Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Utazás, kaland, tenger, napfény, lebegés, izgalom, színek pompája, hajóroncsok, csodálatos, víz alatti élővilág. Ki ne kapná fel a fejét egy pillanatra e sokat sejtető szavak hallatán? Talán ezekkel lehetne röviden összefoglalni – természetesen a teljesség igénye nélkül – a Magyarországon is egyre népszerűbb hobbit, a búvárkodást, az egyik legbiztonságosabb szabadidős „extrém” sportot, amely egyes kimutatások szerint a golf baleseti statisztikáját is megdöntötte.
A következő hónapokban egy nyolcrészes cikksorozattal szeretnénk bemutatni a búvárkodást mindazok számára, akik még csak kacérkodnak a gondolattal, hogy bepillantsanak a víz alatti csodálatos világba. A tapasztalt, sokat látott búvárok se tegyék félre a magazint, nekik hasznos tanácsokkal és különböző kedvezményekkel szeretnénk kedveskedni. Nos, akkor uszonyokat fel, lássuk, mit is rejt a mély!
Először is talán röviden a kezdésről: mit tegyen, aki mélységre áhítozik? Első körben a bőség zavarával fog találkozni. Számtalan búvárképzési rendszer és ezek búváriskolái versengenek a leendő búvárok kegyeiért. Sajnos a lehetőségeink végesek, így nem tudjuk az összes rendszert, búváriskolát bemutatni. Hivatalos adatok szerint a világ búvártársadalmának 64 százalékát a PADI (Professional Association of Diving Instructors) képezte ki, ezért erről a rendszerről szólnánk néhány szót, de előtte egy fontos információ! Mivel a búvárkodás minden emberre egyformán hat, ezért a biztonsági alapszabályok minden rendszerben ugyanazok, így a nagyobb búvárrendszerek átjárhatóak. Ez azt jelenti, hogy ha valaki a kezdő szint vizsgáját valamelyik rendszerben sikeresen teljesítette, de a további tanfolyamokat másik rendszerben szeretné folytatni, ezt nyugodtan megteheti, legrosszabb esetben „átigazoláskor” be kell mutatnia a víz alatt az eddig szerzett tudását. Ebből adódóan a rendszerek között nincs nagy különbség, felelőtlenség lenne kijelenteni, hogy van rossz, meg jó rendszer. Természetesen mindenki arra a rendszerre esküszik leginkább, ahol a minősítését megszerezte. Akkor mégis hogyan lett a PADI a legközismertebb?
A PADI standardjai minden tekintetben megfelelnek az új, EU-ban előírt búvárszabványoknak, ügyelve a minőségbiztosításra is. A PADI, a tanfolyamokhoz, sőt az oktatási intézményekhez és bázisokhoz is szabványokat rendel csakúgy, mint a rendszerben oktatókhoz. Itt ugyanis az oktatók a szövetség tagjai, magukra nézve kötelezőnek tekintik ezeket a szabályokat, ezért minden PADI-oktató ugyanazt tanítja, az egész világon azonos a tananyag, azonosak a vizsgakövetelmények. Ez lehetővé teszi azt, hogy például a világon bárhol befejezheti a tanuló az itthon elkezdett tanfolyamát. A PADI elsőként a világon bevezette a minőség-ellenőrző kérdőíveket. Mivel az igazolványok a nemzetközi központokban készülnek, az oktató elküldi a hallgató fényképét és minden adatát. Itt számítógépre kerül és véletlenszerűen minden 2., 3. hallgató közvetlenül a PADI-tól kap egy kérdőívet, amelyben visszaellenőrzi az oktató munkáját. Ezekben kérdések találhatók a tanfolyamon használt felszerelésekről, a tananyagról, a számonkérési formákról, az uszodai és nyíltvízi foglalkozások gyakorlatairól. A kérdőívet a PADI-hoz visszaküldve, a központ ellenőrizni tudja az oktató munkáját, amit ha nem végzett jól, esetleg kiderül a hanyagsága, kötelezik a mulasztás pótlására, illetve időszakos vagy örökös felfüggesztéssel szankcionálják. A búváriskolák minősítése tükrözi a felszereltséget, minőséget és professzionalitást. Ebben az oktatási rendszerben a tanfolyamok sora lefedi a búvárkodás teljes palettáját, vagyis az egészen kezdőtől a már gyakorlott, speciális tudásra vágyó búvárig mindenki megtalálja, amit keres.
