Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az adattárolók javításával önök előtt senki nem foglalkozott a világon…
Tudtommal nem foglalkozott adatmentéssel senki, mert a meghibásodott eszközöket a nyugati országokban egyszerűen csak kidobták, nem javítgatták. Kizárólag az akkori magyarországi gazdasági és politikai helyzet teremtett számunkra piacot. Cégünket 1989-ben alapítottuk. Munkatársaink ezt megelőzően a Magyar Optikai Műveknél, illetve a Központi Fizikai Kutató Intézetnél dolgoztak. Akkori munkájuk abban hasonlított a mai feladatkörünkhöz, hogy akkor az adattárolók gyártása volt a kihívás számunkra, ma pedig ezek továbbfejlesztett változatainak javítása. A számítógépek adattárolóinak gyártásához ugyanis nem rendelkeztünk a szükséges tőke egy ezrelékével sem. A javítására azonban itthon igény volt. A gazdasági és politikai rendszerünk 90-es évekbeli teljes megváltozása hozta magával a mi piacunk összeomlását. Óriási szerencsénkre éppen ekkor jelent meg teljesen új igényként a világban a meghibásodott adattárolókról, az értékes adatok helyreállítása. Ezt nevezik adatmentésnek.
Kik voltak az első megrendelők, akik a helyreállítást igényelték? Ne felejtsük el, ha addig ezt a tevékenységet más nem kivitelezte, akkor egy levédett szellemi termékről beszélünk.
Véletlenszerűen érkeztek hozzánk a megrendelőink. A Magyar Ügyészség nemes egyszerűséggel leejtette hatalmas adattárolóját, majd megkeresett minket, mit tudnánk kezdeni vele, hiszen az adatokra nagyon nagy szükségük lenne. Nekünk az addig tanultak alapján már volt egy tudáshalmaz a fejünkben, ami közel vitt minket a megoldáshoz. Két-három hónapon belül megoldottuk az ügyészség problémáját. Hasonló esetink kapcsán folyamatosan terjedt a hír, hogy mi vissza tudjuk állítani az elveszettnek tűnt adatokat, így sorozatos megrendelések érkeztek hozzánk. Első történetünk, amely nyilvánosságot kapott a médiában, a Budapesti Nemzetközi Vásár B pavilonjának leégéséből adódott. Minden benne lévő tárgy a tűz martaléka lett. Itt tárolták az összes számítógépet is, amely szintén porrá égett. Az adattároló azonban menthető volt, nekünk pedig, sikerült is a mentés. A 300-400 fokos tüzet a mágneses jelek túlélték, minden más érték megsemmisült. A szomorú esemény részleteit nyilvánosságra hozták, és ez rendkívül pozitív visszhangot biztosított számunkra.
Túllépték már az országhatárt is…
Ausztriában és Németországban is vannak kirendeltségeink, összességében ötezer adatmentést oldunk meg évente. A külföldi cégeinknél már elértük, hogy a megrendelőink, 90 százaléka az interneten keresztül érkezik hozzánk. Szakembereink 11 országban vannak jelen, elsősorban pénzintézetek információvédelmében vagyunk érdekeltek. Az elmúlt hetekben hozta nyilvánosságra azt az információt egy Nobel-díjas férfi a Stanford Egyetemről, hogy néhány éves kutatási eredményeit elveszítette, és sem a NASA, sem az IBM nem tudta kezelni problémáját, míglen egy magyar kutatótársa ajánlotta „dzsungelbeli cég” teljesen helyreállította az adatait. Ezek voltunk mi, a magyar dzsungelből. Semmivel nem tudunk többet a technológiáról, mint a többi szakmabeli, csak szerintem, mi meg akarjuk oldani a vészhelyzetet, és erre hajlandóak vagyunk sokkal több időt is szentelni.
Ezt úgy mondja, mintha mi sem lenne egyszerűbb egy adatmentési folyamatnál vagy bármely szakember foglalkozhatna ezzel, ha akarna?
