A jó hitelesek sem feltétlenül védettek teljesen a jelzáloghitel-válsággal szemben - derül ki egy friss felmérésből, amely a Fair Isaac Corporation hitelminősítő cég által kidolgozott FICO-skála (vagyis egy adott hiteles besorolása pénzügyi helyzete és hitelmúltja alapján) és a jelzáloghitelek elbukása közötti összefüggést vizsgálta. Sőt, meglepő módon az derült ki, hogy a legjobb hitelesek körében nagyobb az esélye, hogy a jelzáloghitelt bukják be, mint az, hogy a hitelkártya-tartozásaikat ne tudják fizetni pénzügyi zavar esetén. A pontos adat az előbbi esetben 0,32 százalék, az utóbbinál 0,12 százalék 2009 májusa és októbere között. A 0,32 százalék nem tűnik nagynak, jóval alacsonyabb, mint az összes hiteles körében mért 4,5 százalék. Rachel Bell, a minneapolisi székhelyű intézet vezetője szerint ennek ellenére aggasztó ez a tendencia, mert most először fordult elő, hogy a jelzáloghitel-bukások aránya nagyobb. Összehasonlításképpen: 2007-ben még 0,08 és 0,1 százalék volt a két adat a legjobb adósok körében.
Veszni hagyják a nyaralót
Van erre egy egyszerű, elsődleges magyarázat: azok, akik komoly pénzzavarba kerülnek és az ingatlanjukat már mindenképpen elveszítik, hajlamosak a bankkártyatartozásukat előbb kiegyenlíteni, mert arra továbbra is szükségük van a mindennapi életben. A New York Timesnak nyilatkozó Rachel Bell szerint az egyes háztartások eseteit nem vizsgálták, így az egyéni motivációk rejtve maradtak. Az azonban látszik, hogy a magas besorolású hitelesek általában természetesen nem az otthonuktól búcsúznak ekképpen. Két eset jellemző: vagy nyaralóingatlanokról van szó, vagy úgynevezett stratégiai bukásokról, ami azt jelenti, hogy otthagyják a házat, mert az ingatlan már kevesebbet ér, mint a jelzálog összege. Hasonló eredményre jutott egy másik kutatás is: az elárverezett ingatlanok jellemzően nyaralók, amelyeket nemrégiben vásároltak.
A bukás után zuhan a besorolás
A University of Chicago, a European University Institute és a Northwestern University közös kutatása ugyanakkor arra jutott, hogy ezek a tervezett bukások csak akkor jellemzőek, ha tényleg jelentős összeggel lépi túl a jelzálog az ingatlan értékét. Ha a különbség kevesebb mint tíz százalék, alig jellemző a stratégiai bukás. Ha azonban az ingatlan piaci ára a jelzálog összegének felére csökken, a hitelesek 17 százaléka inkább veszni hagyja az ingatlant. Persze miután a bukás bekövetkezik, az adott hitelesek már nem tartoznak többé a legfelsőbb kategóriába. Ezt a számot ugyanis a pénzügyi helyzeten kívül a hiteltörténet alapján számítják ki. A képlet viszonylag egyszerű: minél magasabb pontszámot ér el valaki, annál több pénzt vehet fel annál kisebb kamatra.
