Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Szeretném, ha elmondaná, hogy telik egy napja?
– Korán kelő típus vagyok. Megfuttatom – magammal együtt – az öt kutyánkat, azt követően indulok a gyárba. Minden reggel találkozom a vezérigazgatóval, beszélgetünk, és bármi döntést hoz – jót vagy rosszat –, az már az ő döntése. Elolvasom a napi sajtót, a gazdasági lapokat, valamint két bulvárlapot is.
– Bulvárlapot, viccel?
– Nem. Tényleg találok benne olyat, ami érdekelhet, lehet esemény vagy egy személy, akivel rég nem találkoztam. Felhívom vagy e-mailt küldök neki, hogy szeretnék vele találkozni vagy meginvitálom az illetőt, egy baráti ismerkedésre, ebédre. Gyengeségem azonban, hogy nem szeretek sokat enni, inkább lassan és többször, ezért az üzleti ebédek sok időt vesznek igénybe – ha egyáltalán kimegyek ebédelni –, mert szívesebben megfőzőm a rántottámat két tojásból, ízlésem szerint. Bármennyire is imádom a bort, ebédkor sose iszom. Hat óra magasságában elindulok úszni vagy futni, általában nyolc óra után érkezem haza. Estéim leginkább otthon, a családommal töltöm. Utálom az esti programszervezést: a bálokat, vacsorákat, azonban üzletfeleimmel néha találkoznom kell. A Újságíróklub című műsort minden hétfőn rendszeresen megnézem. Mindenki tudja, hogy liberális vagyok, de a cégünk egyáltalán nem politizál. Soha nem kérdeztem egyetlen alkalmazottól sem, kire adja le a voksát. Fogalmam sincs róla, mert nálunk ez nem téma. Olyannyira, hogy négy évvel ezelőtt volt egy szélsőjobbos politikai beállítottságú üzletkötőnk – akkor derült ki a hovatartozása, amikor a fiú el akart a cégtől menni –, mikor elköszönt tőlünk, felhívtam megkérdezni: miért hozta a döntést, nekünk ez mindaddig, amíg szabadidejében politizál, nem jelent problémát.
– Szabadidő, hétvége, kikapcsolódás...
– Annyira szeretem és élvezem a munkám, hogy nekem a munka egyben kikapcsolódást is jelent. Hétvégén gyakran bejövök a gyárba. Szabadidőmben általában olvasok. Szeretek moziba és koncertekre járni. Imádom a zenét. Főleg a klasszikusokat és a jó dzseszt. Rendszeresen sportolok, mindennap teniszezek vagy futok, átlag napi egy órát rendszeresen mozgok. Járok a Gellértbe szaunázni, ahol szórakoztató történeteket hallgathatok végig rengeteg embertől, a hentestől kezdve egész a vezérigazgatóig.
– Be tudja tartani a napi egy óra mozgást?
– Igen. Elég türelmetlen vagyok, ebből adódóan nagyobb szükségem van a sport adta lehetőségekre, hiszen ilyenkor elfelejtem a problémákat, kikapcsolok és megnyugszom.
– Milyen hírek foglalkoztatják a napokban leginkább?
– Döbbentem figyelem a Szabó István ügynök múltját bemutató interjúkat. Nem értem miért kellett ennek, most előjönnie. Szabó külföldön és itthon is egy élő legenda. Nem értem, miért kell lejáratni?! Lidércnyomás lehetett így élni, biztos megkönnyebbülést jelent számára, mert nem nyomasztja tovább a történet.
– Üzletemberek körében milyen alapvető különbséget lát a magyarok és külföldiek között?
– Vannak az üzletemberek és vannak a vállalkozók. Az üzletember számomra kvázi egy alkalmazott, aki egyben egy nyugati szellemiségű, vállalkozó típus. Sajnos a vállalkozói réteg egy részéről nincsenek jó tapasztalataim. Ők inkább újgazdag emberek – tisztelet a kivételnek –, akik meggazdagodni szeretnének, nem a jövőbe fektetni. A különbséget abban látom, hogy mi, magyarok, nem tudunk más fejével gondolkodni. Mindenki jár a maga gondolatai után, nem hajlandó a partner szemléletével átgondolni a lehetőségeket. Némelyek képesek kimenni úgy egy országba „üzletelni”, hogy az ottani kultúrát, szokásokat, nem térképezik fel. Fogalmuk nincs a helybéli gondolkozásról, szimplán a termékének értékesítésével foglalkoznak. A többi lényegtelen számukra. Sokan szeretnének gyorsan meggazdagodni, ami kizárja a hosszú távú stratégia kiépítését. Nincs pénzük, nincs energiájuk gondolkodni, hiszen minden energiájukat a túlélés köti le. Ezek alapvető különbségek.
– Mit ért a nyugati szellemiségű, vállalkozó típuson?
