Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Agárdi Pálinkafőzde teljes egészében zöldmezős beruházásként jött létre 2002-ben. A helyszín kiválasztásában döntő szerepet játszott az, hogy a környező régió kiváló alapanyagbázisként szolgál, a főzdét körülölelő gyümölcsösök szinte korlátlan forrását biztosítják a csúcsminőségű pálinka előállításához szükséges első osztályú gyümölcsnek. Emellett Agárd központi fekvése mind az alapanyagok beszállítását, mind pedig a termékeknek a fogyasztókhoz történő eljuttatását zökkenőmentessé teszi.
A szakemberek gasztronómiatörténeti eseményként értékelték 2002-ben az Agárdi Pálinkafőzde megnyitását, hiszen a gyümölcspálinkák kizárólag a magyar gyümölcsre jellemző egyedi ízvilág jegyeit hordozzák. Gazdag, friss aromáikkal, tiszta, gyümölcsös ízeikkel párlataik – a fogyasztók és a szakma egybehangzó véleménye szerint – a hazai gasztronómiában évtizedek óta létező űr betöltéséhez járulnak hozzá.
A főzde megnyitása óta eltelt időszakban a hazai gasztronómiában különleges minőséget képviselő, kézzel palackozott, sorszámozott pálinkái számottevő népszerűségre tettek szert, amit számos nemzetközi díj is tanúsít: párlatok legjelentősebb regionális versenyén, az ausztriai Destillatán több terméket arany-, illetve ezüst- és bronzéremmel tüntették ki 2003-ban és 2004-ben. Az idei megmérettetésen kiemelkedő eredményeivel valamennyi magyar versenyzőt megelőzve az Agárdi Pálinkafőzde a nemzetgyőztes címet is kiérdemelte. Az idei versenyen hat ország termelőitől érkeztek párlatok. Magyarországról hét főzde mérettette meg termékeit.
A „pálinka” hungarikum. Ez a nem hivatalos megnevezés azt jelenti, hogy a pálinka hamarosan uniószerte védett elnevezés lesz: azaz csak a Magyarországon, magyar gyümölcsből – tisztán gyümölcsből – készült párlatok viselhetik ezt a nevet. Szorosabb, földrajzi védettséget öt pálinkafajtának igényelt a magyar kormány: a szabolcsi almának, a szatmári és a békési szilvának, illetve a kecskeméti és a gönci baracknak. Ezek a nevek tehát éppoly védettek lesznek – ha Európában egyelőre kevésbé ismeretesek is –, mint a normandiai camembert, az észak-hollandi gouda sajt vagy a hagyományos modenai balzsamecet. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy a magyar pálinka – legalábbis Közép-Európában – áttörés előtt áll. A Destillatán például annyi magyar termelő indult, hogy a német és az olasz mellett magyar „országgyőztest” is hirdettek – amint az említettük, az agárdiak kapták –, a címet Vértes Tibor, az Agárdi Pálinkafőzde egyik alapítója vette át. Agárd a 142 benevezett főzde közül bekerült a kilenctagú elitklubba, a kiválasztottak körébe, azzal, hogy egy úgynevezett nagy aranyat („Az év pálinkája” díjat), négy arany-, három ezüst- és egy bronzérmet szerzett.
A pálinkakészítés
A gyümölcspálinkák készítésének főbb mozzanatai a gyümölcs feldolgozása, erjesztése és a lepárlás. A gyümölcsöt előbb gondosan átválogatják, megtisztítják, szükség szerint kimagozzák, illetve bizonyos gyümölcsök (például birs) felületén található „pihét” – kézzel – eltávolítják. Ezt követi a cefrézés, melynek során a csonthéjas gyümölcsöket szükség szerint kimagozzák, az egyéb gyümölcsöket pedig késes darálóval összeaprítják.
