÉTER
Kolozsi Pál