Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Önök is számítógépes játékok „tanulmányozásával” kezdték a barátkozást az informatikával, mint oly sokan mások, vagy már kora ifjúságukban is mélyebb ismeretséget kötöttek az it-vel?
– Személy szerint az informatikával való kapcsolatom családi indíttatású. Édesapám a Szinvanet Kft. ügyvezetője, így azok közé a szerencsés gyerekek közé tartoztam, akik otthonában már a nyolcvanas évektől kezdve mindig volt személyi számítógép. Ennek nyomán természetes volt, hogy számítástechnikai specializációjú középiskolai osztályba jártam, itt alakult ki azután az a baráti kör, amely a későbbi cégünk megalapításában részt vett. Ekkor persze még rengeteget játszottunk egymással számítógépes játékokat is, például stratégiai játékokat.
– Eszerint már a kezdeti „munkamegosztásban” is önre hárult a vezetés reszortja?
– Az alapítás időszakában nem volt különösebb feladatmegosztás közöttünk, és nem lévén a cégnek külön menedzsmentje, közösen oldottunk meg minden problémát. Később sem azért lett a cégvezetés az én szerepem, mert „uralkodói” ambícióim lennének, hanem mert engem érdekeltek leginkább a csapatjátékok alapvető módszerei. Akkoriban kosárlabdáztam, ami például sok analógiát kínált a piaci viszonyok elemzéséhez. Mindkét esetben fontos, hogy a játékos lásson a pályán, egyszerre elemezze a saját társai, illetve az ellenfél mozgását, gyorsan felismerje a helyzeteket és reagáljon azokra.
– Így már akkor sem csupán az informatika szűken vett technológiai oldalával foglalkoztak, hanem figyelték a szakma üzleti oldalát is?
– Önképzőköri jelleggel ugyan, de tudatosan követtük nyomon a kilencvenes évek elején-közepén fejlődésnek induló internetgazdaság alakulását. A napilapokból és a szaklapokból, illetve a világhálóról megszerezhető információkra vadásztunk, ami kiegészült azzal, hogy egyik társunk Németországban élt, és onnan „tudósított” bennünket az ottani it-ágazat technológiai-üzleti fejleményeiről. Eközben rengeteg ötletünk támadt, amelyek lehetséges megvalósítását egymással megvitatva, elméletben „játszottunk le”, illetve amelyek egy részét a német kapcsolaton keresztül megpróbáltunk eladni. Mindennek végeredménye lett a hobbivállalatként megalakított Interactive Net Design Bt.
– Mit jelent ebben az összefüggésben a „hobbi” jelző?
– Azt, hogy kezdetben csak ki akartuk próbálni, mire lennénk jók, ha „komolyra fordulna” az internetes technológiák, az internetgazdaság iránti érdeklődésünk, és a megszerzett tudásunkból a hobbi adta örömökön túli hasznot is akarnánk szerezni. A dolog 1998-tól kezdett igazán élesben menni, amikor kapcsolatba kerültünk az elektronikus banki üzleti alkalmazások németországi vezető cégével, a Brokat AG-val, és erre a területre specializálódtunk.
– Miből tudták elindítani a céget?
– A szülők nem nagyon támogatták akkoriban a vállalkozás ötletét, mert attól tartottak, hogy az egyetemi tanulás rovására fog menni. A pénzt főként a kinti társunk által szerzett munkákért, illetve az itthoni megbízásokért kapott díjazás visszaforgatásával teremtettük elő, illetve részben oly módon, hogy az első három-négy évben mi, az alapítók ingyen dolgoztunk. Szerencsénk, hogy családi hátterünk lehetővé tette ezt.
– Megírták az újságok, hogy 1999-ben a német Brokat Infosystem AG kelet-európai képviselőjévé váltak, ami lendületet adott az IND-nek. Milyen tanulságokat vontak le a Brokat későbbi csődjéből? Ezt akár szerencseként is megélhették, hiszen így nyílt lehetőségük a németek online banki üzletágának és nemzetközi ügyfélkörének megszerzésére.
