Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Ez az első alkalom, hogy nem az Egyesült Államokban dolgozik. Mi hozta ide? Mennyire jelent kihívást önnek egy sörgyár vezetése?
– Szakmailag nagy lehetőségnek és kihívásnak tartom, hogy a legnagyobb magyarországi sörgyár vezetője lehetek. Megtiszteltetés számomra, hogy a belső kiválasztási eljárás során engem találtak a legalkalmasabbnak az InBevnél a vezérigazgatói pozíció betöltésére. Személy szerint az is vonzott, hogy Chicago után Budapesten élhetek. Két éve feleségemmel – akinek nagyapja Magyarországról származik – már jártunk itt. Európai körúton vettünk részt ügyfelekkel és lehajóztunk a Dunán. Nagyon tetszett a város, és amikor lehetőségem nyílt idejönni, bevallom őszintén, szinte gondolkodás nélkül igent mondtam.
– Mikor hallott először Magyarországról?
– A 1980-as évek végén, amikor itt elkezdődtek a politikai változások – szinte elsőként a keleti blokkban – nagyon sokat foglalkozott ezzel a sajtó. Én is akkor figyeltem fel Magyarországra. Fontosnak tartom, hogy – ha már itt élek – megismerjem a magyar nyelvet és kultúrát. Tartok azonban attól, hogy lemaradok majd a feleségem mögött, ő ugyanis már elkezdte a magyar nyelv tanulását és jól is halad vele.
– Kereskedőnek tartja magát vagy inkább válságmenedzsernek?
– Semmiképpen nem tartom magam krízismenedzsernek, ahogy nem gondolom azt sem, hogy a Borsodi Sörgyár válságban lenne. A szervezet jól működik, a márkákkal és az üzletmenettel sincs semmi probléma.
– Az InBev európai exportközpontja Csehország, a pénzügyi pedig Magyarország lesz. Részt vesz a magyar csapat felállításában, illetve vezetésében is?
– Nem, ezt egy leuveni projektteam végzi majd. Most folynak az egyeztetések az érdekképviseletekkel és a dolgozókkal minden érintett országban. A változás ugyanis létszámleépítésekhez vezethet Belgiumban, Németországban, illetve más országokban. E konzultációs folyamat végén lehet csak elkezdeni az említett pénzügyi központ létrehozását, illetve pontos helyének meghatározását. Az egyeztetés a tervek szerint néhány hónap alatt lezárul, ám ez a sörgyár életét nem befolyásolja.
– A hírek szerint az említett változás nyomán Csehországban 107, Magyarországon pedig 188 új munkahely jön létre, de összesen hány embert bocsát el az InBev? Pénzügyi téren mit vár a vállalat az átalakítástól?
– A támogató tevékenységeken – mint például a pénzügy – elért megtakarításokkal javítani tudjuk az alaptevékenységek, azaz a gyártás és kereskedelem teljesítményét. Az európai szolgáltatási központ létrehozásával az a célunk, hogy olyan integrált, keresztfunkcionális szervezetet hozzunk létre, amely jobban fokuszál a fogyasztókra, a vevőkre és a beszállítókra. Azt még nem lehet tudni, milyen mértékű lesz a megtakarítás, de ezt az InBev mint tőzsdén jegyzett cég közzéteszi majd. Az első lépésben Belgium, Luxemburg, Németország és Magyarország pénzügyi szolgáltatásait vonják össze, ez jelenti az említett 188 új munkahelyet, amely még több lesz majd, ha a többi európai országot is bekapcsolják a rendszerbe. Az előzetes számítások szerint ugyanakkor idén már az első félévben 360 munkahely szűnik meg öt európai országban.
– Találkozott már a versenytársak cégvezetőivel?
– Igen, februárban már találkoztunk, mivel a Magyar Sörgyártók Szövetsége havonta tart elnökségi ülést. Szerencsésnek tartom a rendszeres egyeztetéseket, mivel nem sok olyan iparág van, ahol szóba állnak egymással a versenytársak vezetői. A söriparban ez azért is fontos, mert olyan közös érdekek kötnek össze minket, amelyek szükségessé teszik az együttműködést. A jogszabályi környezet, az évente felmerülő jövedéki adó kérdése kapcsán sok a tennivaló. Magyarországon ugyanis a sör hátrányos helyzetben van a borral szemben.
– Miben hasonlít, illetve különbözik az amerikai és a magyarországi sörpiac?
– Mindkét piacon társasági italnak számít a sör. Egy márka sikere nagymértékben múlik azon, hogy a gyártó milyen kapcsolatot tud kialakítani a nagy- és kiskereskedőkkel. Hasonló vonás még, hogy mindkét piac meglehetősen szabályozott, és komoly kihívást jelentenek a borok és az égetett szeszes italok. Különbség viszont, hogy míg az Egyesült Államokban a sör körülbelül 80 százalékát a kiskereskedelmen keresztül értékesítik és csak ötödét a vendéglátóhelyeken, Magyarországon ez az arány fele-fele. Jelentős eltérés, hogy az Egyesült Államokban a teljes forgalmazás nagykereskedőkön keresztül bonyolódik le, a törvény szerint a gyártó nem is adhat el közvetlenül a kiskereskedőnek sört. Magyarországon ugyanakkor a forgalom jelentős része éppen a kiskereskedők felé irányul. A meghatározó amerikai márka mellett ott ráadásul még kétezer másik is jelen van a piacon, míg itt ennél jóval kevesebbel kell számolnunk.
– Gondolkodott már a jövőjén, hogy mi lesz a következő állomás? Esetleg Kína?
– Bizonyára önt is az a cikk köti le, amelyen éppen dolgozik, és azt tekinti kihívásnak. Én is mindig az aktuális munkámmal foglalkozom. Most „tanuló fázisban” vagyok, hiszen csak öt hete érkeztem ide. Nagyon bízom abban, hogy hosszabb időt tölthetek itt, és egyáltalán nem gondolkodom azon, mi lesz majd később. Itt szeretnék sikeres lenni: Magyarországon, a magyar kollégákkal. A beszélgetés elején kérdezett a kihívásokról, az előbb pedig a sörpiacról. Az Egyesült Államokban egy meghatározó sörpiaci szereplő van, amely mellett a többiek megpróbálnak érvényesülni. Itt mi vagyunk a piacvezetők, de a három nagy szereplő csaknem azonos piaci részesedéssel rendelkezik. Jelentős kihívás, hogy ebben a helyzetben megerősítsük vezető pozíciónkat. Megtisztelőnek érzem, hogy olyan csapattal dolgozhatom együtt, amelynek tagjai hozzájárultak ahhoz, hogy a Borsodi az új évezred elejére Magyarország legnagyobb sörmárkája, illetve piacvezető sörgyára legyen. Vannak olyan emberek Bőcsön, akik már az alapítástól, az 1970-es évek elejétől ott dolgoznak. Ilyesmivel ritkán találkozni a világban, pedig az ebből adódó családias légkörben dolgozni páratlan élmény és kihívás.
