Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A multifunkciós központ közvetlen kapcsolatot teremt az Erzsébet tér és a Szervita tér között, városi léptékű építészeti hangsúllyal jelenik meg, amely hirdeti és ikonként kiemeli a funkciót, vonzó és ugyanakkor gazdagítja a város látképét - derül ki a tervtanácsi prezentációból. Az épület tetejére egy parkot, fölé egy léghajó formájú lebegő boutique-hotelt terveztek, amely kaput képezne a Deák Ferenc utca felett átnyúló tömeggel. A koncepció biztosítaná a kapcsolatot a Fashion Streettel. Az összes szintterület 44 ezer négyzetméter, emellett mintegy 300 gépkocsi napi három-négyszeri megfordulásával kell számolni. A fejlesztés mellett a tervtanácson állást foglaló V. kerületi polgármester és a kerületi főépítész szerint a komplexum közfunkciókkal gazdagítaná a jelenleg átjáró zónaként funkcionáló területet, ezzel felértékelné és a Belváros kapujává tenné. Noha a központi tervtanács a nyár közepén támogatta az elképzelést a bemutatón már megfogalmazódtak a legfontosabb aggodalmak is: szabad-e öt ház helyén egyetlen építészeti gesztussal élni, szabad-e a régi értéket újért lebontani és hogyan értékelendő a tetők felett lebegő új városi szövet? A döntést követően pillanatok alatt beindult a nyilatkozat- és állásfoglalás-dömping, a bontás ellen megszólalt többek között a Magyar Építészkamara (MÉK), a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ), a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, szót emeltek a világörökség védelmében az építészek, nemzetközi és hazai szervezetek. A MÉK a tervtanácson igennel szavazó tagjai közül hármat visszahívott. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül építészek, ingatlanfejlesztő és -értékesítő szakemberek véleményét fogtuk csokorba.
Kálmán Ernő DLA, a MÉSZ elnöke arra hívja fel a figyelmet, hogy jelenleg fontosabb kérdés arról dönteni, mit építsünk a belvárosba, mint arról, hogy hogyan. Át kell gondolni a parkolási kérdéseket és a belváros adott kontúrjain belül kell egységesen gondolkodni. Befektetői szemmel lehet izgalmas kérdés egy hotel és egy pláza építése, városszerkezetileg azonban nem ez a kérdés, hanem hogy hogyan oldjuk meg Budapest fejlesztésének problémáit. Ennek üdvözlendő kezdete a közterek megújítása, melybe szorosan be kellene vonni a szakmai és az érdekelt civil szervezeteket. A MÉSZ elnöke szerint olyan programalkotó folyamatot kellene elindítani, mint például a Duna-stratégia, ami jó rendezőelv lehet és ebben kijelölni bizonyos pontokat, ily módon értékalapú elemzéssel eldönteni a meglévő épületek sorsát. A belváros szoros kapcsolatban van a Dunával, sorsa fontos stratégiai kérdés, ezért is indokolt, hogy ahhoz hasonlóan nemzetközi tervpályázaton szülessenek megoldási javaslatok. Ráadásul csak ez ad olyan mértékű publicitást a folyamatnak, amit más nem. A Foster-tervvel lebontásra ítélt 5 ház közül a Gulyás-házra és a Fischer-házra vissza kell tenni a védettséget - hangsúlyozza Kálmán, mert a Gulyás-ház a hetvenes évek építészetének mérföldköve, a Fischer-ház a századforduló építészetének védendő értéke, mindkettő a kontinuitást jelképezi, és mint a Deák-palota átépítése is mutatta, lehet olyan jó megoldást találni ami a régi értékek megtartásával hoz létre újat. Ha Európában körülnézünk, mindenhol azt látjuk, hogy az új épületek a régiek árnyékában próbálják magukat feltüntetni, mert önmagukban elbizonytalanodnak. Kálmán szerint még a legegyszerűbb klasszicista ház helyére épített irodaház is óriási kérdőjeleket hagy maga után, ha például egy folyamatosságot bont meg.
Eltér István, a Magyar Építészkamara volt elnöke azt tartja legkritikusabbnak, hogy a történelmi belvárosban sehol nem engednek egy teleknél több bontást, s Budapestnek éppen az eklektikus városmag az értéke. A szabályozás sem engedi, hogy egyik telekről a másikra átnyúljon az épület. Ez alól a Duna-parti szállodák jelentenek egyedüli kivételt. Ha egy belvárosban csak új házakat látni, akkor mitől lesz történelmi az a helyszín - teszi fel a kérdést Eltér, aki szerint erre a tervre egyértelműen nemet kell mondani. Az öt ház helyén nem lehet annyival több értéket teremteni, hogy ez indokolhatná az eltüntetésüket. Budapest fölülnézetből nagyon érdekes képet mutat, amibe nem kellenek új kilátópontok a templomtornyok, kupolák mellé. Eltér a Deák Ferenc utcát és az új Váci utcát idézve hangsúlyozza, látható, hogy bontások nélkül is lehet új értéket teremteni a régiek integrációjával. Az új sétálóutca önmagában is felvet problémákat, mert a kellő feltételek, a megfelelő körülmények, a parkolóhelyek hiányoznak, pedig enélkül nem működik a belváros, és csak üres, betapasztott portálú üzletek sorakoznak majd a felújított utca mentén. Az ilyen történeteknek csak egységes városrendezési szabályozással lehetne elejét venni, hangsúlyozza Eltér, mert a jelenlegi fővárosi szabályozási keret terv (FSZKT) már elavult, a helyi szabályozásokat pedig rendszerint a beruházók igényei szerint változtatgatják az önkormányzatok.
