– Az utóbbi 34 év során „csupán” néhány munkahelyen fordult meg. Nehezen vált vagy mindenhol megtalálta a számítását?
– Mindig ragaszkodtam ahhoz, amit csináltam, de amikor adódott egy vonzó lehetőség, akkor azért váltottam. Elég idő telt el mindegyik esetben ahhoz, hogy szembe tudjak nézni magammal, és azt tudjam mondani: elég időt töltöttem el itt, elvégeztem azt, amit el lehetett végezni. Jó szívvel jöhettem el munkahelyeimről, különös tekintettel arra, hogy mindig valamiféle vonzó perspektívát vázolt elém az új lehetőség. Így kerültem például a Központi Statisztikai Hivatalba, ahol valóban nagyon sok mindent elvégeztem, és ahonnan tíz év után távoztam, amikor felajánlották az IBM magyarországi vezérigazgatói tisztségét. Bármennyire is szerettem azonban az IBM-et, ahol rengeteget tanultam – és máig fontos szakaszának tartom az életemnek –, öt év elteltével mégis meghoztam a következő döntést: elvállaltam a Matáv vezérigazgatói tisztségét. Tudtam, hogy a Matáv nemzetközi vállalattá alakítását, a magyar távközlés modernizálását el kell vállalni.
– Nehezen vagy gyorsan hoz döntéseket?
– Magánügyekben talán kicsit lassabban, üzleti ügyekben viszont eléggé gyorsan és határozottan szeretek dönteni. A kollégáim néha meg is szokták jegyezni, hogy túl gyorsan döntök, egy kicsit körültekintőbbnek kellene lennem. Számomra a gyorsabb tempó hatékonyabb, és türelmetlen vagyok, ha nem így alakulnak a dolgok. Kollégáimat is a gyors döntésekre ösztönzöm.
– Nem hordoznak magukban veszélyeket ezek a gyors döntések?
– Maradjunk az üzleti döntéseknél: azok elodázása, a túlzott fontolgatás nagyobb veszéllyel jár, mint az, ha az ember nem optimális vagy akár rossz döntést hoz. Egyszerűen azért, mert egy rossz döntést még lehet korrigálni. Persze sokan nem szívesen módosítják véleményüket, de én vállalom azt is, ha egy lépésemet esetleg korrigálni kell. Egy meg nem hozott döntés viszont lehetőségek elmulasztását jelentheti.
– A Matáv vezetőjeként melyik volt a legnehezebb döntése?
– Emberileg, szervezetileg, kommunikációs szempontból a legnagyobb terhet az emlékezetes Mindenkinek internetes csomag visszavonása jelentette számomra, jóllehet nem ennek volt a legjelentősebb üzleti hatása, de a ránk nehezedő társadalmi és az egymást kiegyenlítő vagy éppen kioltó külső és belső nyomás miatt nagyon nehéz volt kimondani a végső szót. Az üzleti értelemben vett súlyos döntések általában egy-egy új irány kijelölésével vagy befektetéssel voltak kapcsolatosak. Ilyen volt annak idején például a MatávNet internetszolgáltató megalapítása. Örömmel mondhatom, hogy ma már az Axelero (a korábbi MatávNet) egy jól működő, vezető vállalat a dinamikusan fejődő internetpiacon. Hasonlóan nehéz és jelentős döntés volt, amikor a T-Mobile, vagyis az akkori Westel kisebbségi részvénycsomagját megvásároltuk. Nem voltunk minden tekintetben meggyőződve arról, hogy meg kell venni ezt a pakettet. Mostanra az élet visszaigazolta döntésünk helyességét: nagyon jelentős, a Matáv üzleti életét meghatározó döntést hoztunk.
– Melyiket döntését tartja a legsikeresebbnek?
– Több ilyen is volt, de talán a széles sávú internet elterjesztésével kapcsolatos vállalásunkat nevezném az utóbbi három-négy év legnagyobb sikerének. Az ADSL technológiát – látva nyugat-európai sikerét – nagyon gyorsan behoztuk Magyarországra, és annak sikeres elterjedéséhez aztán a különböző támogatások révén a kormányzat is hozzájárult. Minden várakozásunkat meghaladta a program teljesülése, fogadtatása. Ez az első olyan internethez kötődő terület, ahol Magyarország az élvonalba került: a csatlakozó országok közül első helyen vagyunk, de még Nyugat-Európa egyes országait is lehagytuk.
– Ön 1995 óta vezeti a Matávot. Az elmúlt kilenc év során adódott-e olyan szituáció, amikor legszívesebben becsukta volna maga mögött az ajtót, mert úgy érezte, hogy ennyi elég volt?
– Nem volt ilyen helyzet. Nem szoktam becsukni magam mögött az ajtót. Egyszerűen azért nem, mert mindig látok valami kiutat, fényt az alagút végén. S azt is hiszem, hogy semmi olyan nem történt a kilenc év alatt, ami erre kényszerített volna. Mindig vállalható helyzetek alakultak ki, még ha nehezek is. Nyilván éles konfliktushelyzet több is volt, de ezek végül megoldódtak.
– A Matáv elnök-vezérigazgatójának lenni nem nyolcórás állás. Hogyan sikerül ezt összeegyeztetni a magánélettel, a családdal?
– Nem nyolc órát töltök itt, de ezzel nem vagyok egyedül a Matávnál. Egyszerűen arra kell gondolni, hogy az ember egy életszakaszban a munkájára koncentrál, s biztos lesz majd olyan korszak is, amikor már jut másra is idő. Egy olyan vezetőnek, mint például én, nyilvánvalóan nem lehet annyi ideje a családjára, a környezetére, mint amennyit esetleg mások megengedhetnek maguknak vagy amennyit én szeretnék. Természetesen ehhez segítség kell, ami kinek-kinek vagy megadatik, vagy nem. Nekem megadatott, olyan társam van, aki nagyon sokat segít abban, hogy a dolgomat végezhessem.
