Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tenisz, vagyis a fehér sport elnevezés – egy-két kivételtől, például Andre Agassitól eltekintve – az elegáns ruhára utal, amelyet ennek a valójában ősi játéknak a játszása közben máig is viselnek. Nem is hinnénk, hogy a tenisz kezdetlegesebb formáját már az ezerháromszázas években is játszották. Feljegyzések tanúsága szerint a francia szó, „tenez” vagyis „Fogjátok!” jelölte azt a labdajátékot, amelyet labdaházakban játszottak férfiak, nők és gyerekek egyaránt. De nemcsak a franciáknál volt népszerű, Európa-szerte űzték, sőt, még nálunk is – Széchenyi grófról is tudjuk, hogy nagyszerűen játszott.
A modern értelemben vett teniszjáték azonban viszonylag fiatal, mindössze százéves múltra tekint vissza. Az első igazi versenyt akkor rendezték meg, amikor a wimbledoni All England Croquet Club 1875-ben átadta füves pályáját a teniszezőknek. Ma ez már így működik: a Nőitenisz Szövetség (WTA) és a Professzionális Teniszezők Szövetsége (ATP) – a férfiak exkluzív klubja – rangsorolja a profi játékosokat. A modern kor elvárásainak megfelelően számítógépes rendszerben rendezik sorrendbe őket, az egyes versenyeken elért pontszámok alapján. Utóbbiak közé tartozik a „négy nagy”, azaz a Grand Slam bajnokság (Australian Open, Roland Garros, Wimbledon, US Open), valamint a nemzetközi tornák. A Grand Slam versenyeket, illetve a férfi- és női csapatok nemzetközi bajnokságát (Davis Kupa, Federation, azaz Fed Kupa) a Nemzetközi Tenisz Szövetség (ITF) szervezi.
Hogyan lehet megfogalmazni tehát ennek az oly hosszú fejlődésen átment játéknak a lényegét? A tenisz egy téglalap alakú, simára hengerelt gyepes vagy salakos pályán, két vagy négy játékos által játszott labdajáték, amelyben a pálya közepén keresztben kifeszített, alacsony háló fölött kell a labdát ütővel átütni, illetve visszaütni. A játék pontozásának lényege, hogy ha a háló fölött eggyel többször ütjük át az ellenfél térfelére a labdát, mint ő a miénkre, akkor szereztünk egy pontot. Ha elegendő pontot gyűjtünk, akkor miénk a játék, ha elegendő játékot, akkor miénk a játszma, ha pedig elegendő játszmát érünk el, akkor a mérkőzés is. A pontokat azonban 15, 30, 40 egységekkel jelölik.
Először is nem mindegy, milyen a pálya, amin lehet salakos, aszfaltozott, füves, esetleg fa vagy porózusabb beton, illetve kemény borítás. A játék stílusát nagyon befolyásolja a talaj, hiszen a hagyományos füves pályák sokkal gyorsabbak, megcsúszik rajtuk a labda, míg a salakos pálya lassúbb. A pálya felszíne fehér vonalakkal részekre van osztva. Középen a 91 centi magas hálót két oszlop közé feszítik ki.
Amikor elkezdődik egy mérkőzés, a vezetőbíró jelenlétében sorsolnak, hogy ki kezdje az adogatást (szerva). Ezt általában pénzfeldobással döntik el. Ezután az ellenfél megválasztja, hogy melyik térfélen szeretne játszani, majd elkezdődik a meccs.
Az adogatás a labdamenet első ütése, amelyet mindig az alapvonal mögül kell megtenni. A labdának lepattanás nélkül kell átrepülnie a hálón, majd az ellenfél jobboldali adogatóudvarában kell lepattannia. Ha az első szerva nem sikerül (hosszú, illetve széles lett vagy beleakadt a hálóba), még egy lehetőség áll a játékos rendelkezésére. Ha az a játékos, aki szervál, „belép”, azaz átlépi az alapvonalat, akkor lábhibát vét. Ha az ellenfél nem tudja fogni a szervát, ezt ásznak nevezzük. Ha megtörtént az első pontszerzés, az adogató a következő pontért már az alapvonal középjelétől balra szervál, a fogadó is átsétál a bal oldalra és ott, a bal fogadóudvarban várja a szervát. A második pont után újra a jobb oldalról a jobb fogadóudvarba kell szerválni, s így váltogatni a játék (game) végéig. A következő játékban az ellenfél szervál a fenti szabályoknak megfelelően. Szabály továbbá, hogy minden páratlan, azaz az első, harmadik stb. játék (game) után a teniszezők térfelet cserélnek. A mérkőzések ennek alapján a következő egységekre bonthatók: pont (point)–játék (game)–játszma (set)–mérkőzés (match).
A mérkőzések a nőknél háromból két nyert játszmáig tartanak, ugyanez érvényes egyes férfi tornákon is, azonban a nagyobb versenyeken a férfiak esetében a meccs három nyert játszmáig tart (ami gyakran azt eredményezi, hogy le kell játszani mind az öt játszmát). Az nyeri a játszmát, aki először nyer meg hat játékot azzal, hogy az ellenfélnek kettővel kevesebb nyert játéka van, 6-6-nál döntő játékkal döntik el (Tie-break).
Ha ezek után kedvet kaptunk, azért ne lepődjünk meg, ha az első teniszleckék még az ütőfogásra, az ütésfajtákra és az ütéskivezetésre összpontosítanak majd. Profibb szinteken azonban már nemcsak az alapütéseket és alapszabályokat kell elsajátítanunk, hanem figyelnünk kell a testsúly áthelyezésére, a lábmunkára sőt, még gondolkodnunk is kell, hiszen lehetőségünk van taktikákat alkalmazni.