Baross Pál MRICS, ingatlanszakértő városfejlesztési filozófiájára hivatkozva hangsúlyozza, hogy minden városnak vannak emblematikus pontjai. Jobb helyeken a városvezetés kitalálja, hogy mi legyen ezekkel a helyszínekkel és felkarolja az ügyüket. Nálunk a Nemzeti Színház volt az utolsó ilyen kezdeményezés. Ha ebbe a filozófiába ültetjük be a belváros megújulását, akkor ahhoz az emblematikus épületek megjelenése hozzátartozik. Ezen a szinten emblematikus épület a Kempinski szálló és a Duna-parti szállodasor is ide sorolható, ilyen lesz majd a Városháza projekt és ez fejlesztés is. Azonban egy ilyen modern komplexum szélesebb körű vitát igényel, aminek a végére a fejlesztővel el kell jutni a közmegegyezéshez. A tervezett funkciók - hotel, iroda, kereskedelem - abszolút a belvárosba illenek, bár ingatlanfejlesztőként nehéz őket egyszerre kezelni. Mégis a belvárosban az integrált fejlesztéseket jobban szereti a szakma, mint a monofunkciós projektet. Mindazonáltal a lebontás kérdőjeleket vet fel, miként a parkolás megoldása is, bár Baross csak minimális számú parkolót engedélyezne a fejlesztéshez. Világtendencia, hogy új építészeti élményt adjanak a belvárosnak, annak idején a hetvenes évek szállodasora sem illett bele a környező épületek sorába - mutat rá Baross, aki támogatja az emblematikus városfejlesztési projekteket, amelyekből szerinte éppen az emblematikusságot nem szabad kiirtani, mert akkor sima épületfelújításokká válnak.
Skardelli György Ybl-díjas, Prima Primissima díjas építész szerint első kérdés, hogy mit akarok a városban. Úgy látja, a Gulyás Zoltán által tervezett, eredetileg Chemolimpex-, mára OTP-irodaházként működő épület a hetvenes évek irodaház-építészetének kiváló példája, ráadásul már a Deák Ferenc utca túloldalán áll, így ki kellene hagyni a bontásból. De az Erzsébet tér és a Deák Ferenc utca között, a Kempinski oldalával szemben elképzelhető az új felépítmény. Ezen a szakaszon a Kempinski és már a Gulyás-ház is hozott egyfajta léptékváltást. Pont ezen a részen bizonyos telkek együtt kezelése elképzelhető építészetileg akkor, ha egy befogadó homlokzatú, kifelé nyitott épület jön létre. Skardelli a faszadizmust (az eredeti homlokzat mögé bújtatva új épület létrehozása) semmiképpen nem támogatná, a Gulyás-ház lebontása nélkül azonban úgy látja, hogy lehet ez egy jó projekt is. Ugyanakkor megjegyzi, a magyar építészek egyfajta beárazása, hogy nem hazai irodát bíztak meg a tervezéssel, amikor itthon a túlélésért küzdenek a tervezők, ráadásul az ilyen szintű vázlatok elkészítése sem okozott volna semmilyen nehézséget. Annak pedig különösen rossz üzenete van - hangsúlyozza Skardelli, hogy a Magyar Építészkamara a tervtanácson igennel szavazók közül három építészt visszahívott.
Csörgő Anita, a Colliers International kereskedelmi divíziójának vezetője szerint pozitívan hat a belvárosra és az üzletek forgalmára, ha a környéket rendbe teszik, ugyanakkor ezt a tervet a helyhez, a szűk Bécsi utcához képest túlméretezettnek, túl nagy volumenűnek találja, és az sem szerencsés, ha egy kifelé zárt homlokzatú bevásárlóközpont épül. Rámutat némi hasonlóságra a Szervita térre tervezett Zaha Hadid-féle buborék és az új terv között, itt azonban az utca szűkössége miatt nincs rálátás, nincs körülötte megfelelő tér - teszi hozzá. Az egybeépítés az egyéni megjelenés ellen szól, ez sem tesz jó a környezetnek - mondja Csörgő. A belvárosi kereskedelmet erősíti az új márkák megjelenése és az üzletnyitások, azonban a belváros szíve még mindig az egyre elhanyagoltabb, eleganciáját elvesztő Váci utca és a Vörösmarty tér - emeli ki Csörgő. Mint mondja, az önkormányzatnak az eredeti központtal is foglalkoznia kellene, mert bár rengeteget költöttek az új fő utca rendbetételére, ez nem fogja átvenni a Váci utca és a Vörösmarty tér szerepét, s az igazi nagy márkák megmaradnak a Váci utcában.