A párlatok minőségét – a lepárlási eljárás mellett – az alapanyagul szolgáló gyümölcs minősége, tisztasága meghatározó módon befolyásolja. A Kárpát-medence klimatikus viszonyai kitűnő feltételeket biztosítanak a csonthéjas, valamint az almás termésű és a bogyósgyümölcsök termesztésének. Ezek a gyümölcsök kiváló beltartalmi értékekkel rendelkeznek, melyeket a modern és kontrollált erjesztési technológia során igyekszünk megőrizni.
A lepárlás is különleges szakértelmet kíván. Először is az elő-, majd a közép- és végül az utópárlat gondos leválasztása elengedhetetlen a minőség megőrzése érdekében. Az elő- és utópárlat komponensei ugyanis már kis mennyiségben is tönkretehetik a fogyasztásra szánt desztillátum (középpárlat) íz- és illatharmóniáját.
Az érlelés rozsdamentes acéltartályokban vagy hordóban megy végbe. Agárdon a szilva- és a jonatánalma pálinka érlelése történik hordóban. Erre a célra kizárólag új, 230 literes tölgyfahordót használnak, amelyekben legkevesebb nyolc hónapig érlelik a párlatokat.
A minőség megóvására a palackozás során is különös gondot fordítanak a szakemberek: ez is, mint a folyamat valamennyi egyéb fázisa, kézzel történik.
Pálinkakultúra
A pálinka készítése és fogyasztása évszázados múltra tekint vissza a magyar gasztronómiai hagyományban. Történelmi források igazolják, hogy eleink már a XIV. században ismerték a párlatokat; királyi lakomákon, polgári étkezések során és falusi vigasságok alkalmával egyaránt előszeretettel fogyasztották. Károly Róbert udvarában még „aqua vitae” néven, azaz az élet vizeként ismerték, Mátyás korában a „borszesz” és a „crematura” név terjedt el. A különféle, gyümölcsből, borból, gabonából vagy esetenként más helyi alapanyagból készült párlatokra először az 1500-as években használták a pálinka kifejezést, amely aztán fokozatosan terjedt el és vált országosan alkalmazott elnevezéssé.
A múlt században aztán a hagyományos, manufakturális kis főzdéket háttérbe szorította a nagyüzemi termelés. Az ipari méretekben történő gyártás nemcsak a minőséget befolyásolta hátrányosan, de a minőségromlással a pálinka hírnevét is alaposan megtépázta. A párlatokkal szembeni bizalmatlanságot fokozta az is, hogy egészen a közelmúltig semmiféle szabályozás nem rendezte a pálinka előállítására vonatkozó előírásokat. 2002. július elseje óta azonban az európai uniós szabályok keretébe is beilleszthető, egyértelmű hivatalos meghatározással rendelkezünk. Eszerint csak azokat a gyümölcspárlatokat illeti meg az elnevezés, amelyek kizárólag friss gyümölcs vagy a gyümölcs mustjának alkoholos erjesztésével és lepárlásával készülnek, természetes vagy szintetikus adalékanyagokat pedig nem tartalmazhatnak.
A törvényi szabályozás a minőségvédelmet és a fogyasztók érdekeit egyaránt szolgálja. Elsődleges célja, hogy a magyar pálinka a legmagasabb minőségi elvárásoknak, s ezzel a legkényesebb fogyasztói igényeknek is eleget tegyen. A folyamat egyik mérföldköve az Agárdi Pálinkafőzde megalapítása, hiszen olyan kis műhely alakult itt ki, amely a manufaktúraszerű előállítás valamennyi fázisa és az itt készült termék tekintetében egyaránt mintául szolgálhat a jövő kézművesei számára is.
A jó pálinka nem csupán a méltán hírneves hungarikumok sorát gyarapítja: fogyasztása feledhetetlen élményt ígérő felfedezőút az ízek és illatok világába. Fogyasztását 16–18 fokon, tulipán alakú poharakból ajánlják aperitifként vagy digestifként – vagy csak úgy, a magunk örömére.
