Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Boldog egyetemista koromban, a nyolcvanas években a Közgázon szervezés tantárgyból hetekig egyetlen folyóiratcikkel foglalkoztunk. A tanulmány szerzői arra keresték a választ, hogy min múlik a szocialista vállalatok sikeressége, és azt találták, hogy nem a cégvezetés vagy a dolgozók rátermettségén, hanem kizárólag az állami szabályozókon. Amikor ezek, például a bérgazdálkodás szabályai változtak, akkor tömegesen váltak a vállalatok nyereségesből veszteségessé és viszont. A cikk ki nem mondott mondanivalója szerint a piacgazdaságban bezzeg éppen ellenkezőleg mennek a dolgok.
Ezzel szemben mit látunk ma? Egy hazai médiavállalkozás nyereségessége, sőt sokszor léte azon múlik, milyen tb-szabályok vonatkoznak az ágazatára. Amikor ezek kedvezőek vagy megkerülhetők, akkor megy a cég szekere, amikor változik a szabályozási környezet, akkor megnyílik alatta a föld.
Ennyit a piaci önszabályozásról.
Ezzel persze nem akarom felmenteni az ingyen munkát elfogadó foglalkoztatókat és médiaiskolákat. Biztos meg tudják magyarázni, miért nem tehetnek mást, mint ezt, sőt ideológiát is fabrikálhatnak a dologhoz, de ettől még jó ha tudják – szörnyű indulatok magvát vetik el és csíráztatják ki a kifosztott gyakornokok lelkében, amelyek szárba szökve, utálattá nőve tesztelik a társadalom összetartó erejét. Talán ők sem kíváncsiak arra a gyűlöletgyomra, ami ebből végül kifejlődhet.
