Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Molnár Csaba
A balatoni vitorlásélet az elmúlt tízegynéhány évben markáns fordulatot vett. Míg a tavon korábban a versenyhajó – alapvetően az olimpiai programban szereplő – osztályok képviselői jelentették a „mezőny” zömét, addig mostanra bőven túlsúlyba kerültek a döntően magánfinanszírozású, tőkesúlyos nagyhajók, amelyek közül persze sok típus osztályba szerveződve komoly versenyeket fut. Ezzel párhuzamosan sajnálatosan megcsappant az olimpiai hajóosztályok létszáma, sok patinás klub pénzügyi krízishelyzetbe került a korábbi állami pénzforrás elapadásával – több közülük meg is szűnt. Mostanra a versenyvitorlázás is gyakorlatilag magánerőssé vált, az olimpiára vagy kvótaszerzésre készülő versenyzők sikeressége is alapvetően a szponzorok felkutatásának eredményétől függ.
Ezzel szemben a nagy(obb) hajós vitorlázás a Balatonon már-már tömegsporttá vált – igaz, nem a klasszikus értelemben. A tavon ugrásszerűen megnőtt a – többnyire magánkézben lévő – vitorlások száma, megjelentek a korábban csak a nyugati tavakon, illetve tengeri kikötőkben látható, nemritkán kisebb lakás méretű, minden kényelmi és technikai felszereltséggel ellátott jachtok. Ez megmutatkozik a Balaton leghíresebb – és Európa leghosszabb – tókerülő versenyén, a Kékszalagért futott regattán rajthoz álló vitorlások számának növekedésében is. Igaz, mostanában – a Balaton évek óta rendkívül alacsony vízállását tekintve –, úgy tűnik, egy időre ismét a kisebb, „emberléptékű” hajóknak jut nagyobb tér a vízen és a kikötőkben.
A vitorlázás divattá válásával párhuzamosan reflektorfénybe kerültek a hazai hajóépítők, akik egyre-másra hozzák ki az újabb fejlesztésű modelleket, azaz nemcsak a külföldről vásárolt hajók népesítik be a tavat, egyre izmosabb a hazai gyártási háttér is. Több magyar fejlesztésű hajó iránt is növekszik a külföldi kereslet, miután sikerrel szerepeltek nagy európai túraversenyeken. A hazai gyártók a nagyhajós vitorlázás mindkét ágának újabb és újabb fejlesztéseket kínálnak. A spéci, versenyzésre, sebességre tuningolt, a kényelmi felszereléseket csaknem teljesen nélkülöző hajók mellett mind szélesebb választék áll az elsősorban családi vitorlázásra, túrázásra vágyók rendelkezésére is.
keretes
A vitorlázás gyors népszerűsödésére rámozdult a hazai befektetők egy része is, ami a gyors egymásutánban megjelenő magánkikötők épülésével járt. Jelenleg szinte minden nagyobb tóparti településen működik vitorláskikötő, az elsőt Tihanyban, a legutóbbit Balatonfűzfőn nyitották meg. Egyikük-másikuk már olyan szintű szolgáltatásokat nyújt, ami képessé teszi nemzetközi versenyek rendezésére is. A magánkikötők színvonala jellemzően lényegesen meghaladta az azóta ugyancsak eszmélő Mahart kezelésében lévőkét, ám a hajózási társaság felvette a kesztyűt és egyre-másra nyitja meg, illetve újítja fel kikötőit, jelenleg 10 nagyobb és 11 kisebb befogadóképességű vitorláskikötőt üzemeltet a Balatonon. Szántódrév és Tihanyrév kivételével minden kikötőjük igénybe vehető túrázás alkalmával – ez igaz a magánkikötőkre is, azaz a túrázók bármelyikbe betérhetnek éjszakára, feltéve, hogy van szabad vendéghely. A társaság minden nagyobb kikötőjében egyidejűleg 5–10 vendéghajót tudnak fogadni, a helyek többségét éves bérletben adják el. A népszerűbbekben – mind a Mahart-, mind pedig a magánkikötőkben – jószerivel csak kihalásos alapon lehet helyet vásárolni.
kerets2
Ma már több száz kisebb-nagyobb vitorlás sorakozik fel a rajtvonalon a jellemzően július közepe táján megrendezett Kékszalag-verseny rajtjánál, összesített értékük csak milliárdokban mérhető. Az is előfordul, hogy kifejezetten erre a versenyre hoznak be spéci, sebességre tervezett és épített hajókat külföldről – ez is mutatja a Kékszalag presztízsének növekedését. Kisebb vita is kerekedett a fejlődés irányáról, megjelentek a tavon ugyanis a vitorlázás Forma–1-ét jelentő, olasz tervezésű Libera osztály képviselői is, amelyek a hagyományosnak nevezett hajókkal gyakorlatilag legyőzhetetlenek. A hazai hajóstársadalom egy része ezért etikátlannak, sőt szabályellenesnek tartotta e „rohanógépek” a Kékszalagon való részvételét.