Nem tudná bárki véghezvinni. Ezek amolyan orvosi típusú feladványok. Legalább 4-5 év munkavégzésre szükség van, míg megoldhatóvá válik a munkavállaló számára egy ilyen típusú probléma. Addig csak selejtet gyárt. A cég értékét számunkra a dolgozók biztosítják, nem a mikroszkópok, a számítógépek vagy a csodálatos gépsorok. Szellemi munkát végeznek, ezért lényeges, hogy jó mentális állapotban legyenek. Ezért mi az átlagosnál többet költünk dolgozóinkra, azok gyermekeire. Kamatmentesen biztosítunk, autó- és lakáskölcsönt. Automatáink ingyen használhatók, továbbá uszoda, szauna áll rendelkezésre a dolgozóinknak.
Ezért nyerték el 2005-ben a Családbarát munkahely díjat. Egyébként, önbizalomnövelés?
Is. Az egész spirálszerűen rohan előre, mert nemcsak profi munkavégzésre van szükségünk, el kell hinni magunkról, hogy jók vagyunk abban, amit végzünk. Ha ez sikerül, akkor majd eljön hozzánk a világ legjobbja is. Felelősségteljes emberek dolgoznak nálunk. Közel hetven az alkalmazotti létszám. Nem improvizátorokra van szükségünk, hanem csapatszellemre. Fél csapat már nem tudja ezt a teljesítményt nyújtani. A versenytársakat pedig nem tudom, de nem is akarom kizárni. Ez a kapitalizmus.
Mivel tölti leginkább a szabadidejét?
Na, abban már nem vagyok ilyen céltudatos. Gyerekkorom óta szeretek síelni. Anyukám döntés elé is állított, síelő kívánok-e lenni, vagy mérnök. Egy társasággal immáron negyven éve közösen eljárunk síelni. Kikapcsolódást jelent számomra a bridzs és tarokk kártyajáték is, hetente, kéthetente összeülünk, és közösen „szidjuk” egymást barátainkkal komolytalan nyeremények fejében. Közel nyolc éve rendszeresen társastáncra járok a feleségemmel, hetente kétszer. Karácsonykor Kubában jártunk táncolni, ahol este kilenctől egészen reggel hatig forogtunk a parketten. Nagyon szeretjük. Odamentünk egy táncos csapathoz, befogadtak minket, és egész éjszaka velük mulattunk.
Hány órát dolgozik naponta?
Tizet biztos. Semmi problémám nincs ezzel, hiszen azt a feladatom végezhetem, amit szeretek.
Tudásukat páncélszekrény mélyén őrzik vagy megosztották már valakivel kölcsönös haszon reményében?
Folyamataink természetesen le vannak írva, és ezt a szellemi terméket, leírtan, el tudtuk adni a vietnami néphadseregnek.
Hát, az nem konkurencia…
Persze. És elég távol is van tőlünk. Azt be kell kalkulálni, hogy a technika fejlődése rohamos mértékben halad előre, mi pedig napi tudást értékesítünk. Időközben cégünk is értékké vált, melyet négymilliárd forintban lehetne meghatározni. Persze pénzre nem váltható, hogy azt kérdezzem: van négymilliárd forintja?
Nincs sajnos. Ha lenne, sem adná el a vállalkozását!
Szerény négyért, nem hiszem. De jó játszani a szavakkal... Egyébként újszerű helyzetbe kerültünk, mert ha több pénzünk lenne, komolyabb fejlődést tudnánk produkálni. Tudnánk jövőt vásárolni. Megkértünk most szakembereket, mérjék fel, megérné-e, külső tőkét is bevonni. Meglátjuk, mi lesz a válasz. Magyarországon elég hamar piacvezetőkké váltunk. Ausztriában, Németországban is bejöttek a fejlesztéseink, jó lenne, ha további befektetéseket tudnánk végrehajtani, mert nemcsak a környező országokban szeretnénk álmainkat megvalósítani. Az elmúlt öt évben, tudtuk hozni a harmincszázalékos növekedést. Német cégünk még csak háromesztendős, de máris többet hozott, mint amennyit vitt. Plusz százmilliót termelt. Ezt az összeget nagyra értékelem, hiszen új piacon, új termékkel produkálták az eredményt. Valamint az is nagy értéket képvisel nálam, hogy nem Nyugat mondja meg, hogy ki vagy, és mit hogyan tegyél, hanem mi vittünk oda egy olyan innovatív terméket, ami bevált. Ezek az eredmények szerintem annak is köszönhetők, hogy az ottani emberek, vállalakozások, országok kultúrája lényegesen színvonalasabb, mint ahogy azt itthon megszoktuk. Ez nagyon komoly gazdasági erő.
