Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Reformjavaslatának egyik kiindulópontja, hogy a közszférában bevezetné a feladatalapú foglalkoztatást, azaz a létszámot az igényektől függően, szakmai szabályok alapján határozná meg. Mit jelentene ez, ezerkötetenként engedélyeznének egy könyvtárost?
– A létszámot sok összetevő alapján határozhatjuk meg. Konkrétan a könyvtári példánál a könyvtár feladata, típusa, a kötetek száma, illetve az dönt a foglalkoztatási mértékről, hogy országos, megyei, városi vagy helyi, illetve tudományos vagy közművelődési könyvtárról van-e szó. Foglalkoztatási normákat bármelyik közszolgálati területen meghatározhatunk.
– A javaslat szerint például már bevált nemzetközi mutatók alapján. A társadalomnak Magyarországon eltérőek az igényei a közszolgáltatások iránt, de az intézmények felszereltsége is más. Átültethetőek az európai normák a magyar rendszerbe?
– Adaptálhatók, az igények figyelembevétele mellett. Ha összevetjük a magyar közszféra valóságos létszámadatait az uniós átlaggal, láthatjuk, hogy nálunk a foglalkoztatás összességében lényegesen alacsonyabb. Ennek ellenére nem az EU-átlag elérése a cél, hanem az egyes területek közötti kiegyenlítés. A helyi igényeket kiszolgáló egészségügyben, a szociális ellátásban, a kulturális alapszolgáltatásoknál, az oktatás bizonyos szintjein, sőt az önkormányzati igazgatás egyes területein nincs annyi foglalkoztatott, hogy kielégíthessék a lakosság egyre növekvő igényét a közszolgáltatások iránt. Máshol viszont létszámtöbblet van.
A reformnak is több útja van
– Az ön reformelképzelését meg kell előzze az intézményi reform. Mit lehet tenni addig, amíg nem alakítják ki az új struktúrát és nem szüntetik meg a párhuzamosságokat?
– „A tyúk vagy a tojás” probléma felvetése miatt bukott meg a rendszerváltás óta minden nagy reform. Együttesen kellene megvalósítani a közfeladatok új felsorolását, az intézményi – nem csak közigazgatási – reformot, valamint a feladatalapú foglalkoztatást és finanszírozást. Mindez egy év alatt megoldható, még a kormányzati ciklus elején.
– A csapból is a reformígéretek folynak. Elképzelhető, hogy ezeket együtt valósítják meg?
– A kormány még egyik kérdéskörben sem döntött, folynak a koalíciós tárgyalások. Mindenki egyetért a reformok szükségességében, de arról, hogy milyenek legyenek, lényegesen kevesebb szó esik. Két fő irányt látok. A restriktívek csoportjához tartozók szerint minden reform pusztítás, ezért iskolabezárásokkal és privatizációval riogatnak vagy Churchillt idézően azt mondják, hogy a reformok csak „vért, verítéket és könnyeket” jelentenek. Egyes közgazdászok és politikusok, valamint a kiáltványokat közzétevő, cikkeket publikáló, nyomást gyakorló gazdasági elit szerint hatalmas létszámcsökkentésre, bérbefagyasztásra, radikális költségvetési kiadáscsökkentésre lenne szükség.
A másik irányt képviselő, fejlesztéspárti csoport szerint – a társadalom valós igényeire építve – újra kell listázni a közfeladatokat, ehhez „szabni” az intézményrendszert, majd megvalósítani a fejlesztéshez szükséges finanszírozást, foglalkoztatást. Így csökkenthetők a kiadások, racionálisan szervezett, hatékonyan működő, rugalmas, szolgáltató állami, önkormányzati közfeladat-ellátás hozható létre. Ezt az álláspontot képviselem magam is.
Egyszer majd
a teljesítmény is számít
– A közszférában maradó dolgozók számára új bérrendszert alakítana ki, amelynek fontos részét képezné a teljesítményarányos fizetés. Ki határozná meg egy-egy dolgozó teljesítményét?