– A fiatalabb üzletembereken inkább fellelhetők ezek a tulajdonságok: több nyelven beszélnek, tudnak öltözködni, jobban odafigyelnek ügyfeleikre. Az időseknél azt látom, egyszerűen nem tudnak tárgyalni. A lényeggel kezdeni, arról beszélni és a végén, ami szintén fontos lenne, befejezni a beszélgetést. Nem egyszer történt velem, amikor bejöttek hozzám, csak a magukét fújták. Abszolút nem érdekelte őket a véleményem a dologról, miközben hozzám érkeztek üzletfélként. Sok emberen érzek még félelmet. Megmutatkozik a testtartásában, testbeszédében, kommunikációjában. Pozitív azonban, hogy a magyar tud individualista lenni.
– Van még gentleman típusú üzletember Magyarországon?
– Van, csak kevés. Nálam ez a kifejezés azt jelenti: amit mond, ahhoz tartja magát. Attól el nem tér, meg nem másítja. A mai emberek többségükben sajnos nem ilyenek. Mostanság nehéz kiolvasni valaki szeméből, mire is gondol. Rossz, ha másnak mutatja magát, mint aki valójában. Alapdolog a másik szemébe nézni.
– Azt gondolnám, önhöz olyan partnerek érkeznek, akikből „automatikusan” előjönnek a protokolláris teljesítések. Ilyenkor a megérzéseire hagyatkozik?
– Az ösztöneimre hallgatok. Általában beválnak. Ha nem, akkor beismerem a tévedésem.
– Tud bocsánatot kérni, ha tévedett?
– Nem egyszer fordult már elő. Minden ember érzi azt, ha megbánt valakit. Fontosnak tartom a bocsánatkérést. Nem szeretem az elnézés kifejezést sem, személytelennek tartom. Inkább mondja az illető, ha bocsánatot nem tud kérni: sajnálom.
– Mit jelent önnek a korrekt üzleti magatartás?
– Nyitottság, átláthatóság, bizalomgerjesztés. Tudjon beszélni saját cége hibáiról is. Nem lehet mindig a legjobbnak, legerősebbnek lenni.
– Talán azt gondolja, ha őszinte, maga alatt vágja a fát.
– Pontosan. Nálunk a nyitottság gyakran gyengeséget jelent. Összehasonlításképp: ha egy férfi emocionális és tud sírni, számomra a legnagyobb erőt sugározza. A gyengeségét mutatni meri. Ez az önbizalom és bizalom jele. Az a kulturális szokás, amikor az ember nyitottan beszélhet magáról, félelem nélkül, hiányzik még Magyarországról. A bizalmammal bevonom a partnert a világomba. A kapcsolatteremtés pedig nem valami technika, amit egy könyvből elsajátíthatok.
– Tízes listán hova sorolná a magyar üzleti etikát?
– Öt. Kezd alakulni… A gyors meggazdagodást ugyanis sok etikátlan módszer jellemzi. Ahol nincs pénz, nincs türelem. Nekem óriási szerencsém volt, hiszen adott volt egy világmárka. Ha nulláról kellett volna kezdenem, nem tudom, meddig jutottam volna. Nagy munka és szenvedés a semmiből létrehozni valamit. Az én feladatom egészen más volt: nem elrontani egy sikeresen működő, nagy múltú márkát. Kialakult bennem az egyéni liberális nézetem, amely abszolút szabad mozgást eredményez a gazdaságban, kevés állami beavatkozással. Ha elolvasom Kürti Sándor vagy Béres karrierjét, őszintén azt gondolom, nem jutottam volna el idáig. Minden elismerésem az ilyen embereké.
– Jónak tartja a nyugati tőke nagyobb mértékű bevonását a gazdaságba?
– Ez az ország nem állhatott volna lábra a nyugati tőke nélkül. Akik ezt tudatosan támadják, azok az ország sírásói, akik pontosan tudják, e nélkül nem lehetséges a helyreállás. Túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy ne vonjuk be a tőkét, ha be akar jönni. Ez csak árt az ország hírnevének, ezzel megingatják a bizalmat.
– Mitől inog meg az elemzőkben a bizalom, és vált negatív következményre: „Oké. Nem viszem oda a pénzem”?!
– Nem feltétlen látják át a dolgok hátterét, szimplán a hírekből tájékozódnak. Nem lenne szabad ilyen racionális szinten nézni a dolgokat, mert a befektető is egy emocionális lény, akire hat az információáramlás. Ha a tények jók, de valami nem szimpatikus számára, dönthet emocionálisan, és nem hozza ide a pénzét. A magyar gazdaságról tilos lenne itthonról külföldre negatív információkat megfogalmazni.
– Szeret Magyarországon élni?
– Szeretek. Problémáival együtt. Nem azért mondom, mert „ezt kell mondani”, egyszerűen szeretem ezt az országot. Vannak zavaró tényezők, ilyen például a gyűlölet és irigység, amelyet ezen a szinten nem tapasztalok külföldön. Természetesen ott is megmutatkoznak hasonló jelenségek, de arányában, azt kell mondjam, itt jobban érezhető. Nem állítom, hogy külföldön jobbak az emberek, inkább az gondolom, a demokrácia jobban él a köztudatban, mint nálunk. Egy jó magyar világpolgár legyen, ne csak magyar polgár.
