A Libération francia napilap szerint leáldozott a katonai divat ideje, eltűntek a paszományok, váll-lapok és aranyozott gombok, helyet kaptak viszont a diákok rockálmai, brit stílusban. A hatalmas fehér bemutatóterem visszhangzik az elektro-rockzenétől. Az ámuló közönség visszatartja lélegzetét, míg a manökenek – hihetetlen cipősarkokon egyensúlyozva – bemutatják öltözéküket. Az öltözőben fekete-fehér csíkos nadrágok, derék tájt arab motívumokkal díszítve, hozzá rövid, szűk zakók, amelyeknek hímzését egyenesen a ház archívumából merítették (1948-ból). Hússzínben pompázó ruhák, építész stílusú rátétekkel és sok-sok nadrágkosztüm – amolyan angolszász egyetemi egyenruhastílusban. A megjelenés kifogástalan, most aztán csak az járhat a szemlélődők fejében, hogy jobb lenne gazdagnak lenni. A japán Vatanebe Junia egy igazi autógarázsban tartotta bemutatóját és fogadta közönségét. Alacsony plafon, homályos, poszt-ipari hangulat. A modellek fejükre illesztett hatalmas merev lándzsákkal vonulnak fel, egyfajta középkori korallokat idézve fel. A nagyon hangos zenét a heavy metal Mad Capsule együttes adja, a lányok ritmusra mozognak, sorokban vonulnak fel. A terepszínűre festett, nyomott mintás, ezerzsebű nadrágok és fekete hosszú zakók szinte organikus allűrt alakítanak ki, jókora, „bélmotívumokra” emlékeztető varrásokkal. Egy dekadens bálban érezheti magát az ember, Neo és Trinity hajóján, útban a cannabisfüstös Zion felé. Jean Paul Gaultier XXL-es blúzai, villanó harisnyái, amelyek megtorpannak a comboknál, körömcipők, a lányok szeme csillog, arcuk rózsaszín, hajukban itt-ott ribizli vagy szalma díszeleg – akárha most szabadultak volna egy züllött ölelésből. Egyértelmű női bájak mutatkoznak meg a sort-kombinékban, felkavaróak a csíkos férfiöltözetek, csizmával vagy másik változatban nadrág-mellény együttesben. Majd következnek a detektívregények hősnői, a fátylas özvegyek a mezeitől a mérgezőig, a rózsaszíntől a feketéig, az átlátszótól a sejtelmesig – Jean Paul Gaultier humorával és nagyvonalúságával ismét a folklór veszélyes vizein evez. A holland duó, Viktor & Rolf ismét újrakeverte a paklit egy fordított show-val, ahol minden visszafelé működött. A márkajelzésektől kezdve a ruhákon át, amelyeket úgy hordtak a manökenek, hogy a ruhaujjakba kerültek a combok (és működik!). Akárcsak a bemutató időstruktúrája, amely Viktor & Rolf üdvözlésével indult, majd megjelentek a tapsoló modellek, a háttérzene: Upside Down fordítva, remixelve, lassítva… Valóban nagyon mókás és látványos performance-t nyújtottak az ultra-glamour ruhák.
Míg a Libération a divathét és a bemutatók extremitásaira, újdonságaira helyezi a hangsúlyt, a Le Figaro francia napilap cikkében a tervezők alkotta nőiesség áll a középpontban. A lap szerint a 2006-os nyári-őszi kollekciók divatképe megörvendezteti azokat a férfiakat, akik szeretik a nőket. A modelleken elefántcsont-színű krepp nadrágok boka fölöttig visszahajtva, kötényruha, monogramos csipke. A lap felhívja a figyelmet a fehér, eltolt gombolású ingruha egyszerűségére, a mélyen, V-alakban dekoltált, csavart csipkeruhák tökéletességére. Látható volt a bemutatón elefántcsont borsalino kalap fekete szalaggal, krokodil vagy nyersvászon kistáska. Nyugodt luxus, amely azonban nem felejti el a sportos oldalt: mellény antilopbőr szegéllyel, gombolás nélküli, velúrból készült friss vajszínű ruha.
A test kultuszában most a combok és a derék dicsősége jelenik meg a Neptune kollekció bemutatóján. Alexander McQueen egy „glamazone”-t állít színre. Az első körök után, amelyek során az angol kosztüm technikáját illusztrálja egy fekete zakó-bermuda kombinációval, nagyon hamar áttér az antik ruhákra, a 2006-os év stílusában. A ruhák rakottak vagy plisszírozottak, a fenék alatt rögtön véget érőek, a felsőtest ez esetben kristályokkal kihímzett bőrszerelésbe fogva. Amikor kijön köszönni, McQueen megmutatja pólóját, rajta „we love you Kate”. Egy támogató üzenet Mossnak, barátnőjének.
A Martin Margiela-ház bemutatóján a közönség nevet és tapsol. A lányok kerekes talapzatokon tolva haladnak előre a kifutón, nadrágjuk vagy ingruhájuk mintha kreppel vagy szaténnel lenne bevonva. A befejezetlennek ható öltözetek azonban mégis kifogástalanok. A Lutznál három kartongitárral felfegyverkezett barátnő imitálja a „rockert”, aztán jönnek a pirosba és aranyba öltöztetett lánykórusok – a kollekció soron következő témájának megfelelően. Fekete, narancs háromszögek és bordó szín alkotja az egyik ingruhát. Nina Riccinél Lars Nilsson ajánl hasonló látványt, kicsit sziruposabb tálalásban. Lilás-kék ruhái éjkék csipkével keresztezettek vagy fehér rátéttel ellátottak. Fehér szatén ruha a mellek alatt övvel. Szoknyák, fehérarany és rózsaszín pamutzakók, amelyek olyan omlósak és édesek, mint az aprósütemény. Guy Laroche-nál Hervé Léger életet lehel a házba, változatos és nőies konfekció-kollekcióját kínálva. Bézs krepp ingruhák bő ujjal, széles szabással. Sikeres napot mondhat magáénak a ház.
Este Léger fehér jersey-be öltöztet, a hosszú ruhát fekete hajtókával ötvözi, a felsőtesten azsúr csipke. A Kenzónál Antonio Marras egy a 90-es évek tengerpartjaira emlékeztető kollekciót indít útnak. Kihasználja a stílus adta szabályokat a kék-fehér csíkokkal rakott hosszú ruhákban, amelyeken nyomott virágminták keverednek a Marras „sékerében” összerázott divat szerint. A század eleji elefántcsontszínű csipkés ruha kék Wedgwood szalaggal díszítve elbűvölően hat a modelleken a széles szalmakalap alatt.
Ignácz Valéria