– Ma is sokan megítélik a közszolgálati dolgozók tevékenységét, de következmény nélkül. Az új rendszerben szakmai szempontok szerint értékelne a közvetlen vezető, a felette lévő vezetés és maga a szakma. Ezek kontrollját a reprezentatív szakszervezetre bíznám. Értékelő volna a közszolgáltatást igénybe vevő lakosság is, hiszen tőlük rengeteg visszajelzés érkezik.
– A teljesítményarányos rész a teljes bér 10-20 százalékát tenné ki. Az átlagkereset nettó 80 ezer forint a közszférában. Véleménye szerint ilyen viszonyok mellett a szakszervezet, a vezető meg annak a vezetője megteszik majd a kevésbé aktívan dolgozókkal, hogy nullára értékelik a teljesítményét?
– El kell választani a szociális szempontokat a munkaértékeléstől, hogy érvényesüljön a differencia dolgozó és dolgozó között. Sokan várják már, hogy ne a szemük színe, a mosolyuk vagy egyéb, nem a teljesítménnyel összefüggő tényező alapján értékeljék őket, hanem a munkájuk minősége, eredményessége szerint. Ma a közszolgálati munkahelyeken gyakran a jelenlétet fizetik meg, ezt ösztönzi a régi bérrendszer is. Sokszor többet keres az, aki csak meghúzza magát, azzal szemben, aki újít, javaslatokat tesz, küzd – és ehhez konfliktust is vállal.
– A könyvében azt írja, hogy a területek között lévő igazságtalan különbségeket meg kell szüntetni. Melyek a hátrányosan megkülönböztetett területek?
– Eleve elfogadhatatlan a köztisztviselők és a közalkalmazottak közötti megkülönböztetés. De eltérő a keresete például egy takarítónőnek, attól függően, hogy minisztériumban, önkormányzati hivatalban vagy bölcsődében dolgozik. A feladat ugyanaz, a követelmény ugyanaz, csak a munkavégzés helye és a bér más.
Nem fosztanánk meg viszont senkit mai bérétől, mindenkinek fokozatos emelést biztosítanánk. De differenciáltan: aki eddig igazságtalan elmaradást szenvedett el, annál dinamikus emelést hajtanánk végre, aki indokolatlanul sokat keresett, annak bére nem növekedne nagymértékben. Öt év alatt, fokozatosan alakulna ki az új bérstruktúra.
A programot elbírná a büdzsé
– Mennyibe kerülne az ötéves program?
– A törvénnyel érintett közszolgálatokban összesen mintegy 690 ezer fő dolgozik, ebből 580 ezer közalkalmazotti, 100 ezer köztisztviselői státusban. A tervezet a bérek reálértékének növelése ellenére sem igényel lényeges többletforrást. A közszféra jelentős lemaradásban van a versenyszférától, statisztikailag 20 százalékkal alacsonyabbak a bérek, a valóságban azonban a különbség 40-50 százalék is lehet. Az előző ciklus elején azt gondoltam, hogy a 2002-es bérfejlesztést követően további 400-500 milliárdra lenne szükség a normális bérrendszer kialakításához. A mai javaslat belefér a konvergenciaprogramba, évente körülbelül 35 milliárd forintot igényel csupán. Ezért támogatja a terv fokozatos megvalósítását a Pénzügyminisztérium is.
– A szolgálati jogviszonyban lévő fegyveres, védelmi és rendészeti területen dolgozók miért nem kerülnek a rendszerbe?
– Egy rossz kompromisszum miatt ki kellett vennem őket a törvénytervezetből. Nagy volt az apparátus ellenállása, hiszen ezeken a területeken a legtöbb a privilégium és a legmagasabb a bér. Véleményem szerint a későbbiekben az új rendszerhez csatlakozhatnak a fegyveres, védelmi dolgozók mellett a bírósági, ügyészségi dolgozók is.
