Számos jel utal arra, hogy az amerikai jelzálog-hitelezők hajlamosak áthágni a jogi korlátokat is, hogy a fizetésképtelen adósokat kitegyék otthonaikból. Bár a bankok az Economist szerint azt állítják, szabálytalanságok csak elvétve fordulnak elő, az elmúlt hetekben kirobbant botrány, az "árverés-gate" egyre dagad. Az ügy úgy kezdődött, hogy kiderült, a GMAC Mortgage egyik alkalmazottja több ezer ingatlan visszavételéről döntött úgy, hogy nem vizsgálta meg alaposan a dokumentumokat. Miután ez nyilvánosságot kapott, 23 államban állították le az árveréseket s példájukat a JP Morgan és a Bank of America is követte. Számos befolyásos politikus jelezte, átmeneti moratóriumra lenne szükség a jelzáloggal terhelt ingatlanok visszavételénél - igaz, Barack Obama nem nyilvánított véleményt ez ügyben.
Az Economist szerint a moratórium nem is lenne megoldás. Ha még bonyolultabbá tennék a folyamatot, még nehezebben tudna megtisztulni a piac és az árak is nehezebben érik el a mélypontot. Jelenleg egyes államokban akár két évig is eltarthat a procedúra. Első ránézésre persze a moratórium humánus megoldásnak tűnik, ugyanakkor azt is jelenti, hogy ezek az adósok olyan ingatlanokra vigyáznak hosszasan, amiről tudják, hogy el fogják veszíteni. Ráadásul az ilyen adósok jellemzően kevésbé mobilisak, tehát a munkaerőpiacra is káros hatással van a jelenség.
Két és fél millió amerikai ingatlanra vonatkozik a visszavételi eljárás, további 11 millió (az összes jelzáloghiteles ingatlan negyede) pedig olyan adósok tulajdonában van, akik biztosan nem tudják majd törleszteni adósságukat. A megoldás a jelzáloghitel-szerkezet újrarendezése lehetne, ez azonban nem egyszerű.
Már a Bush-kormányzat is, Obamához hasonlóan, megpróbált kidolgozni módszereket arra, hogyan maradhatnak az emberek az otthonaikban. Az egyik ilyen ötlet a havi törlesztőrészletek csökkentése, azonban ez sem jelent igazi megoldást azokban az esetekben, amikor a jelzálog jóval nagyobb, mint az ingatlan értéke (Las Vegasban és Phoenixben 50 százalékos értékcsökkenés is előfordul). A másik megoldás a tartozás állományának csökkentése, amivel ösztönözni lehet az adósokat. Bár a bankok ebben az esetben kapnának vissza pénzt, mégsem rajonganak az ötletért. Logikájuk (vagyis, hogy ha valakinek elengedik a tartozását, miért ne jöjjön a szomszédja is ugyanezzel) érthető, ráadásul sok ingatlan esetében egyéb kötelezettségek és jogi akadályok is nehezítik e módszer alkalmazását.
A kormány megtehetné, hogy állami támogatással kárpótolja a bankokat, ez azonban rendkívül jelentős közkiadást jelentene. A másik lehetőség a jelzálog-szabályozás szigorítása, ezzel viszont az a fő probléma, hogy elsősorban a már érvényben lévő szerződések feltételeit kéne szigorítani.
Valamit azonban tenni kell, és paradox módon az árverés-gate még segíthet is ebben, pusztán azzal, hogy rávilágít a probléma súlyosságára. Egyik felmerült probléma sem oldható meg teljes egészében - véli az Economist -, de kis lépéseket minden irányba lehet tenni. Ilyen lehet a másodlagos követelések leírása vagy a "megosztott hozzájárulás" ösztönzése, melynek lényege, hogy ha az ingatlan értéke növekedni kezd, abból a kölcsönadó is részesül.
