- Azt tapasztaltam, hogy az egészségpénztárak vezetői vagy orvosok, vagy pénzügyesek. Ön szerint ezen a területen melyik végzettség a fontosabb?
- Tapasztalataim szerint mindkettő és konkrétan egyik sem. Családunk orvosokból és gyógyszerészekből állt, tulajdonképpen azt is mondhatom, hogy kórházban nőttem fel. Fel sem merült, hogy ne az egészségügyben dolgozza. Bankár ősöket is magam mögött tudhatok azonban, gyerekkoromban keresztapámmal sok ilyen szimulációs játékot játszottunk. Így lettem közgazdász-szociológus. A karrieremet tudatosan építettem, húsz éve foglalkozom konzekvensen ezzel.
- Kezdetekben nem voltak viszont még egészségpénztárak...
- Itt nem. Ösztöndíjasként Németországban viszont már az ottani egészségbiztosítási rendszert tanulmányoztam, talán ott is maradok, ha Andorka Rudolf rektor-professzor nem hív haza. Egyetemi karriert szánt nekem, de az elméleti munkához túl tevékeny vagyok. Számomra nagyon fontos, hogy amit kitalálok, azt meg is tudjam valósítani. A pénztárfelügyeletre - ami a mostani pénzügyi felügyelet egyik jogelődje volt - már a megszületett egészségpénztári szabályozás miatt mentem, végül az engem kevésbé érdeklő nyugdíjpénztári szabályozással kellett foglalkoznom - akárcsak ezt követően a Pénzügyminisztériumban is, ahol a nyugdíjreform előkészítésében vettem részt. Minden egyes munkahelyemen valami teljesen új dologban vettem részt; a Hungária Biztosítónál (a mai Allianz) például elindítottam az egészségbiztosítási ágazatot.
- Ez nem látszik sikertörténetnek, a biztosítóknál ugyanis még ma sem tudtak igazán teret nyerni ezek a termékek. Nem gondolja, hogy egy egészségpénztárhoz akkor kissé ingatag volt az alap?
- A Patikapénztár kitalálását innovációként, az elindítását viszont magam is merészségként értékelem. Hat évvel az önkéntes pénztárak létrehozását megengedő törvény megszületése után azt tapasztaltam, hogy a munkaadók és családok figyelme szinte kizárólag a nyugdíjpénztárak felé irányult, holott az emberek egészségügyi kiadásai nominális értéken tíz év alatt közel tizenötszörösére növekedtek. Ez önmagában is jelezte: van keresnivaló ezen a piacon. Természetesen tudtam, hogy rengeteg ötletre, szervezésre és kitartásra lesz szükség, de bíztam magamban és a támogatóimban.
- Kik állnak valójában a Patikapénztár mögött?
- Kigondoltuk, hogy a szolgáltatók egy meghatározott körét, a gyógyszerészeket, bevonjuk a Patikapénztár működtetésébe. A kezdeti 165 befektető biztosította az induló létszámot és a szükséges pénzügyi forrásokat is. A gondolat merész volt, de működött. A választás azért esett a gyógyszerészekre, mert gyógyszerre mindig költünk majd, akármilyen reformot gondoljanak ki a döntéshozók. Ez a szakma ráadásul - ritka példaként az egészségügyben - mindig minden egyes forintjával el tudott számolni. Az indulás utáni néhány évben, amikor az úttörőket gyakran sújtó bizalmatlansággal kellett szembenéznünk, csak az átláthatóság és precizitás volt a fegyverünk. A sikertörténethez persze ennél több kellett. A gazdasági élet különböző területein már bevált módszereket új funkciókkal felruházva alkalmaztuk a Patikánál. Ilyen például a saját adminisztrációs rendszer, a szolgáltatói háttér érdekeltté tétele és a patikakártya.
- Emiatt éri alighanem a legtöbb támadás a pénztárat. Versenytársaik szerint ugyanis, kihasználva a patikusokkal kialakított kapcsolatot, egyszerűen ellehetetlenítik, hogy a gyógyszertárakban más plasztikokkal is lehessen fizetni. Ön szerint ez normál piaci eljárás?
- Ha így lenne, valóban mindenféle csúnya dolgot lehetne a fejemhez vágni. Ezzel szemben: a bankok által telepített kártyaleolvasó terminálok után a forgalom meghatározott százalékában jutalékot kell fizetni, amit a gyógyszertárak szűkös árrése nem visel el, a patikakártya elfogadása azonban szolgáltatóink számára díjmentes. Itt sem álltunk viszont meg. A Patikapénztár saját autorizációs központján keresztül egy telefonkészülék segítségével is lehet a kártyánkkal fizetni. Egy banknak értelemszerűen nem lehet érdeke egy kistelepülésen rendelő természetgyógyász bankkártya-elfogadásra való felkészítése. Nagyon fontos az is, hogy olyan rendszert építettünk ki, ami lehetővé teszi a gyors elszámolást. A mi partnereinknek tehát nem kell sokáig várniuk a pénzükre. Mi, ha nem ez a piacszerű viselkedés?
- Említette a német ösztöndíjat, de tudom, hogy több világnyelven is beszél. A siker mögött nem az áll, hogy ügyesen tudott felhasználni külföldi tapasztalatokat?
- Az osztrák határ mellett Zala megyében születtem, már általános iskolás koromban tolmácsoltam, a nagyapám pedig az Egyesült Államokban élt, így belenőttem az angolba. Az oroszt az iskolában tanultam meg, a franciát pedig akár passziónak is nevezhetjük. Ezzel együtt hangsúlyoznám, hogy a Patikapénztár konstrukciója nem más külföldi vagy akár történelmi példa másolásából született.
- A Patika ma már komplett csoport, indítottak a tehetősebbeknek másik egészségpénztárt (Új Pillér), de nyugdíjpénztárt (Tradíció) is. Eddigi életútja alapján nem lenne számomra meglepő, ha az egészségügyi reform "hullámán" most meg a kötelező egészségpénztári piacra akarna beszállni.
- Őszintén szólva megfordult a fejemben, de a jelenlegi szabályozási bizonytalanságok miatt erről most nem szeretnék többet mondani.
- Szabályozási "bukfencekben" az egészségpénztári szektorban sincs hiány, néha mintha kifejezetten a kasszák tönkretétele lenne a kormányzat célja. Megszokta, vagy azért felmerült önben időnként, hogy inkább megszökik?
- Vannak, akiket a nehézségek megoldása visz előre. Én ilyen vagyok.
B. Judit Varga