Képzeljük el, hogy a pekingi ingatlanpiacon az árak hirtelen negyven százalékot zuhannak. Sokféle buborék kialakult már a világ ingatlanpiacain, kisebbek és nagyobbak, különféle hatással, de ez a volumen ezek között is ritka erősséggel rázná meg a világgazdaságot. James Chanos hedge-fund-menedzser, aki már többször is kifejtette, 2010 a kínai buborék kipukkadásának és ezzel együtt egy újabb súlyos gazdasági válságnak az éve lehet, a Financial Times hasábjain úgy érzékeltette a helyzetet: a kínai buborék nagyjából ezerszer akkora, mint a dubai volt, pedig az is csődközelbe sodort egy országot.
Egy ilyen összeomlás az egész világgazdaságot fenyegető perspektíva. A legérdekesebb az egészben, hogy a spekuláció a negyvenszázalékos csökkenésről eredetileg a CLSA pénzügyi csoport Kínával foglalkozó szakemberétől, Andy Rothtól származik, aki egy interjúban ezzel a csattanóval zárt le egy kérdést: még ha negyven százalékkal csökkennének is a pekingi ingatlanárak, az is csak a tizenhárom hónappal ezelőtti szinthez való visszatérést jelentené. Ami más szavakkal azt jelenti, nem lenne nagy ügy.
A 2008 őszén indult nagyszabású gazdasági élénkítő program csúcsra pörgette a pekingi ingatlanpiac árait. Azt még a kínai elemzők is elismerik, hogy itt hasonlít a helyzet leginkább egy klasszikus buborékhoz, a hatalmas országban azonban összességében ennél bonyolultabb a helyzet. Kínában százötven városnak van 1 millió főnél több lakosa, ezeknek pedig mind-mind egyéni jellegzetességekkel bíró ingatlanpiacuk van. Sencsenben, Kína déli részének egyik élénk gazdasági és vállalkozói központjában (mely város a leggyorsabban fejlődött az elmúlt évtizedekben, nemcsak Kínában, de az egész világon is, 1970 óta halászfaluból metropolisszá nőtte ki magát) a múlt év végén érték el csúcspontjukat az ingatlanárak, azóta viszont meredeken zuhannak. A városnak azonban a Financial Times szerint ez már a negyedik ingatlanpiaci lufija a kilencvenes évek óta, de valahogy mindegyikből ki tudott kecmeregni.
Aki pedig ingatlanpiaci buborékról beszél Kína esetében, nem szabad figyelmen kívül hagynia két fontos szempontot. Egyrészt az mindenképpen igaz, hogy valós keresletnövekedés is áll a robbanás mögött. Az egyre nagyobb gazdasági erejű középosztály folyamatosan biztosítja a keresletnövekedést. Másrészt a piaci fejlemények nem teljesen úgy alakulnak, ahogy maguktól alakulnának - a kínai központi vezetés szorosan ellenőrzi a bankrendszert (elsősorban a vezetők személyes irányításán keresztül). Az államnak bármikor lehetősége van kinyitni vagy elzárni a hitelcsapokat, illetve lassítani a kölcsönök áramlását, így lopva ki a levegőt lassan a buborékból. Nagyjából ez történik most is - írja a Financial Times.
Még nem tudhatjuk biztosan, valósággá válik-e Chanos jóslata, de az biztos, hogy érdemes figyelni a kínai híreket. Különösen ha valaki, ahogy a menedzser tanácsolja, short pozícióban van kínai eszközeivel.
