Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Bang & Olufsent talán nem kell bemutatni azoknak, akik igényesek a hangzásra és formatervre, hiszen a dán cég fennállásának bő 80 esztendeje alatt már letette névjegyét a technika elit mezőnyének világában. A roppant jó nevű, a magas technikai minőséget és egyedi formai megoldásokat az első sorba helyező cég a közelmúltban ismét egy újdonsággal lepte meg rajongóit.
A BeoSound sorozat 4-es számot viselő tagját „talpas” és falra akasztható kivitelben egyaránt gyártják. Első ránézésre inkább csak egy formás fekete doboz, kicsit alaposabb tanulmányozás után válik világossá, hogy a hifiberendezés eleje egy alig áttetsző fedél, a kezelőszerveket ez alá rejtették. A sötétített üveglapot feltolva bújnak elő a kezelőgombok, ezek között található egy „load” feliratú, amelyet megnyomva tovább kúszik felfelé a takarófedél, így nyílik meg az út egy CD-lemez behelyezése előtt.
A modell igazi különlegessége azonban nem ez, hanem az, hogy nem csak rádiót vagy cd-t lehet rajta hallgatni, hanem immáron egy SD formátumú memóriakártya segítségével hozni-vinni is lehet az mp3, illetve wma kiterjesztésű fájlokat, a B&O készülékével ráadásul nemcsak lejátszani lehet róla, hanem a rádióból vagy egy cd-lemezről fel is lehet rá venni. Az SD-kártya támogatása szerencsére nem áll meg ennél a készüléknél, hiszen a hordozható BeoSound 3-nak, illetve az Apple iPod-konkurens BeoSound 2 kártyanyílásainak hála, máshol is le lehet játszani aktuális kedvenc zenéinket. A dánok ezzel a memóriakártyás megoldással gyakorlatilag nem mást csináltak, mint leváltották a kazettás magnót, ez pedig mindenképpen jó és időszerű döntésnek tűnik, már csak azért is, mert így sokkal egyszerűbb az átjárás például a számítógép és a zenelejátszók között.
A Bang & Olufsen volt nem mellesleg az egyik első olyan cég, amely felismerte a zenehallgatás egy triviális, ám mégsem annyira kézenfekvő problémáját. Az ember ugye nem egy cd-t hallgat állandóan, ráadásul sokszor csak egy-két számot szeretne meghallgatni egy lemezről, amit elő kell keresni, ki kell venni a már bent lévőt, betenni az újat, megkeresni a kívánt számot. A nagyobb kapacitású cd-tárak az egyszeri felhasználó számára nehezen átláthatók. Mi tehát a megoldás? Fel kell másolni a zenét a lejátszóra!
Erre először a néhány éve már bemutatott BeoSound 3200-nél volt lehetőségük a vásárlóknak. A beépített 40 gigabájtos merevlemeznek hála, közel négyszáz lemez tartalmát tudja tárolni a hét kilogramm súlyú lejátszó, a lemezek felvétele pedig pofonegyszerű: csak meg kell nyomni a „copy” gombot és a cd tartalma máris felkerül a készülékre. Egy idő után a sok szám között így is igen bonyolult lenne eligazodni, szerencsére azonban erre is van gyors és hatékony megoldás: a zenéket és albumokat ugyanis pillanatok alatt csoportokba lehet rendezni, azokat el lehet nevezni, így bárki eligazodhat a rengeteg hallgatnivaló között.
A fentiek csak kiemelt példák egy nagy halmazból, de ennyi is jól illusztrálja, hogy a Bang & Olufsen nem véletlenül jutott el oda, ahol most van. A stílusban és minőségben nehezen megszorongatható dán hangrendszereknek – mint minden ilyennek – megkérik az árát, tény azonban, hogy a vásárlók igen ritkán mennek vissza reklamálni, sokkal gyakoribb az, hogy rövid idő múlva újabb B&O termékeket vásárolnak. A vásárlói hűségnél pedig kevés jobb ajánlólevél létezik.