– Szerencsének akkor ezt semmiképpen sem tekintettük, ugyanis rengeteg projektünk futott a Brokattal közösen, ezért már a csődjüket megelőző időszakban gondokat okoztak – a későbbi bukást előre jelző – késlekedő fizetéseik, az összeomláskor pedig komoly pénzeink ragadtak bent náluk. A tanulságokat azért persze levontuk az esetből. Korábban is kétkedve figyeltük azt az üzleti modellt, amely alapján a Brokat tevékenykedett, igaz, tőzsdei vállalat lévén bizonyos fokig kényszerpályán mozogtak. Szemben az IND-vel, amelyet igyekeztünk saját forrásokból finanszírozni, a Brokat befektetői tőkére támaszkodott. A tőzsde gyors növekedést várt el tőlük, s hogy ennek megfeleljenek, többet költöttek annál, mint amennyit megtermeltek.
Emiatt folyamatosan veszteségesek voltak. A fejlődés érdekében igyekeztek megvetni a lábukat az Egyesült Államokban, ám éppen a legrosszabbkor, az internetgazdaság összeomlása előtt vásároltak fel cégeket, nagyon drágán, és ezeket a kiadásokat aztán nem tudták kigazdálkodni a szűkülő piacon.
– Az önök profilja, az online banki alkalmazások fejlesztése is kockázatosnak tűnik. E szolgáltatások a világ minden bankjában minden országban ugyanolyanok, következésképpen az it-ipar nagyjai minden bizonnyal kifejlesztik az e funkciókat ellátó saját szoftvereiket. Ez viszont kihúzhatja a szőnyeget az olyan kisebb fejlesztők lába alól, mint az IND...
– Ennyire azért nem egyszerű a helyzet. Az informatikai világcégek az üzleti alkalmazások alapjait jelentő technológiáik értékesítésére törekednek. Mindegyikük kínálja például alkalmazásszervereit, amelyekre kifejleszthetők konkrét üzleti alkalmazások. Ez utóbbira megvan a lehetőségük a piac kisebb játékosainak – feltéve persze, hogy a termékeik kapcsolódnak az említett alaptechnológiákhoz.
Ugyanakkor persze közhely, hogy a magyar piac komoly termék kialakításához kicsi. Ennek megfelelően mi két lehetőséget láttunk a fejlődésre: többféle profil ötvözésével szélesebb szolgáltatásportfóliót nyújtó informatikai céggé válunk, amilyen például a KFKI-csoport vagy a Synergon, vagy a meglévő piaci előnyt kihasználva egy bizonyos specializációra koncentrálunk, de ezzel igyekszünk minél előbb elérni a környező országokat, majd az egész európai piacot is. Ez utóbbira adhat példát az építészetiszoftver-specialista Graphisoft vagy az it-biztonságon belül az elveszett adatok helyreállításában egyedülállót nyújtó Kürt Rt. Ez utóbbi utat választottuk, és üzleti tervünk szerint saját szakterületünkön 2008-ig európai szinten jegyzett vállalkozássá akarjuk emelni az IND-t.
– Gondolom mindeközben az ön karrierjében is elérkezik az a pillanat, amikor már nem egy cégként is funkcionáló baráti társaságot irányít, hanem egy olyan vállalkozást, amelynek posztjain lecserélhetők az emberek. Ezen már túl van?
– Tavaly átalakítottuk a cégszerkezetet: olyan mátrixrendszert hoztunk létre, amelyre valóban igaz, hogy a posztok kevésbé kötődnek személyekhez, hiszen a szerepek jobban definiáltak és a döntési struktúra tagoltabb. Nem akárkiket vettünk fel persze: tapasztalt, nálunk sok esetben jóval idősebb kollégákat vontunk be, ők irányítanak meghatározott tevékenységeket.
– Ez azt jelenti, hogy akár ön is kiváltható. Tervezi, hogy más irányt szab az életének?
– Valóban kiváltható vagyok, de ez egyelőre csak olyan esetekre vonatkozik, mint például ha elütne a villamos. Nem tervezem, hogy más munka után nézzek, erre nincs is okom, hiszen például ha csak a hazai informatikai cégvilágban nézünk körül, akkor is azt láthatjuk, hogy az előttünk járó legfiatalabb nemzedék tagjai is öt évvel idősebbek nálunk. Nekünk még rengeteg a dolgunk, hogy még inkább felfuttassuk a vállalkozásunkat.
